Vélemény és vita
Szolidaritás – a lengyelek nemzetközi specialitása
Amikor beléptünk a 2020-as évbe, tudatában voltunk annak, hogy a huszonegyedik század új évtizedének kezdete a változás és a fordulat ideje lesz
A nagyhatalmak új globális hangversenye, a világ két legnagyobb gazdasága közötti kereskedelmi háború, a vita az Európai Unió költségvetésének új perspektívájáról, a szövetséges haderők állandó jelenlétét célzó erőfeszítések a NATO keleti határvidékein – ezek azok a kihívások, amelyek súlyával a lengyel diplomácia tökéletesen tisztában volt akkoriban és van jelenleg is.
A világ azonban még annál is sokkal nagyobb mértékben gyorsult fel, mint amire számítottunk. A pandémia felerősítette a változások dinamikáját, amelyek idáig csak pislákoltak a szemünk előtt, megszakadtak a szállítási láncok, amelyekre eddig úgy tekintettünk, mint érinthetetlen axiómákra, az évek óta működő globalizációs modell hirtelen instabilnak bizonyult. Új jelentőséget nyert a nemzeti szuverenitás és a saját állampolgárokat megvédő képesség – még azon az áron is, hogy szétszakítja a globális együttműködés eddigi mechanizmusait.
Ilyen körülmények között még fontosabbá vált a nemzetközi szolidaritás és a segíteni akarás azok számára, akik nagyobb szükségben vannak, mint azok az államok – köztük Lengyelország –, amelyek jobban tudták kezelni a pandémia következményeit. A Covid–19 a szolidaritás nagy próbája elé állította társadalmainkat, intézményeinket és népeinket. Az utolsó néhány hónap után az láthatjuk, hogy Lengyelország sikeresen vette az akadályt.
Már az első napokban elkezdtük – a #LotDoDomu (Repülés Haza) akció keretében megszervezve nem csupán honfitársaink, hanem más államok, többek között az Egyesült Államok, Japán, Kanada, Ausztrália, Ukrajna, Nagy-Britannia, Törökország, Dél-Korea, Svájc, Norvégia, Thaiföld és az Európai Unió szinte valamennyi országa néhány ezer polgárának hazaszállítását is. Az ellenkező irányba lengyel orvosok repültek, a Katonai Egészségügyi Intézet és a Lengyel Nemzetközi Segélyközpont dolgozói – orvosi csoportjaink már március folyamán részt vettek a pandémiával vívott harcban Olaszországban, az Egyesült Államokban, Szlovéniában és Tádzsikisztánban; a soron következő ilyen missziók pedig tervezés alatt állnak.
A lengyel diplomácia számára ugyanakkor prioritás volt legközelebbi partnerei, legfőképpen a Keleti Partnerség és a nyugat-balkáni államok részére nyújtott minél gyorsabb segítségnyújtás. A humanitárius konvojok, amelyek orvosi berendezéseket, lélegeztetőgépeket, védőfelszereléseket, kezeslábasokat, maszkokat, teszteket, fertőtlenítő és antiszeptikus folyadékokat és más nélkülözhetetlen segélyanyagot szállítottak, az alábbi helyekre jutottak el: Szerbia, Montenegró, Észak-Macedónia, Albánia, Koszovó, Bosznia és Hercegovina, Moldávia, Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán, Olaszország, Spanyolország, Ukrajna, Litvánia, Fehéroroszország. Ez utolsó országba küldött júniusi konvoj a legnagyobb ilyen szárazföldi humanitárius szállítmány volt a pandémia idején – több tucat tehergépkocsi szállította.
A Külügyminisztérium által koordinált segítségnyújtás nem jöhetett volna létre több állami intézmény gyakorlott együttműködése – többek között az Állami Tűzoltóság, az Egészségügyi Minisztérium, a Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, az Anyagtartalék Ügynökség, az Iparfejlesztési Alapítvány, a Nemzetközi Szolidaritási Alapítvány, a Lengyel Nemzeti Alapítvány és az államkincstár számos vállalata – nélkül.
Országunkban a mai napig jól emlékszünk arra a segítségre, amelyet a nyolcvanas években a nyugat-európai országok, az Egyesült Államok vagy éppen Kanada juttattak el hozzánk. A háborús állapot sötét éjszakáján e segítség elengedhetetlen volt a demokratikus ellenzék és a Szolidaritás működéséhez. E segítség valódi értéke jelentősen magasabb volt, mint tisztán a materiális értéke – ennek köszönhetően népünk úgy érezte, hogy nem maradt egyedül a kommunista rezsim elleni harcban.
Ma ugyanezt érezhetik azok a népek, amelyeket humanitárius segélyekkel támogatunk egy másik halálos ellenség – a Covid–19 pandémia elleni harcban. A lengyel segítségre való emlékezés, amely a nehéz próbák pillanatában érkezett, ott még hosszú évekig jelen lesz. Ez a segítség nemcsak egy nemes gesztus – de a legjobb befektetés a jövőbéli kapcsolatokba és Lengyelország pozitív arculatának nem csak PR-akciókban való építésébe. Örülök, hogy a lengyel diplomácia jól teljesítette ezt a vizsgát.
A cikk párhuzamosan megjelent a Wszystko Co Najważniejsze című lengyel havilapban is
(A szerző lengyel külügyminiszterhelyettes)
