Felmérés

Ezúttal az OECD-országokat vették lajstromba – a köz számára követhetetlen módszertannal –, azzal kapcsolatban, hogy mennyire tartják egyes népek befogadónak hazájukat. Nos, jól megkapjuk a magunkét, mi vagyunk a tök utolsók, hiszen míg 2008-ban hoztuk az 53 százalékos OECD-átlagot, de napjainkban már csak 13 százalékunk kellően sokszínű ahhoz, hogy mindenkit befogadjunk. A szívbe markoló jelentés egyik megállapítását külön kiemelném: „Hazánkban a legkisebb a külföldön született, de tartósan itt élők száma, és nagyon kevesen vannak azok is, akiknek legalább egy külföldi születésű szülője van.” Szégyen és gyalázat! Magyar a magyarral, ráadásul Magyarországon? Hát mi semmiből sem tanulunk? Nem volt elég látnunk azt a csodát, amelyet a Nyugat 2015 óta diverzitás témában elénk tárt? Magyar menyecskék, válasszatok egy Hasszánt magatok mellé! Aztán majd együtt mehetünk történelmi szobrokat ledönteni! Később a diliházba.