Faggyas Sándor

Vélemény és vita

A kísértet visszatér

Mi, magyarok megtanultuk, hogy az igazat, szépet és jót szétdobáló, leromboló gonosz erőknek úgy állhatunk ellen, ha ismerjük s tiszteljük közös múltunkat, megvédjük és megőrizzük nemzeti kulturális örökségünket, identitásunkat és összetartozásunkat

álláspont

Ha valahol a mennyországban csücsül (ami ugyan kevéssé valószínű), elégedetten simogathatja ősz szakállát a nagy filozófus, azt látván, hogy 1848 elején barátjával együtt világgá kürtölt jóslata beteljesülni látszik: „Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete.” Bár azon alighanem meglepődne, hogy miután vén kontinensünk keleti felén úgy harminc éve végelgyengülésben kimúlt a vörös kísértet, a nyugati felén és Észak-Amerikában hirtelen feltámadt, teljes erővel terjeszti a kórt „s emberből emberbe szalad”.

Két éve már azon is meghatódhatott a kapitalizmus sírásója, a kommunista forradalom prófétája, hogy születésének kétszázadik évfordulóját úgy ünnepelték szerte Németországban, mintha Marx a liberális kapitalizmus és a polgári demokrácia szellemi atyja lett volna. Sőt szülővárosában öt méter magas szobrot állítottak, és ennek avatásán nem más, mint az Európai Bizottság elnöke, a poharat és a tőkét is szaporán emelgető s élvező isiászos mókamester mondott ünnepi beszédet. Az pedig végképp elégtétellel tölthette el, hogy a napokban egyik legnagyobb – orosz! – tanítványa is szobrot kapott német földön, mert mint a Németországi Marxista-Leninista Párt elnöknője elmondta, Lenin „világtörténelmi jelentőségű, korát meghaladó gondolkodó volt, a szabadság és a demokrácia korai harcosa”.

Úgy tűnik, a kommunista szellem szülőhazájában (is) már elfelejtették, vagy meg sem tanulták, hogy a – francia forradalmárok utódaként – „minden eddigi társadalmi rend erőszakos megdöntését” hirdető száműzött szobatudós utópikus világboldogító eszméit Lenin, Trockij, Sztálin fejlesztették tovább, és tűzzel-vassal megvalósították Oroszországban. (Aztán még sokan mások Kelet-Ázsiától Közép-Európán át Kubáig.)

A napjainkban Nyugat-Európát és Észak-Amerikát elborító erőszakhullámot, a szobordöntő, romboló, a „múltat végképp eltörölni” és a „Földet sarkából kidönteni” akaró hisztériát nem csak a fokozódó szociális feszültségek, kulturális és etnikai törésvonalak, vélt vagy valós egyéni és csoportsérelmek miatt elszabadult indulatok generálják. A népek olvasztótégelyének és a demokrácia etalonjának nevezett Egyesült Államokban a képviselőház (demokrata párti) elnöke, tehát az állam egyik legmagasabb rangú tisztségviselője azt követeli, hogy a rasszistának kikiáltott konföderációs politikusok és katonák szobrait el kell távolítani a Kongresszus díszcsarnokából, mert ezek „nem a nemzeti örökség részei”. A (republikánus többségű) szenátus illetékes bizottsága pedig megszavazza az egykori konföderációs vezetőkről elnevezett katonai támaszpontok átnevezését, és azt, hogy a hajókon, repülőgépeken szintén cseréljék le a vezetők nevét.

Lincoln elnök az amerikai polgárháború közepén, talán leghíresebb beszédében a nemzeti megbékélést és összetartozást hirdette. Mint mondta, azok a hősök, akik a gettysburgi csatamezőn elestek – az északi (uniós) és a déli (konföderációs) katonák egyaránt! – az „életüket adták azért, hogy ez a nemzet éljen”. Ő még ismerte azt a jézusi tanítást, hogy minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul. A kommunizmus kísérete – most éppen antifasiszta, antirasszista, emberjogi, kisebbségvédő, migránsmentő és egyéb álarcot öltve – pontosan erre törekszik – egymásnak uszít, ugraszt osztályokat, etnikumokat, különböző társadalmi, kulturális és korcsoportokat.

Mi, magyarok megtanultuk, hogy az igazat, szépet és jót szétdobáló, leromboló gonosz erőknek úgy állhatunk ellen, ha ismerjük s tiszteljük közös múltunkat, megvédjük és megőrizzük nemzeti kulturális örökségünket, identitásunkat és összetartozásunkat.

(A szerző lapszerkesztő)

Kapcsolódó írásaink

Kő András

Kő András

A szobor sétája

ĀRossz idők járnak mostanában a szobrokra a világ nagyvárosaiban. Churchill londoni szobrát is bedeszkázták, hátha így megvédhetik a vandalizmustól

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

A kőfalak leomlanak

ĀEmberekkel is beszéltem, közéjük vegyültem, s nem tudtam, ki a bűnös és ki az áldozat

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom