Sikeres hullámlovaglás

A szörfözés szerelmeseinek várniuk kell azonban jövő nyárig, hacsak a világjárvány újabb hullámai nem sodorják el végleg a tokiói olimpiát. Merthogy ez idő szerint úgy látszik, az elmúlt télen Föld körüli útjára indult új, öldöklő koronavírus nem akar eltűnni, a március 11-én hivatalosan világjárvánnyá nyilvánított Covid–19-kór első hulláma még véget sem ért, már nyakunkon is a második hullám. Így egészen másféle hullámlovaglást kell megtanulnunk mindannyiunknak: egyéneknek és családoknak, munkaadóknak és munkavállalóknak, politikusoknak, egészségügyi, oktatási és biztonsági szakembereknek.

Sok szakember és politikus az utóbbi napokban már Európa-szerte a ragály második hullámának megérkezéséről beszélt. Más értelmezés szerint a koronavírus-járvány egyetlen nagy hullám, amely egy idő után gyengül, aztán ismét erősödik, valahogy úgy, ahogy a dagályt apály, majd azt megint dagály követi. A statisztikai adatok valóban azt mutatják, hogy világszinten (és az európai országok többségében) nem lassult a járvány terjedése. Ellenkezőleg: míg júniusban 4,3, addig júliusban 7,1, augusztusban pedig már 7,8 millióval emelkedett a hivatalosan regisztrált fertőzöttek száma, ami tegnapra meghaladta a 26,2 milliót.

Ezzel szemben Magyarországon a vírus elleni védekezés első, száznapos csatája június közepén véget ért, miután a fél éve, március 4-én megjelent járvány első hullámát – a kormány gyors, szakszerű, hatékony intézkedéseivel és példás nemzeti összefogással – sikerült leküzdenünk. Míg áprilisban hetente öt-hatszázzal nőtt nálunk az új fertőzöttek és hetven-kilencvennel az elhunytak száma, ez június közepére heti harminc-negyvenre, illetve tíz körülire csökkent.

Tény, hogy lényegesen fejlettebb és gazdagabb európai országokat is messze felülmúlt hazánk a védekezés minőségében és eredményességében, s a sikeres „hullámlovaglás” következtében július végére kikerültünk a világ száz legfertőzöttebb országa közül. Ha pedig az egy főre eső haláleseteket nézzük, az nálunk a világátlagnak valamivel több mint a fele, míg jó néhány nyugat- és dél-európai országban annak öt-hatszorosa.

Ezért is nevetséges, hogy a belga kormány mindenki másnál erősebben bírálja hazánkat, holott Belgiumban az egymillió lakosra jutó elhunytak száma a magyarországinak több mint tizenháromszorosa (!), így a világon (Peru mögött) a második helyen áll a feketelistán, míg Spanyolország harmadik, az Egyesült Királyság negyedik, Olaszország hatodik, Svédország nyolcadik, Franciaország tizenkettedik.

Ezzel együtt sem ülhetünk a babérjainkon, hiszen nálunk is gyorsulva terjed a vírus – az elmúlt hét nap alatt rekordmértékben, 1871-gyel nőtt a fertőzöttek száma, ami a hat hónap alatt beazonosított összes esetszám egynegyede. Ez sokakat aggaszthat, de Orbán Viktor tegnapi interjújában kijelentette: „állig felfegyverkezve várjuk a koronavírus-járvány második hullámát”.

Persze nemcsak a kormánynak van dolga és felelőssége a járvány féken tartásáért, hanem minden egyes honfitársunknak. Különösen a fiataloknak, mivel – szemben a tavaszi hullámmal – az utóbbi időben főként közöttük terjed a vírus. Ezért a kormányfő arra kérte őket, tartsák be az ismert viselkedési szabályokat, mert a szülők, nagyszülők élete elsősorban az ő kezükben van, és ha fegyelmezetlenek, az idősebbek fejére hoznak nagy bajt.

Ha a tavaszi sikeres hullámlovaglást meg tudjuk ismételni – és miért ne tudnánk? –, akkor újra elkerülhetjük a nagy bajt.

(A szerző lapszerkesztő)