Világváros helyett világháló

Karácsony Gergelyt lassan alig különbözteti meg valami a szobája sötétjében bujkáló, szerencsétlen kommentelőtől, aki a való életben a saját árnyékától is megijed, ám az internetes fórumokon rettenthetetlenül bátor, billentyűzete segítségével ontja magából a keményebbnél keményebb hozzászólásokat. A homály és az elszigeteltség neki a terepe, a fotelben ülve lazán szórja a szitkokat, „mondja el” a véleményét, de ha ki kell mennie csipszért a boltba, remegve kéri a visszajárót az eladótól.

A „kompromisszumok robotosa” ezúttal a Lánchíd ügyében próbál vitézkedni, természetesen ismét egy frappánsnak és ütősnek szánt Facebook-poszt segítségével. Hiába, ez a közege, papíron egy világvárost vezet, neki mégis a világháló a valódi otthona.

„Kinek mi a fontos. Nekünk a cselekvés, nekik a látvány. Nekünk a város, nekik a propaganda. Nekünk a Lánchíd, nekik a tűzijáték” — vázolta fel a baloldal és a kormány közötti különbséget bejegyzésében, kifogásolva, hogy a kabinet nagyszabású rendezvénysorozattal készül az augusztus 20-i államalapítási ünnepre. Csakhogy Karácsony az arra szánt forrást inkább az említett nemzeti jelkép felújítására csatornázná át. Eszünkbe juthat a régi igazság: a baloldal mindig a másik pénzét költené.

De miről is van szó? Még Tarlós István alkudott ki hatmilliárd forintot a kormánytól a Lánchíd-rekonstrukcióra, illetve maga is félretett egy komoly összeget erre a célra. Csakhogy az általa kiírt tenderre túl magas árajánlatok érkeztek, így arra készült, hogy újabb közbeszerzést ír ki, némileg módosított feltételekkel, illetve felhasználja a költségcsökkentés érdekében ilyen esetekben alkalmazható eszközöket. Sajnos tavaly októberben Karácsony került a helyére, aki bár rendelkezett információkkal a híd romló állapotáról, sőt, azóta több vizsgálat is megállapította, hogy egyre inkább halaszthatatlan a rekonstrukció, úgy döntött, kedvenc módszerét alkalmazza: tétlenkedik és kunyerál.

Nem írt ki újabb tendert, nem tekintette át a lehetőségeit, nem lépett, mondván, mégis csak sürgető a helyzet, hanem megint a kormányt kezdte el vegzálni, adjon több pénzt. És amikor eljutott hozzá az idei tűzijáték híre, vélhetően „csipetnyi” kommunikációs stábja, köztük Gyurcsány Ferenc bizalmasa, Gál J. Zoltán arra jutott, itt a kiváló alkalom bevetni pár szlogenszerű populista jelszót. Összekötni a kellemeset a hasznossal.

A lélegeztetőgépezés és a stadionozás után tehát itt van nekünk a tűzijátékozás. Kíváncsian várjuk, mi lesz a sorsa ennek a cselekvést és felelősségvállalást pótló politikai innovációnak. Miután ott tartunk, hogy a baloldal szerint lélegeztetőgépből már túl sokat vett a kormány, a szuperkórház leállításával szemben pedig a stadionstop gondolatát egész hamar feladták, ez korántsem egyszerű kérdés.

Nyilván Karácsony a kormánytagok szemébe is mondhatná az állítólagos igazát, személyesen olvasva a fejükre dörgedelmes Facebook-posztjait, ám ő a múlt héten inkább bedurcázott, és nem ment el a közfejlesztések tanácsának ülésére, ahol erre alkalma nyílt volna. Ahogy a Pesti úti idősek otthonánál sem tette tiszteletét, szemben az országos tisztifőorvossal, a haldoklókat elszállító mentőkkel és a katonákkal, akik fertőtlenítették a fenntartó fővárosi önkormányzat által elhanyagolt létesítményt.

Nem, ő valahogy mindig egy másik utat választ. Közösségi médiás közegéből legfeljebb a baráti médiumok stúdiójáig vagy a biciklijéig merészkedik el, onnan kiabál be. Ha ugyanis felmenne a pályára, alighanem elbotlana a saját lábában. Vagy Gyurcsányéban.

(A szerző vezető szerkesztő)