Gigászok csatája

A casus belli a normális ember számára szinte érthetetlen, kicsit jobban belegondolva pedig kifejezetten ijesztő.

Történt ugyanis, hogy az alighanem a környezetszennyezés, az egészségkárosítás és a globális rablógazdaság egyik díszpéldányának is tekinthető Coca-Cola nevű cégcsoport bejelentette: mivel nem elégedett a Face­book nevű cégcsoport lépéseivel a rasszista és gyűlöletkeltő megnyilvánulások elfojtása terén, harminc napig nem hirdet az érintett közösségi médiás felületeken. Ráadásul kezdeményezéséhez további több mint hatvan „hasonszőrű” multi csatlakozott, rövid időn belül érzékelhető bevételkiesést okozva ezzel az ifjú dollármultimilliárdos Mark Zuckerbergnek.

Az elmúlt években cikkek tömkelege mutatta be korunk megváltozott médiafogyasztási szokásai miatt (értsd: fiatal és öreg egyaránt a „fészen” és társain lóg, onnan szerzi az információit) meghatározó befolyásolási helyzetben lévő vállalatának cenzúrázási szokásait. Itthon például számos kampányban volt tetten érhető, mintha a Facebook a baloldalt „tolná”, s irányítottan paranoid ellenőrei, illetve az erre szakosodott algoritmusok valahogyan mindig a kormánypárti-jobboldali tartalmakat tiltják le, tüntetik el vagy korlátozzák. És ez alighanem világjelenség.

Vagyis amikor arról hallunk, hogy az immár Soros által is szorosabb befolyás alá vont médium egyesek szerint nem elég elszánt a szélsőségekkel, vagyis a jobboldallal szemben, azért felvonjuk a szemöldökünket. A sértő, vulgáris megnyilvánulások szűrése nyilván alapvető igény a felhasználók, így akár a hirdetők részéről, ám hogy ki mondja meg, pontosan mi a sértő és mi a vulgáris, az korántsem mindegy.

Például a bojkottálók szerint már Donald Trump is az, miután az egyik kifogásuk éppen az volt, hogy az amerikai elnök bejegyzéseit nem távolították el a Facebook és csatolmányai.

Zuckerberg, érezve, hogy fogy a pénze, közölte, a jövőben megjelölik a „szabályzatot sértő hírértékű tartalmakat”, továbbá szükség esetén az amerikai elnökválasztással kapcsolatos bejegyzéseket és politikai reklámokat is ellátja olyan linkekkel, amelyek „hiteles információkat tartalmazó oldalakra mutatnak”.

Helyben vagyunk. Akárcsak az utcán kirakatokat betörő vandálok, a szobordöntők és a városfoglalók, no meg az őket mozgató háttérszervezők, alighanem a senki által el nem számoltatható világcégek is elsősorban a közelgő elnökválasztás apropóján lendültek akcióba. Vagy ennyire fontos lenne számukra az úgynevezett gyűlöletbeszéd és a rasszizmus elleni küzdelem, miközben a harmadik világban előszeretettel alkalmaznak milliókat megalázó fizetésért? Hiteles így az aggodalom?

Nem, ezek elsősorban gátlástalan, profithajhász globális vállalkozások, melyeknek nyilván jobban tetszene, mert jobban járnának, ha demokrata s nem republikánus elnöke lenne az Egyesült Államoknak. Alighanem ez a lényeg.

Ám kétségtelen, a Coca-Cola melegeket támogató tavalyi magyarországi plakátkampánya kapcsán szembesülhettünk már azzal, hogy bizony a nagyvállalatok is kiveszik a részüket a társadalom ideológiai (át)neveléséből. Már ahol ezt hagyják. Szóval az egész történet alapvetően arról szól, hogy ezek a cégek, s bizony, maga a Facebook is, már nemcsak keresni akarnak rajtunk, hanem azt is megmondanák, mit gondoljunk, hogyan éljünk. És kire szavazunk.

Mindezek tükrében Churchill lenácizása ártatlan csínytevésnek tűnik.

(A szerző vezető szerkesztő)