Tamáska Péter

Vélemény és vita

A Trianon-látó Széchenyi

Annak idején még csak nem is sejtettük, hogy az első világháború kezdete egyben Magyarország boldog és gondtalan életének a végét jelentette

Az országgyűlések idején kissé veszekedtünk az alkotmányos renden, s főképp a magyar nyelvhasználat kötelező voltán. Hogy a nemzetiségi megoszlás a közép-európaiság mélypontját hozhatja, alig láttuk. Holott Széchenyi már évtizedekkel előtte Tria­non-látó volt. Vaskos, 1814 júliusától 1860 áprilisáig vezetett naplóját olvasva bontakozik ki a rettenet: a magyarság teljes felszámolásának lehetősége. Trianon előszele fúj a sorokból: nemzethalál és akasztófa lebeg a szeme előtt. Nem szerette Kossuthot, a népszónokot, s élete végén a Nagy Szatírában eszelős önismétlődésekben a Habsburg-dinasztiával is szakít.

Pedig az országot nem tudta Bécs nélkül elképzelni, amely fiatal tiszt korában Európa leg­elegánsabb városa volt s Párizzsal veteke­dett. „Sajátságos, Magyarország a legkevésbé tetszik nekem mindama országok közül, amelyeket ismerek.” Megveti a császárt is és 1846-ban bejegyzi, hogy sem nem konzervatív, sem nem ellenzéki, és Kossuth minden bizonnyal le fogja fejeztetni. Metternich, a teljhatalmú kancellár állhatatlan szellemnek nevezi, akihez éppoly ambivalens érzelmek fűzik, mint a császári házhoz. Az 1848-as forradalmas évben a Napló tele rémképekkel: népét elnyelik a szlávok vagy beolvadunk a németségbe, sőt, egy nagy német–szláv birodalomba fogunk (à la Palatzky) besoroltatni. De Szekfű Gyula Trianon után nem ezt a látomást, hanem az építő és alkotó Széchenyi kultuszát fogja berobbantani az értékeket vesztett értelmiségi tudatba: a látomások külön s diszkréten a Döbling rovatba írandók.

Kultusza gyógyír a Horthy-korszakban és a ’48-as forradalom utáni Kemény Zsigmond-i képet támasztja fel.

Eszerint Széchenyi és műve a forradalom áldozata, megőrülése pedig kiút abból a helyzetből, amelybe Kossuth juttatta az országot s őt magát is, aki az 1825-ös országgyűlésen elindította a lavinát, a reformok sorozatát. A Lánchíd, a nagy mű nemcsak felzárkózás a művelt Európához, de szimbólum is. A nagy emberé, aki hasonlóan a nílusi áradáshoz, működésével és nemes eszméivel hazáját boldogabbá és gazdagabbá teszi. S még a mindenféle adózástól és vámtól irtózó magyar köznemest is hajlékonyabbá tette: hosszú viták után megszületett a kötelező hídvám.

Rosszul leplezett rivalizálását Kossuthtal Cseres Tibor regényében zárójelben közli: („A Védegylet irodájában egy izgatott fiatal férfi jelentkezik. Széchenyi irodájának egyik tisztviselője, Kossuth már elutazott. Elkéstem! Bevallja, hogy titokban elolvasta Sz. és A. alkancellár levélváltását. Magyarországon két fődemagóg van: Kossuth és Deák. Ettől nincs mit tartania, mert Deák lusta. Kossuthot pénzelni kell vagy felakasztani. Sz.: Kossuthot felakasztani már nem lehet, lepénzelni pedig nem hagyja magát.

Titokban kell eltenni a láb alól. – Megy a futár Bécsbe: ne menj kétszer ugyanabba a vendéglőbe, ne vásárolj ugyanabban a boltban kétszer szivart. A gróf levelestárában meg kell lennie a kancellári levélnek, amely 1845 telén érkezett Bécsből.)  

