Vitéz Ferenc

Vélemény és vita

Csodák – a csoda nélküli időben

„Ne remélje, hogy megszabadult a könyvektől!” Erre a tíz évvel ezelőtt magyarul is megjelent beszélgetéskötetre hivatkoztam már e hasábokon

Két bibliofil, Jean-Claude Carrière és az olvasást a világot megismerő és értelmező képességünk egyik pillérének tartó Umberto Eco folytatott szenvedélyes, egyúttal önkritikus eszmecserét a könyv múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

A téma frissítésére az a hír késztetett, hogy a hazai könyvkiadók és könyvterjesztők nemrég közzétett tájékoztatása szerint a nyár elejéről szeptember közepére halasztott 91. Ünnepi Könyvhét nem hagyományos, hanem „online” lesz: a kiadók és terjesztők, a szerzők és olvasók fizikailag is élő randevúja helyett a tervezett programok átkerülnek a virtuális térbe. Mint a költészet napi rendezvények és a trianoni centenáriumi programok.

Úgy tűnik tehát, hogy egyelőre nem a világháló miatt egyébként is átszerveződő olvasási szokások változása gyorsítja föl a nyomtatott betű kultuszának (át)alakulását, hanem a világjárvány. Az országos tiszti főorvosi állásfoglalás szerint a Vörösmarty téri központi rendezvények megtartása járványügyi szempontból kifejezetten nem ajánlott, így a tervezett könyvbemutatók és kiadói programok közül néhány átkerül a világhálóra. Ez egyelőre és remény szerint nem zárja ki a kisebb létszámú események, a korlátozott (és maszkos) dedikálások vagy a rendhagyó irodalomórák megvalósulását, sőt, az új könyveket meg lehet vásárolni, ám itt is érvényesül „a szegény embert az ág is húzza” közmondásos igazsága.

Az egyébként is nehéz helyzetben lévő könyvszakma résztvevői, benne a többszörösen kiszolgáltatott írókkal és költőkkel, nemcsak a könyvpiaci mozgások és átrendeződések áldozatai, hanem a járvány fokozottan veszélyeztetett érintettjei is.
A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének közleménye szerint a szeptember 17–20. közé halasztott s nyár végéig fokozott várakozásokkal övezett 91. Ünnepi Könyvhét résztvevői számára egyszerre legalább két védőoltás is hiányzik. Pedig a Literatúra című irodalmi folyóiratot szerkesztő Supka Géza fölvetésére 1929 májusától létező könyvhetek történetében rekordszámúnak tekinthető, 176 kiadó és szervezet jelentkezett a hivatalos programokra, s a szeptember elején frissített címlista szerint több mint félezer, egészen pontosan 530 könyv közül válogathatnak az olvasók.

Végigböngészve a címlistát, ám nem ismerhetve a tényleges tartalmat, sejthető a szép- és szakirodalom reflektív képessége az aktuális létkérdéseinkre. A trianoni diktátum centenáriumára például több cím is utal: Ismeretlen Trianon, Trianoni hófogságban, Trianon után száz esztendővel, Trianonról a 100. évfordulón, A trianoni békeszerződés, Trianon szédületében. Aktualizálhatónak tűnnek a következő címek is: Egyedül Európában, A közösség nélküli ember, Európa felszámolásának fő tényezői, Összetört jövő, Keressünk egy jobb hajót, Tanuljunk magyarul is!, Akinek két anyja van, Ideológia és önazonosság, Mítoszok és ikonok, illetve: Zsákutca a végtelenbe (A modern nyugati ember öt végzetes tévedése). Az alkalmi kiemeléseket zárjuk egy aktuális kötetcímmel: Verses mese
a koronavírusról, illetve a sajnos még mindig nem aktuális antológiával, a Vírus után című válogatással.

A fönt említett közlemény szerint a rekordlista jelzi, hogy „a könyvszakma a nehéz körülmények ellenére is teljesíti küldetését, a sokszínű kultúra, irodalom közvetítését az olvasóknak. Nem kerülheti el ugyanakkor a figyelmünket az a szomorú tény, hogy a kisebb, különösen az igényes rétegkönyveket akár több évtizede is megjelentető kiadói műhelyek termékei eltűnőben vannak vagy erősen megcsappant a mennyiségük”. Hiányzik tehát egy olyan védőháló, amely szerte a világon óvná a kis és nagyobb nemzetek könyves és nyelvi-lelki kincseit.

Védőháló vagy védőoltás? Csoóri Sándor 2011-es esszékötetének címadó írása (Védőoltás) arról is beszámol, hogy végigtekintve a kortárs és klasszikus műveken, hosszan tart a meghatódásunk és megrendülésünk a műveltség kincsesbányáinak láttán. „Életismeret, történelmi tudás, képzelőerő! Ha fölidézem sorsukat, legtöbbjük hajótörött, szenvedő ember, száműzött magyar vagy áldozat, de amit a sorsukból kiolvasztva megteremtettek, lenyűgöző.”

Csodaidők teremtménye a művük, mindegyik életmű – Tinódival és Balassival, Csokonaival és Petőfivel, Adyval és Kosztolányival. De mi lehet vajon a védőoltás, mi lehet a csodaidők visszaállításának orvossága? Csoóri ezt kérdezte (2005-ben): „Lehet, hogy a műveltség kikerülhetetlen restaurációját ismét a nyelv visszahódításával kell elkezdenünk?”

A nyelvet valóban vissza kell hódítanunk a csodához, amelynek része a megnevezés is. A megnevezés pedig kimondás, és benne lehet nemcsak a sunyi, politikailag korrekt kerülgetés, de akár az indulat, a harag is. Ha úgy adódik, akkor (Csoóri szavaival) oda kell vágni még a tányérunkat is a demokrácia szépen kifestett falaihoz. Néha egy-egy irodalmi mű is „odavágott tányér”. De csak később derül ki, hogy az „odavágó”, a „tányér” vagy a „demokrácia szépen festett fala” volt-e a csoda akadályozója.

(A szerző irodalomtörténész)

Kapcsolódó írásaink

Őry Mariann

Őry Mariann

Megtörni Európát

ĀFenik késeiket Brüsszelben a balliberális képviselők, a héten ugyanis újra összeül az Európai Parlament

Nagy Ervin

Nagy Ervin

A baloldal permanens válsága

ĀA balliberális politikusok gyülekezete a rendszerváltoztatás óta bolondította két évtizeden át az országot, hogy kizárólagosan ők rendelkeznek államvezetési kompetenciával

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom