Találkozás

Hosszú esztendőkön át nem találkoztunk, így hozta az élet. Ő jeles zenész, legendás muzsikusdinasztia sarja, én szintén családi hagyományt követve, zsurnaliszta lettem. Ő hitét valló zsidó, jómagam római katolikus. Ő – immáron kétkedő – liberális, én vállaltan hithű konzervatív. Kedves törzs-presszómban találkoztunk: ő kávét ivott, én sört. És úgy beszélgettünk, mint ahogy régen – csevegtünk az elillanó ifjúságról, a sok hitről, a szép kávéházi nosztalgiáról. Minden benne volt ebben az esti disputában, amiért érdemes hinni ebben a hazában! Beteg lelkű fanatikusok azt okádják, hogy az a NER, hogy Mészáros Lőrinc valamit épít, amit amúgy a „függetlenek” soha nem építettek volna meg. Szerintem pedig a beteges gyűlölet nem visz sehová. Örök barátom megkért, hogy ne nevesítsem, mert akkor elvesztheti a fellépéseit. Megtettem, és ezzel, azt hiszem, sokat meséltem el.