Bencze Izabella

Vélemény és vita

Karácsony kontra békemenet

Virágvasárnap, 2009. április 5. A tavaszi napsütésben emberek tízezrei igyekeztek a Hősök terére. Végül mintegy kétszázötvenezren lettünk

S ez akkor is igaz, ha a balliberális kormánymédia még egy vágóképet sem mutatott a tüntetésről. Mert tüntetés volt az a javából a most ismét hatalomba igyekvő Gyurcsány és akkori csatlósai ellen. Egy tönkretett ország romjain álltunk, amely Európa és a világ szégyenpadján ült, és lélegeztetőkészülék tartotta életben. A gyűlölt miniszterelnök helyzete nem csupán itthon volt tarthatatlan, de már az Európai Unió korifeusai sem nézték jó szemmel hazugságait és trükkjeit. Aztán jött a böszme huszárvágása, és egy szerintem alkotmányellenes megoldással a klónját, Bajnait ültette a miniszterelnöki székbe.

Sötét, kilátástalan korszak volt, amely ellen a józan ész civil erő formájában mozdult meg. Ott, akkor jött létre a Civil Összefogás Fórum, hogy egy olyan politikai erőt támogasson, amely azonosul a nemzet többségének követeléseivel.

A kétharmados fölényre 2010 tavaszáig kellett várnunk. A baloldal pedig oda került, ahova milliók szánták őket. A süllyesztőbe. Persze nem adták könnyen magukat, és ha határon belül nem sikerült, hát megpróbálták határon kívülről támadni az új kormányt az EU szélsőliberális, eszközeikben sem válogatós, jórészt olyan elvtársaik segítségével, akik hazájukban már megbuktak.

A CÖF először 2012. január 21-én mutatta meg az erejét. Közel félmillióan vonultunk utcára, hogy megüzenjük az uniónak és a hazaárulást akkor tanuló szoclib magyar képviselőknek, hogy eddig, és ne tovább. Amikor pedig ismét fenyegetve éreztük a többségi akaratot, a keresztény-konzervatív értékeinket, megismételtük a békemenetet. A mai napig összesen hétszer, utoljára 2018. március 15-én. Természetesen az ellenzék cél- és gúnytáblájává váltunk, s vagyunk a mai napig is. De kit érdekel?

Az viszont már érdekesebb, hogy Karácsony Gergely 2009-ben, a CÖF megalakulásának idején már elmenekült a Gyurcsány-féle Miniszterelnöki Hivatal koordinációs államtitkárságáról, ahol politikai tanácsadóként dolgozott 2002 és 2008 között. Így az ország gyurcsányi tönkretételében komoly szerepe lehetett. De úgy gondolta, inkább nem bukik a miniszterelnökkel együtt, és egy másik politikai formációt keresett.

A számítása bejött. Előbb az LMP, majd 2013-tól a Párbeszéd nevű, ma már mikroméretekben is mérhetetlen új párt tagja lett, aztán Zugló polgármestere, és 2018-ban – MSZP-támogatással – még a miniszterelnöki jelölésig is eljutott. Majd jött 2019, és a „mindegy milyen, csak döntsük meg Orbánt” ellenzéki koalíció jelölésére Budapest főpolgármesterének választották háromszázhatvanezer körüli szavazattal, amelybe a városi legenda szerint (és a legendák valóságalapját ne vonjuk kétségbe) sok-sok liberális, a fővárosban élő külföldi is besegített.

Nos, az ilyen életpályára szokás mondani, hogy „ügyes”, de az életpálya hordozójára nem szokás azt mondani, hogy jellemes. Ez meg persze nyilván őt nem érdekli.

Karácsony esetében a verkli forog tovább ugyanolyan stílusban és sebességgel, ahogy mindig is forgott akár a Miniszterelnöki Hivatalban, akár Zuglóban. Fogható, értékelhető eredmények sehol nem voltak, mint ahogy a fővárosban sincsenek. Az elmúlt kilenc hónap tettei a támogató siserehad kifizetésében, a Pesti úti idősotthon járványközponttá válásában, pár kilométer sárga csíkkal a budapesti forgalom tönkretételében, a Lánchíd körüli tehetetlenségben, a Pesti alsó rakpartot érintő rongálásban, a kormányra történő sárdobálásban, kötetnyi főpolgármesteri Facebook-nyavalygásban, no és a Liget-projekt megfúrásában foglalhatók össze. Hiába, kutyából nem lesz szalonna.

És itt ér össze a CÖF, a békemenet és Karácsony világa.

A szoclibeknek mindig kell egy jelszót helyettesítő kapaszkodó, mert az eredeti vezérlőelv, „a világ proletárjai egyesüljetek”, ma már nem hangzik túl jól. De hogy a világ proletárjai mégis egyesüljenek, hogy a nemzetállamok megszűnjenek, és a vágyott világkormány létrejöhessen, hol a migránssimogatást, hol a LMBTQ szivárványszíneit, most éppen a „fekete életek számítanak” szlogent használják biztonságos nyeregként. De ami mindig bejön, az a környezetvédelem.

Mivel a fák, virágok, madarak, vizek mindenkinek kedvesek, hát ez az ülőfelület a legkényelmesebb. Karácsony is a könnyebbik utat választotta kisszámú ligetvédőivel együtt, s mivel a valódi cél az Orbán-kormány megdöntése, hát megpróbálják megfúrni azt, ami a kormánynak és több millió választójának kedves. Európa legnagyobb kulturális beruházását, a Liget-projektet.

Kitalálták a módit is. Önkormányzati rendeletet módosítanak, de emiatt kénytelenek voltak úgynevezett partnerségi egyeztetést lefolytatni.

A Liget-projekt bedöntésének formális indoka az, hogy nem kell több épület, még akkor sem, ha az újak lebontott épületek helyére kerülnének.

Mindent uraljon a zöldfelület, mert a mocsok kormánypártiak kulturális épületeikkel csak rombolnak.

A partnerségi egyeztetés eredményét közzé kell tenni a főváros honlapján. Ezt ugyan megtették, de ember legyen a talpán, aki megtalálja a jól elbújtatott dokumentumokat.

Mindenesetre beszédes az egyik CÖF kérdésre adott válaszuk: „Jelen egyeztetés keretében 1943 beérkezett vélemény közül több mint 1900 tiltakozott a VÉSZ módosítása ellen.” Pontosítok, az én számításom szerint az apróbetűs 220 oldalon 1932 tiltakozás olvasható, vagyis az eredmény 1932:11. A kisszámú támogatói kör – a már ismert érveikkel – nyilván a ligetvédők közé tartozik, köztük például olyan fennkölt szakmai indoklással, „hogy az összes lámpát dugja fel magának a Városliget Zrt.” És ne feledjük, hatvanezren pedig aláírásukkal álltak ki a projekt mellett. Ezeket az adatokat vajon miért nem kürtöli világgá a liberális lakájmédia?

Mivel a CÖF a partnerségi egyeztetésben való részvételre szóló felhívásában virtuális békemenetet hirdetett az eredeti Liget-projekt mellett, a fenti adat alapján egyértelmű, hogy az agyongúnyolt civil megmozdulás most is sikeresnek bizonyult. Az már más kérdés, Karácsony ért-e belőle? De úgy tűnik, nem.

A CÖF-javaslatok mellett ez a vélemény szerepel: „Elfogadásra nem javasolt. Tudomásul véve a tiltakozást, a Fővárosi Közgyűlés határozatainak megvalósítása mellett kitartunk. A kérdések, megállapítások nem a VÉSZ jelenleg folyamatban lévő módosításának tartalmára vonatkoznak.”

Dehogynem!

Nagy lehet a szakmai hiátus a főváros Városépítési Főosztályán. A CÖF ugyanis egyrészt a VÉSZ módosításának – a főváros által nem cáfolt – alkotmányellenességét firtatta, másrészt az összes tiltakozás lényege, hogy ne módosítsák a VÉSZ-t. Ennél konkrétabb összefüggést keresve sem lehetne találni a tiltakozások és a folyamatban lévő módosítás tartalma között. A tiltakozások elutasításának másik indoka pedig az, hogy a javaslatok ellentétesek a közgyűlés azon döntésével, amely szerint ne legyenek új épületek. Számukra tehát csak az a vélemény fogadható el, amely egyetért a projekt leállításával.

Hogy nem szakad le az ég! Ezek az indokok a liberális demokrácia ékkövei!

Június 22-én meg is született a Párbeszédes Dorosz Dávid főpolgármester-helyettes aláírásával a javaslat. A francba a sok akadékoskodó állampolgárral, a kutyát sem érdekli, amit mondanak. Karácsony pedig megint kibújik majd a felelősség alól: a végső döntést a vélemények elfogadásáról vagy elutasításáról a Városfejlesztési és Közlekedési Bizottságnak kell meghoznia Pikó András alelnökségével, egyszerű szótöbbséggel.

Borítékolhatjuk, nem lesz eredeti Liget-projekt. Mi, több tízezren pedig jobb, ha felfogjuk, hogy a szoclibek számára a keresztény, heteroszexuális képződmények semmit sem számítanak.

Hol van a tisztesség, a szakmaiság, a köz valódi képviselete? Hol van a fővárosi demokrácia?

Karácsony, van még lejjebb?

Talán nem kellene megvárnia a liberális városvezetésnek egy valódi békemenetet.

Mi szóltunk!

(A szerző jogász)

Kapcsolódó írásaink

Dippold Pál

Dippold Pál

Csehül állt

ĀA magyar egyesült baloldal, világjárvány ide vagy oda, itthon és külföldön változatlan hévvel folytatja hazaáruló ámokfutását

Székely János

Székely János

Sziklára kell építenünk!

ĀHa szeretnénk megmaradni, mindenekelőtt a föntről kapott kegyelemre van szükségünk, a hit erejére és fényére. Ez a legnagyobb kincs, amit egy szülő átadhat a gyerekének. Egy gyermek legfőbb nevelője maga az Isten

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom