David Engels

Vélemény és vita

Bevezetés az európai nemzetek alkotmányához

Alkotmányunkat a hagyományos értékeinkhez való ragaszkodásra kívánjuk építeni, arra a tudatra, hogy a jelen jóléte és fejlődése nem lenne lehetséges őseink eredményei nélkül

A politikai korrektség gyorsan pusztítja Európát, ahogy ezt sok példa mutatja. Számos tragikus esemény és folyamat zajlott
az utóbbi időben: illegális bevándorlás, erőszakos bűntények, a vallás támadása, a család elpusztítása, az iszlamizáció, a tömeges abortuszhullám, a fehér bűnösség elve, a középosztály hanyatlása, a szólásszabadság vége és a demokrácia lassú halála.

Az emberek mindenhol aggódni kezdtek a szabadságukért és jólétükért, és mégis, legalábbis Nyugat-Európában, a legtöbb kormány, úgy tűnik, egyszerűen nem vesz tudomást a problémákról, és néha akár nyíltan is támogatja ezeket a folyamatokat olyan jól hangzó fogalmak mögé rejtőzve, mint a szabadság, a tolerancia vagy a jogállamiság. Úgy tűnik, hogy csak egy erős konzervatív mozgalom lesz képes visszaállítani valamiféle egyensúlyt a kontinensen.

De Európa konzervatív pártjai kettős csapdába estek. Egyrészről hevesen támadják őket a baloldali-liberális politikusok és média, azt állítva, hogy bármi, ami kívül esik a politikai korrektség egyre zsugorodó konszenzusán, az „szélsőséges”, „reakciós” vagy akár „fasiszta”.

Ezeknek a rágalmaknak az azonnali következményei egyre nyilvánvalóbbak: a konzervatívokat egyre nagyobb számban zárják ki a nyilvánosságból, sokszor határolódnak el tőlük, és gyakran szenvednek el fizikai agressziót.
Másrészről a modern konzervatív mozgalom minden, csak nem homogén: magába foglalja a libertariánusokat, a korporativistákat, sőt még egyes kollektivistákat is, nacionalisták ugyanúgy tagjai, mint regionalisták és az európai integráció hívei, Amerika-barátok, oroszbarátok és iszlamofilek mind részt vesznek benne.

Ebben a helyzetben minden tekintet Keletre szegeződik, a visegrádi országokra, amelyek megőriztek valamennyit a józan észből, amíg a Nyugat az öngyilkosság felé halad. Így nem meglepő, hogy egy lengyel szervezet, a Zdzisław Krasnodębski EP-képviselő által vezetett Stowarzyszenie Twórców dla Rzeczypospolitej (Művészek Szövetsége Lengyelországért) volt az, amely megbízott engem, aki belga történész létemre nemrég emigráltam Lengyelországba, és megírtam a Renovatio Europae című konzervatív kiáltványt, hogy írjak preambulumot a jövőbeli Európai Konföderáció tervezett alkotmányához.

Ez a programadó preambulum, amelyet részben a magyar Alaptörvény inspirált, arra törekszik, hogy megrajzolja egy új Európa körvonalait, amely egyrészről büszke történelmi hagyományaira és keresztény identitására, másrészről pedig kész egy erős föderációt alakítani, hogy megvédje a Nyugatot a rá leselkedő számtalan belső és külső veszély ellenében. Míg ebben a föderációban néhány, Európa mint civilizáció túléléséhez létfontosságú kulcsterületen közösen születnének a döntések, minden más hatalom visszaszállna a nemzetállamokra.

A szöveg egyik legfontosabb célja, hogy megmutassa a sötétség órájában, hogy mi, konzervatívok nem akarjuk többé magunkat egy steril, terméketlen ellenzék szerepébe zárni, hanem eltökéltek vagyunk, hogy aktívan formáljuk át a közbeszédet, bemutatva saját elképzeléseinket, miközben gyülekezési pontot jelentünk az európai konzervatív mozgalmat alkotó számtalan különféle pártnak.

Mi, Európa népei történelmi felelősségünk teljes tudatában úgy döntünk, hogy alkotmányt hozunk létre, és bevégezzük
a kontinens egyesítési folyamatát. Ez az alkotmány létrehozza a nemzetállamok föderációját, amelyek amellett, hogy megőrzik jogaikat, egyetértenek, hogy közös célokat kell kitűzni mindenki javára és az európai civilizáció ápolására és megvédésére, nevezetesen: összehangolt külpolitika, az európai határok védelme, a bűnözés elleni harc, egy páneurópai mobilitási infrastruktúra kiterjesztése, a normák és szabályok összehangolása, a természeti és stratégiai erőforrásokhoz való hozzáférés, együttműködés az oktatás és a kutatás területén és az ezen célok eléréséhez szükséges források biztosítása.

Ez az egyesítés véget vethet az Európán belüli hadviselés évszázadainak: a mélyre nyúló hasonlóság szellemében valósul meg az európaiak között, amelyek konfliktusaik ellenére mindig egy közös kultúra részeként tekintettek egymásra, amely több mint alkotóelemeinek egyszerű összege, és amely konkrét és egyedi elképzelést hozott létre a világról
és az emberiségről.

Ezt a kultúrát többféle forrás is alakította, amelyek közül különösen ki kell emelnünk az Ótestamentum tanításait, az ókori görög gondolkodást, a római politika- és államtudományt, a keresztény kinyilatkoztatást és az újlatin, germán és szláv nyelveket beszélő népek örökségét, és az intézményesült világosságot az egyház vallási függetlenségének megszületése és a birodalom méltóságának visszaállítása idején, 800-ban. Azt ez követő évszázadokban az európai kultúra felfedezte a benne rejlő lehetőségeket a középkor, a reneszánsz, a felvilágosodás és a modernitás során, és nyitott a világ felé, amellyel most új és erős kapcsolatokat akar kiépíteni ennek az alkotmánynak az elfogadásával.

Büszkén tekintünk múltunk nagy eredményeire, és alkotmányunkat a hagyományos értékeinkhez való ragaszkodásra kívánjuk építeni, valamint arra a tudatra, hogy a jelen jóléte és fejlődése nem lenne lehetséges őseink eredményei nélkül. Ezért szeretnénk szilárdan kötni a jövő fejlődését a múlthoz és megvédeni, gondozni, növelni a ránk hagyományozott kulturális, társadalmi és erkölcsi örökséget, legyen az anyagi vagy szellemi.

Mi, Európa népei fogadjuk az Úr előtt, lelkiismeretünkkel összhangban:

– Közösségünk valódi küldetéseként törekszünk szellemi és anyagi örökségünk védelmére, valamint kulturális potenciálunk autonóm fejlesztésére, tekintettel közös törekvésünkre, az igazságra, a szabadságra
és a jó életre;

– Tolerálunk minden vallási és filozófiai meggyőződést, amely a bevett gyakorlatainkkal összhangban áll, de különös hangsúlyt helyezünk a judeo-keresztény hagyomány örökségének gondozására, ápolására és fenntartására, valamint annak kapcsolataira az észszerű filozófiai gondolkodással, amely nélkül az európai kultúránk elképzelhetetlen lett volna;

– Értékeljük és védjük az emberi életet annak minden fejlődési és életkori szakaszában, ahogy az élet méltóságát és páratlan egyediségét is mint a legnagyobb ajándékot, amelyet ránk bíztak;

– Elismerjük az összes politikai döntés végső forrásaként a nép demokratikus akaratát, és cselekedeteink fő vezérlőelveként tekintünk az európai népek érdekeinek képviseletére;

– Értékeljük Európa nemzeteit és népeit sokféleségükben és változatosságukban mint közös kultúránk különböző aspektusainak értékes és pótolhatatlan kifejeződéseit. Az európai eszmény és az európai intézmények zászlóvivőinek tekintjük őket, és tiszteljük őket autonóm politikai entitásokként, amelyek ezentúl tárgyalások és döntőbíróságok útján kívánják rendezni nézeteltéréseiket;

– Megteszünk mindent, ha meg kell védeni vagy növelni lehet az európai népek jólétét, biztonságát, szabadságát, kölcsönös megértésüket, a békét és a rendet;

– Közösségünket úgy építjük fel, hogy minden döntést a szubszidiaritás elvének megfelelően hozzanak, amennyire csak lehetséges, a legalacsonyabb illetékes és érintett szinten, miközben a nemzeteket a demokratikus önrendelkezés fő hordozóinak és az európai kulturális élet legfontosabb szereplőinek tekintjük;

– A jogállamiság alapján szervezzük közösségünk együttélését, és nemcsak garantáljuk mindenkinek az egyenlő és alapvető jogokat, de a törvényeket és értelmezésüket mindig a nép akaratának megfelelően alakítjuk;

– A természetes családot, amely egy férfi és egy nő egyesüléséből jön létre, és amelyből gyermekek születnek és ebből következő jogok és kötelességek erednek, az európai társadalom alapjának tekintjük, és kiemelt védelemben részesítjük, anélkül hogy tiltanánk az együttélés bármilyen más formáját, amely emberi lények szabad döntéséből születik;

– Garantáljuk a férfi és nő egyenlőségét a törvény előtt, miközben figyelembe vesszük a nemekhez kapcsolódó különleges
tulajdonságokat, jogokat és kötelességeket, a természetes felépítésüknek megfelelően;

– Leszármazottjainkat azoknak a hagyományoknak és gazdagságnak a szellemében neveljük, amelyeket örököltünk, és az állandó kiemelkedés vágyának átadásával;

– Megvédjük a magántulajdonhoz kötődő jogokat és kötelességeket, miközben garantáljuk az egyenlő lehetőségeket,
a tisztességes foglalkoztatáshoz való jogot, valamint a rászorulók és a közösség érdekeinek támogatását;

– Békében és egyetértésben kívánunk élni szomszédainkkal és a bolygó minden más emberével, különösen azokkal, akikhez pozitív tapasztalatok és közös történelmi örökség fűz minket, miközben biztosítjuk kultúránk függetlenségét, érdekeit, biztonságát, és túlélését;

– Komolyan vesszük felelősségünket környezetünk iránt, és nem csak vigyázzuk a természet egyensúlyát, és óvatosan kezeljük Európa és a világ természetes erőforrásait, de morálisan és felelősségteljesen élünk együtt minden élőlénnyel.

(A szerző történész, a Brüsszeli Szabadegyetem professzora, a poznańi Nyugati Intézet vezető elemzője)

Kapcsolódó írásaink

Őry Mariann

Őry Mariann

A háború folytatódik

ĀA múlt kedden véget ért uniós csúcson elfogadott kompromisszumos dokumentum jogállamiságra vonat­kozó részét a nemzetközi sajtóban széles körben a magyar és lengyel közös érdekérvényesítés sikereként értékelték

Kondor Katalin

Kondor Katalin

Vének és voksok

ĀA világ irányítóinak ötletei között a szavazat megvonása a korosabb polgároktól még nem szerepelt, már csak azért sem, mert maguk sem éppen tinédzserek