Vélemény és vita
Andi története
Fricska. Régi igazság, hogy a sors a legjobb történetíró. S olykor a legkegyetlenebb is. Néhány hete írtam a gyalázatos gyöngyöspatai kárpótlási ítéletről
Régi kávéházi vitapartnerem, a többdiplomás Andi akkor a Facebookon fölmondta nekem a liberális kiskátét: rosszul látom, megtévedt, félreértett emberekről van szó, mindenkit föl kell zárkóztatni, a kormány indulatokat szít. Vasárnap délelőtt törzshelyünkön hallottam a rettenetes hírt: Andit– barátnőjével együtt – alaposan elverték. Andi bűne az volt, hogy egy nappal korábban rászólt egy „elnyomottra”, mert ő arra gondolt, legjobb lesz, ha az utcán dobálja a szemetet. Másnap este visszatértek. Nyolcan. Két tíz év körüli srácot küldtek előre. Ők ütöttek, hiszen nem büntethetők. Andi arca felrepedt, folyt a vér, barátnője is kapott szépen. Joci, a tisztes, dolgos roma srác mentette ki a zűrzavarból, azt mondta, hogy ő szégyelli magát. Volt, aki azt tanácsolta nekik, költözzenek el. Én pedig azt, hogy azonnal véget kellene vetni az álszent hazudozásnak!
