Kondor Katalin

Vélemény és vita

Kapituláció

Elgondolkodtunk már azon, ha az elesett Nyugat egyszer csak úgy gondolja, tényleg sok náluk a bevándorló, akkor mi történik? Ideküld hozzánk – immár állampolgárság és útlevél birtokában – néhány tízezer embert?

Ez is elkövetkezett. Kevesen hittük volna, de így lett. Ugyanis arról értesültünk a minap, hogy Dimitrisz Avramopulosz, az EU migrációs biztosa világgá kürtölte, nem vagyunk, és nem is leszünk abban a helyzetben, hogy megállítsuk a migrációt. Azt a „reménykeltő” mondatot is hozzátette, készen kell állnunk a migráció elfogadására, amelyet ő a népesség sokszínűségének, egyfajta „új normalitásnak” nevezett. Magyarázatot – legalábbis az általam olvasott híradásokban – nem fűzött mondataihoz, így aztán kijelentése akár parancsnak is tűnhet, s attól tartok, annak is szánta.

Magyarán, akarjuk, nem akarjuk az „új normalitást”, jobban tesszük, ha belenyugszunk. Arról persze nem szólt az üzenete, hogy ő maga, amióta ezt a nagyszerű és nyilván jól fizető posztot bitorolja, ugyan mi a csudát tett annak érdekében uniós munkássága során, hogy ez ne így legyen. Láthatóan az égvilágon semmit.

Kivált annak fényében, hogy éppen mostanában jelentek meg olyan uniós felmérések – ha egyáltalán bármit is el lehet hinni ezeknek a kimutatásoknak –, miszerint Európa népei igencsak kételkednek a magasságos unió migránspolitikájának értelmében, s bizony fenyegetőnek érzik a korlátlan bevándorlást. Különösen a görög nép aggódik a migránsinvázió s az e miatt ellehetetlenült mindennapok miatt.

Avramopulosz urat saját hazája, pontosabban a görög polgárok véleménye nyilvánvalóan teljes mértékben hidegen hagyja, hiszen azokhoz a saját hazájuk népének véleményére fütyülő hazaárulókhoz tartozik, akik nálunk is szép számban „dolgoznak” az unió ilyen-olyan pozícióját birtokolva (bocsánat, bitorolva). Migrációs biztosként hat esztendeje dolgozik az unióban – ez meglehet, a véletlenek egybeesésének tulajdonítható –, csakhogy a migráció súlyossá válása Európában bizony éppen erre a hat évre esett.

Az viszont már igazán nem nevezhető véletlennek, hiszen jegyzőkönyvek tanúsítják, miszerint 2019 januárjában – hazánknak is üzenve – azt találta mondani: „Mindenkit arra kérek, nyissa ki a szemét: már nincs migrációs vagy menekültválság, noha több tagállam ezt kívánja hangsúlyozni. (…) Az Európai Unió a humanitárius értékek, a szolidaritás térsége. Ha ezeket az értékeket nem tartják tiszteletben, nem beszélhetünk Európáról.”

Nos, hagyományos értelemben már tényleg nem beszélhetünk Európáról, még ha Avramopulosz úr nem is egészen így értette. Mert bizony Európa már rég elesett. A vidék úgy-ahogy tartja magát, a nagyvárosok már régen nem. Avramopulosz urat ez nem zavarja. Nála nyilván humanitárius érték a templomok égetése, a tömeges erőszak, a belépésre nem ajánlatos zónák terjedése, magyarán az iszlám abszolút térfoglalása. Nem zavarja a törvények be nem tartásának totális eluralkodása sem, amelyek közül az egyik legsúlyosabb az ellenőrizetlenül, személyazonosságuk kideríthetetlensége ellenére beengedett tömegek randalírozása és így tovább.

A kapituláció feltétel nélküli megadást, fegyverletételt jelent. Európa – kétséget kizáróan – feltétel nélkül adta meg magát. Vagy ha voltak is feltételei, elfelejtették közölni velünk. Az iszlám tehát felülkerekedett, s maga a biztos úr jelentette ki, nem is leszünk abban a helyzetben, hogy megállítsuk a migrációt. Mit mondjunk? Egyenes beszéd. Legalább olyan egyenes, mint amit az unió egyéb tisztségviselőitől hallunk. Akik eddig még sosem magyarázták meg, mit jelentenek az ő olvasatukban a humanitárius értékek, mit jelent a szolidaritás akkor, amikor mind közönségesen megtámadják az embert.

Csapdában vergődik tehát Európa, s nem lehet tagadni, benne vagyunk mi is. Avramopulosz úr minapi nyilatkozata pedig még a reményt is elvette tőlünk. Hiszen, ha nem lehet megállítani a migrációt, akkor minek erőlködünk? Szép, nemes és megható, hogy védjük déli határainkat, s még tudjuk tartani a frontot. Ám nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy az unió tagjai vagyunk. Sajnos.

Sokan elgondolkodtunk már azon, ha az elesett Nyugat egyszer csak úgy gondolja, tényleg sok náluk a migráns, akkor mi történik? Nyugaton négyből három gyerek már migráns. Ezt ők színesedésnek mondják. Lelkük rajta. Nos, ha ezt a „természetbeni” térfoglalást egyszer csak megelégeli az elesett és súlyos hazugságok csapdájában vergődő Nyugat-Európa, s ideküld hozzánk – immár útlevél és állampolgárság birtokában – néhány tízezer embert, tekintettel arra, hogy az uniós állampolgároknak szabad az átjárás és a letelepedés az EU területén, akkor vajon hogyan bújunk ki az uniós törvények alól? Szó nélkül elfogadjuk az „új normalitást”?

Avramopulosz igazságbeszédét megismerve – hiszen az ő szempontjából kétségtelenül az volt – tehetetlenségünkben sajnos mást nem is tehetünk, mint bízunk Istenben, és szárazon tartjuk a puskaport.

(A szerző újságíró)


 

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

SZER-telenségek

ĀFricska. Gyerekkorom állandó háttérhangja szól most bennem: „Itt a Szabad Euró­pa Rádió, a 19, 25, 31, 41 és 49 méteres rövidhullámon…” Egy korty szabad levegő volt ez a szocializmus szmogjában

Nagy Ottó

Nagy Ottó

Fontos dolgok

ĀRégebben, ha valaki nagyon buta volt, csak rámondtuk, raklap volt a jele az óvodában. Pedig a raklapokra is nagy szükség van, mert bármennyire hihetetlen, nélkülük nem pörögne annyira a gazdaság