Viszlát, srácok!

A számokon túl azonban valójában a hatalomról van szó, arról, hogy elég-e az európai döntésekhez, ha Franciaország és Németország valamiben egyetért.

A rövid tanulság az, hogy nem elég. Ahogyan vasárnap egy nyugat-európai diplomata újságíróknak fogalmazott, ha a takarékos négyek – Ausztria, Hollandia, Svédország és Dánia – a helyreállítási alapban négyszázmilliárd euró alá tudják szorítani a visszatérítés nélküli támogatások arányát, azzal óriási engedményt csikarnak ki. Amennyiben a német–francia tengely nem tudja teljesíteni, amit megígért, drasztikusan megváltozik az erőegyensúly az unióban.

Nem mintha ez nem lett volna eddig is így, de a takarékosok hangadója, Mark Rutte holland miniszterelnök nem tud vagy nem szeretne ellátni Európa másik feléig. Az elmúlt években ugyanis a visegrádi négyek erős és ütőképes egységet hoztak létre, nem is beszélve egyéb érdekcsoportokról, például a keleti és déli tagállamokat összefogó kohézió barátai csoportról. Éppen ezért sokfrontos most a szembenállás, ami látszik abból is, hogy a tanácskozás nagy részében nem plenáris üléseket, hanem különböző, szűk körű egyeztetéseket tartottak.

A magyar balliberális oldal hisztérikus nyilatkozatai alapján a kormányfő elszigetelődött, zsarolja Európát, meg egyáltalán, kivezeti Magyarországot az unióból. Régóta mantrázzák ezt, de ez azóta sem lett igaz. Egyrészt Orbán Viktor annyira nem szigetelődött el, hogy a hétvégi találkozókról készült fotókon is világosan látszik, hogy muszáj vele tárgyalni, mert komoly tényezőt jelent. Nincsen egyedül azzal az állásponttal sem, hogy a jogállamiságot nem szabad politikai furkósbotként használni. A V4-ek mellett a szlovén kormányfő is mellé állt, Janez Janša úgy nyilatkozott a hétvégén, hogy elege van a térség országait sújtó kettős mércéből. Ha akarják, kérjék számon a jogállamiság érvényesülését, de akkor a régi tagállamok se bújhassanak ki alóla. A magyar miniszterelnök is azt mondta, a jogállamiság nagyon fontos, aki nem tartja tiszteletben, azt nem pénzzel kell zsarolni, hanem búcsút inteni neki: „Viszlát srácok!”

Ami a „zsarolást” illeti, egészen szánalmas a balliberálisok elképzelése az uniós érdekérvényesítésről. Ők ugyanis konstruktivitás címén befeküdnének mindennek, amit a „nagyok” mondanak. Csakhogy a legtöbb kormányfő úgy megy csatába Brüsszelben, hogy vannak szilárd elképzelései, amelyekből nem enged.

A főellenség ráadásul vasárnapra éppen Mark Rutte lett, akiből már nagyon elege lett Angela Merkelnek és Emmanuel Macronnak is, nem is beszélve a déliekről. Az olaszok szerint Rutte arroganciája határtalan, saját hazájukban akar nekik diktálni a források felhasználásával kapcsolatban is.

Persze Ruttét nem démonizálja a nyugati sajtó, de ezt a kettős mércét is régóta ismerjük. Újabb példa, hogy a Die Welt külön cikket szentelt annak, hogy a visegrádi országok képviselői nem viseltek maszkot, amikor egymással tárgyaltak. A fotók alapján nyilván-­való, hogy a kétoldalú és más kisebb egyeztetéseken egyik tagállami vezető sem viselt maszkot, csak a plenáris ülésen.

Olyan feszültségek törtek újra felszínre a hétvégén, ami alapján már rég nem az a kérdés, mikor válnak valóra a nyugati liberálisok álmai egyik-másik tagállam megfenyítéséről vagy kizárásáról. A tét lassan már az, kinek lesz először elege.

(A szerző főmunkatárs)