Vélemény és vita
Gyurcsány, a politikai bölcs
„Bízom Gyurcsány Ferenc politikai bölcsességében” – írta Soproni Tamás, Terézváros momentumos polgármestere, a gödi összeveszés apropóján
álláspont
Kétségtelen, mások is bíztak már Gyurcsány Ferenc „politikai bölcsességében”, de az Apró családon és néhány KISZ-es haveron kívül kevesen vannak, akik erre a bizalomra nem fizettek rá.
Ráment erre például egykori politikai családja, az MSZP, amely mára tagságának kilencven százalékát elveszítette, szavazója is alig maradt. Ennek dacára nem győzik kizárni a pártból azokat, akik még veszélyt jelenthetnek az új pártelnökre, Tóth Bertalanra és köreire. Továbbá azokra, akiknek még jutnak morzsák vagy akár zsírosabb cupákok a közös ellenzéki kondérból. A pártból nemrégiben távozó volt alelnök, Szanyi Tibor a lapunknak adott interjúban egyenesen arról beszélt, hogy a Tóth-féle vonal elvtelen, önfeladó, pénzhajhász és korrupt, amit semmi szín alatt nem tudott támogatni.
Minden úgy történt tehát eddig, ahogyan a baloldal Ferijének „politikai bölcsessége” akarta. A legfőbb rivális kinyírva, a hírek szerint ma már az MSZP beérné öt hellyel a 2022-es közös listán. A Jobbik a 2018-as választások után önmagát számolta fel, tagsága úgy olvadt, ahogyan a gleccserek a forróságban, a renegát parlamenti képviselőket is egytől egyig kizárták.
A huszonhat fős frakció tizenhét fősre apadt, Jakab Péter pártelnök az egykori ősellenséggel, Gyurcsányékkal parolázik, ez már a néppártosodás és a cukisodás liberális útjára lépő, mára vloggerré avanzsált egykori pártelnöknek, Vona Gábornak is sok.
Persze az ellenzék Ferijének, aki bár nem régiók Európájában, hanem az európai egyesült államokban hisz, segít ez a fordulat a megbocsátásban, miközben korábban maga mondta, hogy „a Jobbikkal soha”. De a szavazói persze még jól jönnek, főleg úgy, hogy Jobbik úgy istenigazából már úgy van, hogy nincs is.
Az LMP-ről mindent elmond, amit társelnökük, Kendernay János említett a gödi ellenzéki botrány kapcsán. Azt fejtegette, hogy az „érdekütközések természetesek a demokratikus ellenzéknél”. Ha a természetesség alatt az illegálisan készített hangfelvételeket, azok esetleges manipulálását, valamint a zsarolást kell érteni, akkor igaza lehet. Márpedig jelen esetben
erről van szó az országossá duzzadt baloldali belháborúban. Ezek ugyebár bevált módszerek voltak az elődöknél, a kommunista mozgalomban is, miért szégyellnék ezt az utódok. Emlékezhetünk emellett a bajai videóhamisítási ügyre 2014-ből vagy a legújabb kori szoci zsengére, a Korózs Lajos-féle álmentős videóra. Pláne úgy, hogy utóbbi esetben az európai szocialisták egyik vezető arca, a vagyonnyilatkozat-hamisító Ujhelyi István volt népszabadságos munkatársa nyújtott videós segédkezet hozzá, állítólag az európai adófizetők pénzén. Az esetre még az OLAF, vagyis az Európai Csalás Elleni Hivatal is felfigyelt, uniós közpénzt ugyanis tilos pártpolitikai célzattal, pontosabban: a Fidesz és a magyar kormány, továbbá a járvánnyal szembeni védekezést irányító tiszti főorvos és az illetékes miniszter lejáratására fordítani.
Tíz hónappal az önkormányzati választás után a bukott miniszterelnök mindenesetre elérkezettnek látta az időt, hogy célkeresztjébe vegye az európai értékekről hadováló – tehát a DK-val egyívású – új SZDSZ-t, a Momentumot is. Napjaink gödi botránya mögött ez állhat. Az ifjú momentumos, Soproni Tamás pedig máris fejet hajtott Gyurcsány politikai bölcsessége előtt. Jók a referenciái: a „bölcs” lövetett már magyarokra, és maga ismerte el, hogy 2006-ban csalással nyert választást.
(A szerző újságíró)