Lóránt Károly

Vélemény és vita

Merkel öt prioritása

A gumiszerűen nyújtható európai értékek azt a célt szolgálják, hogy a kultúrkommunista eszméktől átitatott EP-t és az európai „elitet” nem teljesen kiszolgáló országokat támadják

A német elnökség bevezetőjeként Angela Merkel nagyhatású beszédet mondott az Euró­pai Parlament válogatott képviselői előtt arról, hogy mik is lesznek a kettős német vezetésű következő fél év fontos kérdései. A németeknek most különös lehetőségük nyílik arra, hogy Európának utat mutassanak, hiszen nemcsak ők adják az elnökséget, vagyis az unió vezetésének félévenként változó országát, hanem egyúttal Ursula von der Le­yen személyében az Európai Bizottság elnöke is német. Így kétszeresen is erős helyzetben vannak, hogy elgondolásaikat Európa akaratává tegyék, annak szellemében, amit Angela Merkel mindig is hangsúlyozott, hogy nem német Európát, hanem európai Németországot akarnak.

A beszéd igen jól sikerült. Merkel kétszer is nyílt színi tapsot kapott a mintegy kilencvenfőnyi hallgatóságától, ugyanis (talán a koronavírus miatt) csak minden nyolcadik képviselő vett részt az ülésen. Merkelt megtapsolták akkor, amikor a populizmus terjedésének megfékezéséről és akkor is, amikor a bevándorlók humanitárius kezeléséről beszélt. A taps világossá tette, hogy az Európai Parlamenttől mit várhatunk ezekben a kérdésekben.

A beszéd végén Merkel Európával kapcsolatos személyes érzelmeiről beszélt Beethoven zenéjét idézve, annak kapcsán, hogy a nagy német zeneszerző születésének kétszázötvenedik évfordulója pont decemberben, a német elnökség végén lesz. „Beethoven muzsikája vezessen bennünket a jövőben” – mondta. Alighanem az Örömódára gondolt, annak is Schiller versének átírásából származó utolsó két sorára: Alle Menschen werden Brüder, / Wo dein sanfter Flügel weilt. (Minden ember testvér lészen, ott hol lengnek szárnyaid). Erre azonban valószínűleg még várni kell, és nem az sok milliárd eurós ingyenes gazdasághelyreállító-csomag feletti vitatkozás lesz, pontosabban most már volt az, ami ezt a testvériességet megvalósítja. De nézzük részletesebben Merkel prioritásait.

Beszédét Merkel egy a parlament felé tett udvariassági gesztussal kezdte, mondván, szándékosan jött ide az európai demokrácia szívébe egy olyan időben, amikor Európa korábban nem látott válsággal néz szembe, amikor különösen nagy szükség van a parlamenti nyílt és kritikus vitákra és politikai koordinációra. Ezután felsorolta az öt prioritást: az alapvető jogokhoz való ragaszkodást, a kohézió erősítését, a klímavédelmet, a digitalizáció felgyorsítását és Európa világban való felelősségének erősítését, mert – szerinte – Európa csak ezeknek a prioritásoknak a megvalósításával tud a világban végbemenő villámgyors változásokra reagálni.

Az alapvető jogokkal kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy a járvány miatt ezeket a jogokat, amelyekért generációk küzdöttek évtizedeken keresztül, korlátozni kellett, és neki, aki harmincöt évet élt egy nem szabad társadalomban, nem volt könnyű ilyen döntéseket meghozni. A polgári jogok, a polgári szabadság ugyanis Európa legtöbbre értékelt vagyona, amit csak nagyon indokolt esetben lehet korlátozni, és a járvány semmiképpen sem lehet ürügy a demokratikus jogok korlátozására. Ez utóbbi mondat alig burkolt célzás volt Magyarországra, ahol a parlament különleges felhatalmazást adott a kormánynak, hogy a járvány megfékezése érdekében a szükséges intézkedéseket gyorsan megtehesse. A tényleges tartalmukban definiálatlan vagy pontosabban gumiszerűen nyújtható, mindenre ráhúzható „európai értékek” tulajdonképpen azt a célt szolgálják, hogy az európai „elitet” és a kultúrkommunista eszméktől átitatott Európai Parlamentet nem teljesen kiszolgáló országokat támadják. Láttuk ezt korábban Ausztria, azután Lengyelország, hazánk és Olaszország esetében is. Mivel ennek a kultúrharcnak egyik éltető eleme az értékek tetszőleges értelmezhetősége, azt kellene elfogadtatni az unió vezetésével – ha már az egyenlőség oly nagyra becsült érték Európában –, hogy minden országot azonos módon vizsgáljanak.