Igaz, a kossuthi pátoszt Görgei Artúr sem szerette. Amikor a szabadságharc beindul, a fiatal tábornok bevallja – írja Szeremley Samu –, hogy nem a legjobb szemmel látja a hadsereg közelében bőbeszédűsége miatt. Gödöllőn, Pest visszafoglalása előtt Kossuth a hadfiak körében „egész kedélyességgel beszélgeté (de senki se hitte el), hogy mennyire vágyik ő lemondani a hatalomról, s hogy jutalmul semmi mást nem óhajt, mint valamelyik koronajószág igazgatását, mire a ravasz Görgey gúnyolódva felelé: És én a vegytan tanszékét fogom magamnak kikérni.” Kormányzóként a hadsereggel szemben a tisztes­séges eljárás szabályait kijátszotta, hiszen a debreceni országgyűlés némi puhatolózás után kimondta – a tisztikarral nem törődve – a Habsburgok trónfosztását és az ország függetlenségét. A gazdagabb polgárok azt jövendölték, hogy vagy az anarchia kora következik vagy jön a fekete-sárga rémuralom.

Széchenyit eközben már Döbling, az elmegyógyintézet felé viszik kasszandrai képzetei, jóslatai. Képzelete hóhérrá, egy grand guignol szerzőjévé alakult át. Az eredeti francia rémjátékot bábokkal játszották s a 19. században lett belőle komikus vonásokat is magára öltő rémdráma. Szinte kárörvendő mazochizmussal figyelte a népmozgalom kilengéseit, s a pestises fonál, a néphalál belső börtönének vezérideájává vált. Részlet a Napló egy ’48. áprilisi bejegyzéséből, Batthányi Lajoshoz: „Önt legalább az ügyéért fogják felakasztani …Hogy-hogy önnek nem az ügye …”   Április 28: „Reakció minden oldalról. Deák azt mondotta: Személy szerint sajnálnám, Kossuth számára azonban szerencsés volna, ha most meghalna!” Május 13: „Erdély. Az ifjúság küldöttsége: ÚTIKÖLTSÉG … hogy elmehessenek Erdélybe agitálni! Azt hiszem, a konfliktus elkerülhetetlen. Mészárlás lesz belőle.” Június 25: „Eötvös: szerencsés vagy: ha jól végződik ez az egész Magyarország számára … A te érdemed … neked fogják tulajdonítani, mert te kezdted el: ha rosszul üt ki, Kossuthra háramlik!” Augusztus 7:  „Olyan felbomlás, olyan megaláztatás, amilyenben Magyarországnak és kiváltképpen a magyar fajnak része lesz – soha nem fordult elő a történelemben! Ingadozom! Mit csináljak, hová meneküljek?” Az utolsó 48. évi bejegyzés, szeptember 4-én, Döbling előtt így hangzik: „Agyon akarom lőni magam … Nem volt még ember, ki nagyobb zűrzavart hozott volna ebbe a világba … Ó, Istenem, irgalmazz nekem!”

Nem kapott irgalmat. Több mint tíz évvel később Ein Blick, Egy Pillantás című művével nevetségessé teszi a neoabszolutizmus egész rendszerét. Ferenc József titkosrendőrei az 1860. márciusi házkutatáskor elkobozzák iratait, perrel s vagyonelkobzással is megfenyegetik. Az április 8-ra, húsvétvasárnapra virradó éjjelen öngyilkosságot követ el.

Halálhírét a nemzet megdöbbenéssel fogadta, s felmerült, hogy esetleg felülről sugalmazott gyilkosság áldozata lett. A pesti belvárosi templomnál, ahol Scitovszky János bíboros celebrálta a gyászmisét, a császári tiltás ellenére nyolcvanezer ember gyűlt össze. Temetni megtanultunk. Jósolni is. A kiegyezéskor Kossuth Kasszandra-levelében azt írja Deáknak, hogy a hanyatló Ausztriához kötvén a sorsunkat, vele együtt fogunk a mélybe zuhanni. Széchenyi „trianoni látomásainak” bekövetkezte néhány évtizeddel későbbre tolódott.

(A szerző történész)

Kapcsolódó írásaink

Kacsoh Dániel

Kacsoh Dániel

Világváros helyett világháló

ĀKarácsony Gergelyt lassan alig különbözteti meg valami a szobája sötétjében bujkáló, szerencsétlen kommentelőtől, aki a való életben a saját árnyékától is megijed

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Seattle szabad állam

ĀA Washington állambeli Seattle-ben fegyveres tüntetők elfoglalták a város egy részét, amelyet „Black Lives Matter Seattle King County”-nak neveztek el (A Fekete Életek Számítanak Seattle Nagymegye)

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom