Az EU éheztetné a konzervatív lengyeleket

Csak a minap szivárgott át a hazai sajtóba a Lengyelországban már 2019-től zajló vita legutóbbi fejleménye, amikor is az Európai Unió pénzbeli forrásokat tagadott meg néhány olyan lengyel önkormányzattól, amelyek elfogadták a Helyi önkormányzatok családjogi chartáját vagy pedig a Határozat az LMBTI-ideológia ellen nevű nyilatkozatot. Az említett nyilatkozatok egyike sem beszél olyan LMBTI-mentes övezetről, ahol ennek a szexuális kisebbségi csoportnak a jogai ne lennének garantálva, vagy fizikailag kizárnák őket bizonyos területekről, de a médiában ezek a települések már LMBTI-mentes övezetként lettek megbélyegezve. Így, amikor néhány ilyen település az EU-testvérvárosi program keretén belül uniós anyagi forrásokért folyamodott, csak akkor tudatosította, hogy a per már lezajlott ellenük, bűnösnek ítéltettek, és néhány brüsszeli apparatcsik gúnyos Twitter-üzenetéből informálódhattak, hogy ha nem tetszik az LMBTI, akkor úszik a pénz. Ennyi, a vita lezárva. Magyar jogállamiság témában az EU a látszat kedvéért még legalább lefuttat néhány koncepciós pert, itt még ennyire sem erőltették meg magukat.

A vitát Varsó liberális polgármestere, Rafał Trzaskowski váltotta ki. Sikertelen elnöki kampányát egy provokációval indítva bejelentette, hogy szándékában áll az LMBTI-ideológiát a varsói iskolák szexuális felvilágosító oktatásának részévé tenni. Nyilván már nem elég elmagyarázni a pironkodó tinédzsereknek, hogy hogyan születik a kisbaba. A szexuális oktatás újonnan egyre inkább egy identitáspolitikai bevezető, amit – ártatlan gyermeki idealizmust nem kímélve – minél korábban kell lenyomni a felcseperedő generáció torkán. Ehhez majd persze szervesen kapcsolódik a többi baloldali ideológiai láncszem is, amely kontinensünk polgárainak nyakán egyre szorosabb hurokként húzódik össze.

Ettől a Trzaskowski-féle kezdeményezéstől próbáltak elhatárolódni egyes lengyel régiók polgárai a fentebb említett családétoszt hangsúlyozó nyilatkozatok elfogadásával, nem is sejtve, milyen megtorló hadjáratnak teszik ki ezzel magukat. Helena Dalli máltai szocia­lista politikus, egyenlőségért felelős uniós biztos július 28-án azt tweetelte, hogy „az EU értékeit és az alapvető jogokat a tagállamoknak és állami szerveknek tisztelniük kell. Ezért lett elutasítva hat olyan városnak a testvérvárosi kérelme, amelyben a lengyel szervek elfogadtak »LMBTI-mentes zóna« vagy »családjogi« nyilatkozatokat”. Itt a biztos asszony olyan LMBTI-mentes övezetről oktat, amely nem is volt része a lengyel városok által elfogadott deklarációknak, tehát arra sem vette a fáradságot, hogy megismerkedjen az alapvető tényekkel. Azzal pedig, hogy családjogi, vagyis családokat támogató és védő nyilatkozatokat is önkényesen feltesz a büntetendő konzervatív értékek listájára, valószínűleg maga követ el gyűlöletbűntényt. Hogy az „Egyenlőség Uniójába” miért nem tartozik bele a genderideológiák radikális támogatóinak és ezen elvek ellenzőinek jogegyenlősége, talán örökre Dalli asszony titka marad. És hogy következetlenségét véglegesen megkoronázza, Dalli biztos asszony három nappal később kelt tweet­jében már jókívánságait fejezi ki a világ muszlimjainak Eid-ünnepük alkalmából. Talán ő is tudja, hogy ha egymás mellé rakná az Eidet ünneplő országokat jelző térképet egy olyannal, amelyen az azonos neműek közötti szexuális kapcsolatot halállal vagy börtönnel büntető országok lennének feltüntetve, nagyon nagy átfedést észlelne.

A Twitter-kövezésbe bekapcsolódott az Európai Bizottság igazságügyi biztosa, a belga liberális Didier Reynders is, aki ekként nyilatkozott: „A diszkrimináció egyik formáját sem tolerálhatjuk az EU-ban. Az unió értékeit fenn kell tartani az EU által finanszírozott programokban, többek közt a várospárosításban is.” De Reynders úr, ha a diszkriminációt nem tolerálja, akkor miért rekeszti ki vagy bünteti azokat, akik nem tudnak azonosulni az önök családellenes uszításával? Épp önök azok, akik rendkívül veszélyes precedenst képeznek azzal, hogy az LMBTI-ideológiát egyenes arányban azonosítják minden homoszexuális vagy leszbikus személlyel, mintha minden szexuális kisebbségnek automatikusan a maguk által jóváhagyott ideológiaköteggel kellene azonosulnia. Pedig ez nem így van, és ezt ön is tudhatná, ha a szexuális kisebbségektől érkező hangokat nem szelektíven hallaná meg. Ha pedig beépül a köztudatba, hogy melegnek lenni és LMBTI-ideo­lógiát vallani egy és ugyanaz, mint ahogy ezt önök sugallják, önök teszik ki ezt a közösséget a legnagyobb támadási felületnek, sőt mondhatjuk azt is, veszélynek.

Ursula von der Leyen, az Euró­pai Bizottság elnöke sem tudta elkerülni, hogy a vitában meg ne mutatkozzon a győztesek oldalán: „Európában minden személynek szabad annak lennie, ami lenni akar, élnie, ahol élni akar, szeretni azt, akit akar, és olyan magasra törekedni, amilyen magasra akar.” Csak családról beszélni ne akarjon, vagy keresztény értékeket ne akarjon, és ne akarjon ellentmondani az épp divatos ultrabaloldali politikai dogmáknak, különben nem kap pénzt.

A minap Varsóban egy genderjogokért tüntető tömeg tagjai meggyalázták a Szent Kereszt-templom előtt álló Krisztus-szobrot, kezébe szivárvány színű zászlót nyomtak, arcát pedig anarchista szimbólummal ellátott maszkkal takarták el. Vajon a liberális kézben levő várostól is terveznek megvonni anyagi támogatásokat, amiért ott megsértették a keresztények jogait, meggyalázták szimbólumaikat? Nem valószínű. Sursum corda! – avagy emeljük fel szívünket – olvashatjuk a meggyalázott Krisztus-szobor talapzatán. Ezt üzenem én is a meghurcolt, kifosztott és befeketített lengyel barátainknak is. A csekk-könyv és a hatalom a baloldaliak kezében van, nekünk viszont jövőnk van, amit ők már pénzzel sem tudnak maguknak visszaszerezni.

(A szerző teológus, újságíró)