Merkelnek a parlamenti nyílt és kritikus vitákkal kapcsolatos felhívása is humbug. Hadd tegyek ehhez egy személyes megjegyzést. Amikor 2009-ben csoportom (Függetlenség és Demokrácia Európája – INDEM) támogatásával egy nemzetközi vitát szerveztem az Európai Parlamentben a számos európai országot sújtó nemzetközi eladósodásról, természetesen minden frakció képviselőit meghívtam. A szocialisták (akkor az azóta nyoma veszett Martin Schulz volt a vezetőjük) kijelentették, hogy nekik frakcióhatározatuk van arról, hogy olyan vitákon, amelyeket az INDEM szervez, nem vehetnek részt. Az Euró­pai Parlamentben vitatkozni legfeljebb csak arról lehet, hogy a Nagy Testvér iránymutatásának ki hogyan tud jobban megfelelni. Orwell csak az időpontban tévedett (1984), de abban sem sokat.

Amit Merkel a kohézióról mondott, az inkább a „fukaroknak”, vagyis azoknak az országoknak szólt, amelyek ellenezték az ingyenes támogatásokat. Itt Merkel szerint az EP-nek az lenne a szerepe, hogy segítse a kölcsönös megértést. Szociálisan és gazdaságilag is fair Európára van szükség – mondta a német kancellár. Csakhogy az unió egyik szempontból sem az. Az euró bevezetése és a maastrichti szerződés általi kötelezővé tétele kizárólag Németországnak és a „fukaroknak” kedvez, ezt mutatja az unió hitelező és adós országokra való szétszakadása, amit még George Soros is Európa tragédiájának nevezett, és egyértelműen a németeket és Merkelt tette felelőssé érte. Most Merkel és Von der Leyen is fogadkozik ugyan, hogy nem fogják megismételni a 2008-as válság kezelését, amikor a dél-európai országokat mély recesszióba kényszerítették a hitelek feltételéül szabott megszorító intézkedésekkel, és meg is vannak ijedve, hogy a britek után az olaszok is a szabadságot választják, ezért a nagyvonalúság. A mentőcsomag azonban egyáltalán nem fogja megoldani a problémákat. A problémák ugyanis magában az európai konstrukcióban rejlenek, és állandóan újra fognak képződni, akár csak a szocializmusban, amelyről annak idején azt mondtuk, hogy folyamatos harc azok ellen a problémák ellen, amelyek a rendszer lényegéből következnek.

A harmadik prioritás, a klímasemlegesség 2050-re való elérése, amellyel kapcsolatban a bizottság még szeptemberben egy újabb javaslatot fog beterjeszteni. A német zöldek által vezényelt klímapolitika az adósokra és hitelezőkre szakadás mellett Európa másik tragédiája. Ennek bizonyítása több helyet igényel, most csak annyit, hogy az üvegházhatást alapvetően a légkörben lévő vízpára és nem a századannyi mértékben jelen lévő szén-dioxid befolyásolja, a szén-dioxid-kibocsátás szabályozásával tehát nem lehet a klímát a szükséges hőmérsékletre beállítani; ráadásul Európa hiába csökkenti nullára a szén-dioxid-kibocsátását, ezt mások nem fogják megtenni, mert sem nem annyira gazdagok, sem nem annyira ostobák; a kitűzött célok pedig irreálisak, nem teljesíthetők, viszont alkalmasak arra, hogy tönkretegyék Európa iparát.

A digitalizációval kapcsolatban Merkel azt hangsúlyozta, különösen fontos az, hogy Euró­pa digitálisan szuverén legyen, elsősorban a mesterséges intelligencia területén. Ez végre egy olyan cél, ami teljesíthető is, és jó lehetőség Európa összefogására, mint ahogy az néhány esetben ma is létezik, gondoljunk csak az Airbusra. Az európai integráció járható útja a közös műszaki fejlesztésekben való minél szélesebb körű részvétel, és nem az „európai értékek” erőltetése és a hetes cikkellyel való fenyegetőzés.

Végül Európának a globalizált világban betöltött szerepével kapcsolatban Merkel csak utalgatott többek közt arra, hogy a brit kilépéssel kapcsolatos tárgyalásokat ez év második fél évében le kell zárni, hogy a transzatlanti kapcsolatok fontosak, de Európának magának kell helytállnia a változó világban. Szükség van arra, hogy Európának önálló identitása legyen, továbbá megemlítette a Nyugat-Balkán csatlakozási folyamatának felgyorsítását. Az európai közös külpolitika ősrégi téma, de odáig nem jutottak el, hogy az egyes tagországok e téren meglévő érdekeit és érzelmeit felmérjék.

Merkel beszéde politikai beszéd volt, elsősorban a parlament érzékenységére méretezve, nem hiába tapsolták felállva a végén. Euró­pa lehetséges egységének megteremtése azonban nem jól hangzó beszédeken, hanem a gazdasági és társadalmi realitások figyelembevételén fog múlni.

(A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Dicsőség

ĀFricska. Kutyafattya örök fanyalgó az, aki nem ismeri el, hogy a főpolgármesternek vannak sikerei is!

Kacsoh Dániel

Kacsoh Dániel

Magyar siker, balos hazugságok

ĀMost akkor mégis van alku Orbánnal? – kérdezhetnénk Gyurcsányné Dobrev Klárától, aki néhány napja még azt „üzente” uniós elvtársainak, hogy nincs

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom