Magyar siker, balos hazugságok

Válasz helyett, némi töprengés után, inkább folytatódott a sértegetés meg az üres hablatyolás vereségről és kudarcról. A DK, illetve a magyar baloldal tehát ezúttal is hazugságokkal próbálja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant a maratoni uniós csúcson született megállapodással kapcsolatban. Hiszen ők azért szurkoltak, hogy Magyarország minél rosszabbul járjon a tárgyalások végeztével, s végül ennek éppen az ellenkezője valósult meg.

Először is: Orbán Viktor „feltarisznyázva”, a parlament által a magyar érdekeket rögzítő feltételekkel utazott a következő hétéves költségvetésről, illetve a járvány miatti mentőcsomagról szóló újabb vitameccs­re. Tudjuk, a baloldal szerint a Fidesz akadályozza az EU működését, sőt kivezetné a közösségből az országot. A valóság ezzel szemben az, hogy a szövetségeseinkkel megerősített álláspont képviseletével a kormányfő ismét bebizonyította: konstruktív és kreatív tárgyalópartnere a nyugati nagyoknak, akik előtt a hazai ellenzék kézfogás helyett hajbókolni szeret.

Így sikerült elérni, hogy a hetes cikkely szerinti büntetőeljárást még a német uniós elnökség idején lezárják, a tervezettnél jócskán több pénzt kapjunk, a jogállamisági kritériumok pedig végül eltünedeztek, legfeljebb megvalósíthatatlan lózungok maradtak belőlük. És ezt nemcsak mi mondjuk, hanem például a brüsszeli Politico és a német Spiegel is. Hiába kalimpál Molnár Csaba vagy Ujhelyi István.

Érdemes azt is tisztázni: a magyar kormány nem a jogállamiság ellen van, maga Orbán jelentette ki, hogy aki így tesz, azzal szemben nem fellépni kell, hanem búcsút inteni neki. A probléma abból ered, hogy ahány tagállam, annyi jogállamisági berendezkedés. Például számos országban lehet pártpolitikus alkotmánybírósági tag (már ahol egyáltalán van ilyen testület), nálunk ez elképzelhetetlen. Ahogy az is, hogy az ügyészséget az igaz­ságügyi miniszter alá rendeljék, míg Európában erre is akad példa. A veszély tehát abban állt, hogy a jogállamiság bűvös jelszavával valójában politikai érdekek mentén lehetne még jobban csuklóztatni azokat az országokat, amelyeket a Brüsszelbe szinte már haza járó Soros és szervezetei nem szeretnek. Márpedig ebben a klubban hazánk örökös tagsággal rendelkezik addig, amíg Orbán Viktor s nem Gyurcsányné, Karácsony Gergely vagy mondjuk Fekete-Győr András a miniszterelnök. Utóbbiak esetében persze akkor sem lennének jogállamisági aggályok, ha a rendőrök esetleg megint tüntetők szemét lőnék ki. Ráadásul azok részéről, akik örökölték a jogállamiságot, elfogadhatatlan, hogy kioktassák és kritizálják azokat a szabadságharcos népeket, amelyek nagyon nehéz időket éltek meg, és sokat tettek a kommunista rezsim ellen, érvelt a kormányfő.

Végül sikerült ezt az aljas politikai eszközt is a kellő mértékben tompítani. Kiharcoltuk – fogalmazott a miniszterelnök, aki közös lengyel-magyar győzelemről beszélt, hozzátéve, Csehország és Szlovákia is hozzájárult a harchoz. Vagyis a visegrádi egység is kiállta a próbát, a siker egyértelmű, ahogy a baloldal kudarca is.

Persze maradt még teendő, például a már emlegetett NGO-k kérdése, amelyek a következő hét esztendőben több közös uniós forráshoz jutnak, mint valaha, így George bácsi mellett nemcsak eszmei, hanem anyagi támogatást is kapnak majd Brüsszeltől. Őszre mindenesetre elkészül az átláthatóságukat biztosító új magyar szabályozás, úgyhogy a hiszti folytatódhat. Ebben nincs alku. 

(A szerző vezető szerkesztő)