Székely János

Vélemény és vita

Sziklára kell építenünk!

Ha szeretnénk megmaradni, mindenekelőtt a föntről kapott kegyelemre van szükségünk, a hit erejére és fényére. Ez a legnagyobb kincs, amit egy szülő átadhat a gyerekének. Egy gyermek legfőbb nevelője maga az Isten

Egyszer megkérdezték a kínai császárt: mi kell ahhoz, hogy valaki megnyerjen egy háborút? A kínai császár azt mondta, hogy három dolog kell: élelem, pénz és a nép hite. Aztán hozzátette, „hogyha ebből a háromból kettőt oda kellene adnom, akkor gondolkodás nélkül odaadnám az élelmet és a pénzt, mert ha elvész a nép hite, akkor elveszett a háború, és elvész a nemzet.”

Ha szeretnénk, hogy magyar népünknek legyen jövője, akkor arra a sziklára kell építenünk, amelyre ezer évvel ezelőtt Szent István király lerakta népünk történelmét, arra az országfelajánlásra, amellyel a Szűzanya kezébe helyezett minket. Körülöttünk rengeteg nagy nép eltűnt. Eltűntek a hunok, az avarok, a besenyők. Minket ez a hit őrzött meg ezer éven át.

Hit nélkül igazán emberhez méltó élet és jövő nem elképzelhető. A hit egy titokzatos, fölfelé emelő gravitáció. Ez az a titokzatos erő, amely az embert önmaga fölé emeli: képessé tesz minket arra, hogy nagylelkűek és bőkezűek legyünk, hogy lelkesedjünk, álmodjunk, önmagunkat fölülmúljuk. Ez emeli fel a házastársakat a néha előforduló végességeik, sebzettségeik fölé, hogy átélhessék ajándékként, csodaként az egységüket, az Istentől kapott harmóniát. Ez emel fel egy nemzetet is. Ha nincs ott jogrendszerünk, szokásrendünk fölött és mögött az erkölcs ereje, akkor egy nép nagyon hamar összeomlik. Ezt a hitet szeretnénk megerősíteni hónapról hónapra.

Vannak olyan vándormadárfajok, amelyek a Dél-Amerika felé vezető útjuk során az óceán egy pontján megállnak, és órákon át köröznek, mintha keresnének valamit. Számos tudós véli úgy, hogy lehetett itt egy eltűnt földrész vagy egy hatalmas sziget, amire ezek a madarak még emlékeznek. Talán nagyon sok modern ember ilyen, mint ezek a vándormadarak: mintha sokan elveszítették volna a lelki hazájukat, a Mennyei Atya kitárt karját, a lelki otthont, és most kicsit szomorúan, tétován keresik a létük értelmét.

Jelenleg az Egyesült Államokban már a kórházi betegágyak mintegy fele pszichiátriai, pszichológiai megbetegedéseket szolgál. Egy híres amerikai pszichiáter, Gerald May mondta – miután rengeteg ilyen osztályokon kezelt embert hallgatott végig –, hogy az ember legalapvetőbb vágya, kiáltása az Isten felé kiáltó vágy. Semmi más a földön ezt a vágyat nem tudja betölteni. Ha ez a vágy hosszú távon nem kap valamilyen beteljesedést, abba az ember igen gyakran belebetegszik. A világunknak mindennél jobban szüksége van a Teremtő Istenre. A magyar népünknek is. Ha szeretnénk megmaradni, akkor mindenekelőtt a föntről kapott kegyelemre van szükségünk, a hit erejére és fényére.

Ez a legnagyobb kincs, amit egy szülő átadhat a gyerekének. Egy gyermek legfőbb nevelője maga az Isten. Sok mindent, amit egy szülő nem tud elérni a gyerekénél, amit nem tud megtenni a gyermeke szívében, azt az Isten meg tudná tenni.

Olvastam Joachim Meisner nagyszerű német bíboros visszaemlékezéseit. Leírta, hogy édesapját elvitték málenkij robotra, amikor ő körülbelül ötéves volt. Soha többé nem látta viszont. Évekkel később, amikor teljes súlyával megértette azt, hogy édesapját nem fogja soha többé látni itt a földi életben, akkor elkezdett erősen gondolkodni, hogy mi az, amire emlékszik az édesapjáról. Ám egyetlen mondatot sem tudott felidézni tőle. Lassan azonban egy kristálytiszta emlékkép felemelkedett a múltjából: édesapja egyszerű ember volt, mindig kint dolgozott a mezőkön. A házuk bejáratánál volt egy kis szenteltvíztartó. Esténként, amikor az édesapa hazaért a munkából, ebbe a szenteltvíztartóba mindig belemártotta az ujját, és nagyon komolyan keresztet vetett. Ebben a mozdulatban benne volt az édesapja egyszerű, de nagyon mély hite. Ez a mozdulat a kisfiú fejében kristálytisztán megmaradt. Az öreg püspök azt írta a visszaemlékezésében, hogy „édesapámnak ez a mozdulata az életben nagyon sok baklövéstől megóvott”.

Egy gyermek legfőbb nevelője az Isten. Egyik legalapvetőbb gyerekélményem édesanyám imádsága. Ha csak tehette, mindennap ment a misére, és a mise második felét általában végigtérdelte. Ministránsként a szemem sarkából sokszor őt néztem, és lassan rádöbbentem, hogy a családunk békéjének, szeretetének, szépségének legfőbb forrása az ő sziklaszilárd, erős, mély hite. Hálát adunk a hitért, amit kaptunk, őseinken, szüleinken, nagyszüleinken keresztül. Kérjük azt, hogy ma is ugyanerre a sziklára tudjunk építeni.

Székely János püspök, a Mária Országa Imaközösség védnökének beszéde a budai Vár Mária anya szobránál tartott, 2020. július 3-i rózsafüzér-imádság előtthangzott el

(A szerző a Szombathelyi Egyházmegye püspöke)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Andi története

ĀFricska. Régi igazság, hogy a sors a legjobb történetíró. S olykor a legkegyetlenebb is. Néhány hete írtam a gyalázatos gyöngyöspatai kárpótlási ítéletről

Dippold Pál

Dippold Pál

Csehül állt

ĀA magyar egyesült baloldal, világjárvány ide vagy oda, itthon és külföldön változatlan hévvel folytatja hazaáruló ámokfutását

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom