Balos káderpolitika

Bár régen volt, a 2010 előtti nyolc év örök mementóként emlékeztet arra, mit csinál Gyurcsány és köre, ha megszerzi a hatalmat.

Ezen logika mentén tehát minden kapitális mellélövés vagy kommunikációs öngól az ellenzék részéről igazából nyereség számunkra.

Ettől még szégyen, hogy a magát évekig független médiamunkásként meghatározó Kálmán Olga elnökségi tag lehet a DK-ban, ahogy a kormányt nemrég még ekéző Dávid Ferencet is egyenesen az elvileg pártsemleges Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége éléről igazolták le Gyurcsányék. A legújabb DK-szerzemény azonban még annak tükrében is súlyosabb húzás, hogy a gyurcsányista Czeglédy Csaba személyében már jó ideje egy börtönviselt, jelenleg is vádlott ügyvédet tömnek ki tízmilliókkal a baloldali önkormányzatok.

Minapi hír, hogy Ihász Sándor korábbi fővárosi főügyész lett a Demokratikus Koalíció úgynevezett igaz­ságügyi szakértője. A kormányváltásról álmodozó párt elképzelései szerint ő lenne a leendő legfőbb ügyész is. Egy ember, akit jelenleg a Fenyő-ügyben hivatali visszaéléssel vádolnak.

Alighanem költői a kérdés, hogy Ihász már a független igazságszolgáltatás meghatározó szereplőjeként is Gyurcsány felé kacsintgatott-e? Logikus lenne. Ahogy az is, hogy se Kálmán Olga, se Dávid Ferenc nem volt korábban független a bukott kormányfő politikai ambíciói­tól. És még sorolhatnánk.

Szintén problémás elgondolás volt egy judapestező jobbikost indítani baloldali jelöltként a borsodi időközi választáson. Mint tudjuk, Bíró László bocsánatkérése a ballib pártoknak elegendő volt – más kérdés, hogy erre csak azt követően került sor, hogy napvilágot láttak a zsidókat tetűcsúszdásoknak nevező megnyilvánulások. Vagyis a bűnbánat annak hatására indult meg benne, hogy veszélybe került reménybeli politikai karrierje.

Hogy a Jobbikban amúgy nem is olyan régen még ezek a korántsem antifa-kompatibilis szövegek mentek, arra ékes bizonyíték Gyöngyösi Márton jelenlegi EP-képviselő 2013-as szónoklata is, amelyben cionista gyarmatosítókról beszélt, továbbá kifogásolta, hogy túl sokat emlékezünk a holokausztra. Azzal is gondja volt, hogy ezt az egyébként Brüsszelből, Gyöngyösi munkahelyéről rendre leantiszemitázott kormány a nemzeti identitás részéve emelte.

Mindezek tükrében a napnál is világosabban látszik az Orbán-gyűlöletben egyesült, egyébként ötlettelenségben szenvedő szivárványkoalíció totális képtelensége. Elcsépelt, de igaz: csak a hatalom érdekli őket. Kristálytisztán mutatja ezt az igazságot az a tragikomédia is, ami a szocialistáknál zajlik. Tóth Bertalan pártelnök és köre minden lehetséges eszközt megragadott, hogy kiszorítsa a versenyből a Gyurcsányékkal kevésbé toleráns, pártja érdekében némi alkudozásra is hajlandó Mesterházy Attilát. Úgy néz ki, sikerrel. A tisztújítás előtt kirakták a küldöttek nagyjából tíz százalékát, éppen a volt pártelnök támogatóit, de még ez sem volt elég, végül teljesen átírták a szabályokat. Vagyis szerintük ez a demokrácia.

Tehát a baloldal melléfogásokkal, botrányos arcokkal, hiteltelen paktumokkal és diktatórikus elánnal fordulna rá a 2022-es kampányra, morális tartásának maradékát is feladva. Abba pedig, hogy a kormányrúd megkaparintása esetén mire számíthatnánk tőlük, a 2010 előtti világ mellett Gyurcsány vagyonelkobzással való fenyegetőzése enged betekintést. Rossz döntés lenne kipróbálni.

(A szerző vezető szerkesztő)