Vélemény és vita
Baloldali képmutatás
A baloldal egyik legvisszataszítóbb tulajdonsága a nemes eszméken és a valós emberi sérelmeken való élősködés
Mondhatnánk, hogy ez a „működési elve”, amióta konkrét, identitásképző erőként megjelent az európai politikában. Ez a működési elv elég egyszerű. Felállítjuk a probléma valós diagnózisát, önkényesen kinevezzük magunkat a „hátrányos helyzetűek hangjának”, majd létrehozunk egy világot, ahol az említett áldozatok még rosszabb helyzetbe kerülnek. Hasonlóan, mint a kommunisták, akik a munkások jogaiért indultak harcba, majd milliószámra gyilkolták őket. Lehetne sorolni a példákat. A baloldal a cél eléréséhez szükséges eszközként kezeli az áldozatokat – a „hátrányos helyzetűeket” pedig szükségtől függően gyorsan váltogatja.
Nézzük csak meg, hogy Varsóban a baloldal többsége milyen könnyen elseftelte a reprivatizációs maffia által megkárosított személyeket azért a pénzért cserébe, amit az ügyben sáros városházától kapott az LMBT (leszbikusok, melegek, bi- és transzszexuálisok) témájában folytatott felvilágosításra. Ez a balos cinizmus az utóbbi napokban is megnyilvánult, amikor Lengyelország az isztambuli egyezmény felmondása mellett döntött. Ez az egyezmény egy tipikusan baloldali képződmény, amely a családon belüli erőszak elleni harc hangzatos jelszavait irdatlan mennyiségű propagandával elegyíti.
A baloldal persze rögtön rávetette magát a kormányzó Jog és Igazságosság pártra, mintha az a tettesek és nem az áldozatok mellett állna ki. Csak, mint ahogy az a baloldal esetében lenni szokott – magasról tesznek az áldozatokra. Kizárólag az egyezmény említett, haladó újbeszél nyelven megírt szimbolikus csomagja érdekli őket. Épp ezért nem a jobboldalnak kellene magyarázkodnia, hogy felmondja az isztambuli egyezményt.
A kérdéseket ebben az ügyben a baloldalhoz kellene intézni, ezek így hangzanak: Miért kell mindenbe belekevernetek a cinikus ideológiátokat? Miért nem vagytok képesek egyszerűen a hátrányos helyzetűek oldalára állni, és nem a céljaitok elérését szolgáló eszközként használni őket? Amíg a baloldal nem képes válaszokat adni, nem is lehet partner a valós társadalmi problémákról szóló vitákban. Csak cinikus politikai komisszárok bandája marad, akiktől a lehető legtávolabb kellene tartanunk magunkat.
(Gazeta Polska)
