Rab Irén

Vélemény és vita

Kulturális forradalmak

Nézem a képet, ahogy a feldühödött tömeg a filantrópként ismert bristoli kereskedő, Colston szobrát a kikötő csatornájába dobja, mert Colston 17. századi szokások szerint rabszolgákkal is kereskedett

Londonban II. Jakab király, George Washington és Churchill szobrát körbe kellett állványozni, nehogy a BLM (Black Lives Matter – a fekete életek is számítanak) felszabadító mozgalmárai lerombolják. II. Jakab bűne, hogy a Királyi Afrika Társaság elnökeként a 17. század közepén Nyugat-Afrikában rabszolga-kereskedő állomásokat nyitott, Washington első amerikai elnökként felelős a mai, feketéket elnyomó Egyesült Államok létrejöttéért. