Miért sérteget a Momentum?

Mintha az SZDSZ szellemi gőgje reinkarnálódna a Momentum mindent lefitymáló lelkiségében. Mintha újjáéledne a hagyománygyilkos hübrisz. A racionalitással, a józan ésszel, a politika logikájával szembemegy ugyan, nem utolsósorban pedig morálisan is elmarasztalható az a látszólag önsorsrontó foglalatosság, amely során a Momentum politikusai sorra sértik meg a különböző társadalmi csoportokat, de mindez mégsem a véletlen műve talán. Mert – sajnos vagy sem – létezik egy, a műveltséget a jól informáltságra felcserélő, mindent és mindenkit lenéző elitista, illetve szabadelvű tömeg, akikre számítani lehet majd a voksoláson. Alig egy hete Fekete-Győr András, az Index belháborúja kapcsán – kissé szokatlan asszociációs ugrással – gyávának nevezte a kórházak vezetőit, az orvosokat és az oktatási intézmények igazgatóit, mert meglátása szerint – és itt még szokatlanabb gondolattársítással élve – ők tehetnek arról, hogy a magyarok tudása, egészsége, gazdasági lehetőségei, informáltsága „nem európai, hanem keleti szinten van.” És különben is megalkuvó mindenki („csicskát” írt az elnök), aki egy ilyen rendszerben nem lázad fel.

Mindezt azok után olvashattuk, hogy Kádár Barnabás, a párt egyik kerületi középkádere az Andrzej Duda győzelmével végződő lengyel elnökválasztást követően lamentált azon, hogy miért van a nyugdíjasoknak ugyanolyan szavazati joguk, mint a fiataloknak. De ő volt az is, aki 2019 februárjában azt írta, hogy „a megszülető gyermekekre a gazdaságnak nem lesz szüksége, mivel az automatizált termelés kevesebb embert igényel majd. Ezért a most (2019-2020-ban) megszülető gyerekek a jövőben nem pénzt és hasznot hoznak az államnak, hanem eltartottként csak nettó költség lesznek az ország számára”. A családok, a nyugdíjasok és az orvosok mellett pedig ne felejtsük el azt se, hogy Donáth Anna – a párt uniós üdvöskéje – a határon túli magyarokba is belerúgott, mikor a Progresszív Szlovákia nevű párt támogatására buzdította a szomszédos ország szavazóit.

De hagyjuk most azt, hogy a Momentum vezetőitől hallott sületlenségek valójában távol állnak a valóságtól, és fókuszáljunk inkább az ifjonti hévvel párosult végtelen gőgre! A liberális kulturális attitűd a posztkommunizmus vezető ideológiájává lépett elő és tetszelgett két évtizeden keresztül. A képlet egyszerű volt: a kizárólagos igazság csak a liberalizmus alapjain állhat. A mindentudás látszatát keltő progresszív baloldali gondolkodást a rendszerváltoztatás után a szemünk láttára váltotta fel a (szintén) progresszív liberális öntudat. Ez a lelkiség felébredt most újra a Momentum szellemiségében.

De ha azt feltételezzük, hogy a gőgből természetszerűleg megszületik a politikai irracionalitás, akkor nagyot tévedhetünk. Habár elképzelhető, hogy a társadalmi csoportokat sértegető kiszólások végül is „elszólások” – ahogy azt Freud is vélhetné –, mégis eszünkbe juthat egy érthető magyarázat. A Momentum ugyanis már „beárazta” magát a leendő ellenzéki összefogásba. A Demokratikus Koa­líció – mint a kormány „reciprokja” – az Orbán-fóbiás szavazókat, a szocialisták a Horn Gyula által megtestesített múltról nosztalgikusan ábrándozó állampolgárokat, a Jobbik pedig a kiábrándult fideszeseket (legalábbis ez volt az eredeti elképzelés) szeretné megszólítani. Az LMP a zöldhívőket próbálta ez idáig (sikertelenül) megtalálni, míg a Párbeszéd Karácsony Gergely személyét tudja majd a közösbe bedobni. Azaz kirajzolódik egy világos szereposztás.

Létezik egy olyan, jellemzően nagyvárosi (főként budapesti), középosztálybeli fiatalokból álló társadalmi réteg, mely vevő a mindent lenéző, a múltat félresöprő szabadelvű nagyképűségre, így máris érthetővé válnak a Momentum vezetőinek sértő kiszólásai. Flegmán és a jól informáltság látszatával lenézni a „buta, tanulatlan vidéki szavazókat”, kinevetni a szép új világban nehezen tájékozódó nyugdíjasokat, vagy vagányan számon kérni a munkájukat végző orvosokat és tanárokat sajnos vonzó viselkedés lehet sok százezer ember számára. És ha mellétesszük azt a tapasztalatot, hogy ez a gőgös szubkultúra (kulturálatlanság) egyre csak erősödik, akkor fogjuk csak igazán megérteni azt, hogy a Momentum politikusai nem csupán szívből, hanem sokszor megfontolva mondják mindazt, amit mondanak.

(A szerző filozófus, a XXI. Század Intézet kutatója)