Tamáska Péter

Vélemény és vita

Beneš és szellemisége

Ha Jalta ma már a múlté, a beneši rendeletek de iure csak részben vesztették el hatályukat

Az átlagos cseh ember előtt igen egyszerűnek látszik az I. Köztársaság bukása és német protektorátus alatti lét, majd az 1945. májusi „forradalom” vérengzéseinek története, vállát rándítja s azt mondja, némi kívánnivalót hagyott maga után az új csehszlovák demokrácia megteremtése. Mindenről évtizedekkel később kapott magyarázatot. Hiszen a történetírás tényei olyan kijózanítók, mint a kábítószer-megvonás a drogosoknak. A beneši dekrétumokról, a magyar és német kisebbségek elűzéséről és vagyonának elkobzásáról a kommunista korszakban nem volt szabad beszélni: a drog az antifasisztaság volt. Hogy rabszolgapiacon adtak el a Felvidékről deportált magyarokat cseh földön, vagy hogy néhol középkori, díszesen vasalt szégyenketrecekben  mutogattak német polgárokat a németek építette kisvárosok barokkos főterein, az ilyen történetek hiá­nyoznak az általunk is kedvelt  kedélyes cseh irodalmi repertoárból. Beneš elnöknek a kollektív bűnösség elvéből kiinduló 13 dekrétuma azonban a hallgatás évtizedeit követően a kilencvenes évek elejétől újra és újra vitát robbantott ki, szellemiségük ma is kísért, és Csehszlovákia mindkét utódköztársaságában negatív irányba befolyásolja a törvényhozást, a vagyonjogi vitákat, a kárpótlást, s akadályozza a német–cseh, valamint a magyar–szlovák viszony egészséges alakulását. Szlovákiában például az új, polgári elvekre épített nemzetállam és a szlovákság ott folytatta a magyar kisebbség burkolt, közmegegyezésen alapuló beolvasztását, ahol 1948-ban a sztálini politika merő taktikai okokból abbahagyatta vele.

  A százezer lakosú Ústí nad Labemben, németül Aussigban az Elbát egy nagy híd köti össze, amely Beneš elnökről van elnevezve. Német részről már az 1989-es bársonyos forradalom után elhangzott az a kérés, hogy a híd nevét változtassák meg, mert az elnök sugallta tömeggyilkosságok egyik legrettenetesebb színhelye az 1945-ben még zömében szudétanémetek által lakott város volt. A csehek elutasították a kérést, sőt 2004-ben a törvényhozás Benešnek a csehszlovák állam szolgálatában szerzett érdemeit törvénybe foglalta, s nem volt hajlandó rasszista, a szláv felsőbbrendűséget sugalló rendeleteit visszavonni. (Ha visszavonják, az államuk gazdasági alapjait rendítette volna meg.) A hídfőre 2005-ben egy emléktábla került a ’45 júliusi véres események áldozatainak emlékére, de azon nem tüntették fel a nemzetiségüket. Érdemes végigfutni a Junge Freiheit utolsó számán, amely Vérfürdő Aussigban címmel emlékezett meg a történtekről. Drámai összefüggés, hogy amikor 1945. július 31-én Potsdamban, a Cecilienhofban az új amerikai elnök, Harry Truman 15 óra 45 perckor elkezdte expozéját mondani a németek s Európa jövendő sorsáról, alig negyedórája robbant fel Aussigban a Wehrmacht hatalmas lőszerraktára. A cseh forradalmi gárdisták és munkásmilíciák egyes német becslések szerint ezek után több mint kétezer németet öltek meg s a várost kirabolták, arra hivatkozva, hogy a német Wehrwolf, a „farkasember” nevű terrorszervezet tagjai robbantották fel a depót. Az Elba hídjáról a munkából jövő német munkásokat, de még az apjukat váró gyermekeket is anyjukkal együtt bedobálta a folyóba a felbőszített csőcselék: Drezdában, sőt Meissenben is fogtak ki hullákat. A csehszlovák kommunisták lapja, a Rude Právo náci merényletről írt, s Cecilienhofban a világ nagyjai a világ közvéleménye elé tárták, hogy a példa alapján is jól látható, németek és csehek nem élhetnek együtt Csehszlovákiában. „Vaskézzel fogjuk határvidékeinket megtisztítani” – üvöltötte Beneš csehszlovák elnök a rádióban. A városba – ma már tudjuk – mintegy 300 milicista érkezett, s a történész Pustejowski levéltári források alapján bebizonyította, hogy több helyen is egyszerre, tudatosan indult be a pogrom.

 1945 májusától s nyarától kezdődően több mint hárommillió szudétanémet állampolgár esett áldozatul a csehszlovák elnök cselszövéseinek, elűzték vagy erőszakkal kitelepítették őket. Ruházatukon fehér szalagon viselniük kellett az N betűt (N = nemec, azaz német), s a lipcsei szétbombázott pályaudvaron ezrével égették azoknak a szudétanémeteknek a holttesteit, akiket marhavagonban löktek ki szülőföldjükről. Brünnt, az erősen németes morva fővárost a brünni halálmenet során „tisztították” meg: az osztrák határig mintegy 35-40 ezer brünni német halt meg, a gyengéket és lemaradókat a cseh katonák és milicisták agyonlőtték. Az elűzés szót ma sem szeretik a csehek, a történtekről nemigen beszélnek, s mint Sidonia Dedina  Beneš, a likvidátor című könyvének fülszövegében olvashatjuk, tudnunk kell azt is, hogy könyve a német lakosság elleni terrorról – amely 2004-ben jelent meg magyarul – későn érkezett, s még számos cseh és szlovák nemzedék fogja érzékelni az igazság elrejtéséből származó következményeket. A rasszista Beneš-dekrétumok közül a legtöbbet idézett, a minket, magyarokat is a kollektív bűnösség és a köztársaság szétverésének vádjával illető 33. rendeletet 1945 augusz­tus 2-án adták ki, amikor Cecilienhofban Sztálin és Truman is igent mondott a jaltai világrendre.

 Ha Jalta ma már a múlté, a beneši rendeletek de iure csak részben vesztették el hatályukat. A 2007-es, az unióról szóló lisszaboni szerződés is valamilyen formában, mint a cseh és a szlovák jogszolgáltatás részeként tudomásul vette, de éppen idén, egy Eperjes melletti erdőbirtok tulajdonjogának vitája kapcsán, az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztalta Szlovákiát, hogy az ügyben a bírák a beneši jogszabályra hivatkozva döntöttek. Isten malmai lassan őrölnek.

(A szerző történész)

Kapcsolódó írásaink

Kacsoh Dániel

Kacsoh Dániel

Fapados-liberális módszerek

ĀSzomjas vagy? – kérdezik a padlóra ragasztott, Hűsítő Budapest logóval ellátott matricák a Lehel téri metrómegállóban a tikkadt utazót, s meg is adják a választ, egyúttal az utasítást: Keresd az ivókutakat a megállóban!

Nagy Ervin

Nagy Ervin

Miért sérteget a Momentum?

ĀLétezik egy olyan, jellemzően nagyvárosi (főként budapesti), középosztálybeli fiatalokból álló társadalmi réteg, amely vevő a mindent lenéző, a múltat félresöprő szabadelvű nagyképűségre

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom