Betartás

A tanévkezdés apropóján nem kevesen vetették fel, hogy talán itt lenne az ideje a karantén idején kvázi még tét nélkül meghozott, egyébiránt átgondolatlan látszatintézkedést visszavonni. Vagy legalábbis felfüggeszteni. De nem: egy ösztövér megoldással Karácsony ismét kisiklott az egyértelmű döntést igénylő szituációból, félmegoldásának lényege, hogy a kecske se lakjon jól, és a káposzta se maradjon meg.

Az érintett útszakasz egy részén inkább feláldozta a parkolósávot, ami olyan jól sikerült, hogy tegnap annak rendje és módja szerint be is dugult a belváros. Persze tanévkezdéskor ez általában így van, ám a „Budapest mindenkié” jelszóval páváskodó, afféle szabadságharcos szerepében tetszelgő főpolgármester részéről talán elvárható lenne, hogy legalább ne rontson a helyzeten.
(Ha már javítani nem tud…)

Vagy talán úgy képzelte, hogy a járvány miatt amúgy is feszültséggel terhelt szeptember elsején a szülők bringára pattannak, és úgy viszik gyermekeiket az iskolába, csak hogy megfeleljenek a két kereket amúgy is inkább PR-fogásnak tekintő (lásd az interneten elterjedt, a kövekre emelt cangával pózoló Karácsonyról készült lesifotót) politikusnak? Aligha. Meg is lett az eredmény. Ahogy Fürjes Balázs államtitkár fogalmazott: autósok dugóban, biciklisáv üres, kereszteződésben káosz.

Mondhatnánk, ez olyan „karácsonyos”. Ez a mismásolás és teszetoszaság jellemzi a párbeszédes városvezető lassan első egy évét. A semmilyenség. Vagy ha úgy vesszük, a demszkyzmus.

A Pesti úti idősotthonban az elborzasztó viszonyok miatt elhunytakhoz, a nemzet egyik jelképének számító Lánchíd felújítása körüli szerencsétlenkedéshez vagy éppen a csepeli gerincút pályázatának súlyos százmilliókba kerülő elbaltázásához képest nyilván aprócska problémáról van szó. Ám beszédes, hogy eközben milyen területeken hoz egyértelmű döntéseket a politikai paletta talán legkisebb pártjának első embere, a demokrácia önjelölt lovagja.
Minapi hír, hogy a Bajnai-kormány egykori külügyminisztere, a Soros-egyetemen oktató Balázs Péter vezetésével saját városdiplomáciai akadémiát alapít Budapest. Ez a virtigli balliberális innováció, a kifizetőhely és a haszontalanság szerelemgyereke. Különösen visszás húzás ez, ha azt nézzük, hogy eközben az ugyancsak párbeszédes Jávor Benedek éppen közpénzen csinál semmit brüsszeli képviselet-vezetőként. Majd taníthat ő is az akadémián.

Ugyancsak szokatlan határozottsággal helyezte ki Karácsony a szivárványos melegzászlót a Városházára, illetve intézkedett előzőleg ugyanott hajléktalanszálló kialakításáról (igaz, ez egyelőre nem sikerült), vagy alapított roppant fontos intézményt Heller Ágnes és a gyilkos kommunista filozófus, Lukács György örökségének ápolására. Klímaügyi látszategyeztetést is indított, természetesen egy Soros-szervezet közreműködésével, pandémia idején járatritkításba kezdett, és alighanem a jó pénzen tartott tanácsadói garnitúra segítségével sikerült eljutnia a 3-as metrókocsik klimatizálásától a megállókban elhelyezett ivókutakig is. Fogalmazzunk úgy: tud, ha akar!

És ha már maga Karácsony hozta fel saját kampányígéreteit: el kell ismerni, azoknak kevés közük volt a Tarlós-féle vízióhoz. Ám a legnagyobb különbség mégiscsak az, hogy az előző főpolgármester alapvetően csak olyat ígért, amit be is tudott tartani. Utódja azonban bénázásaival inkább a budapestieknek tart be.

(A szerző vezető szerkesztő)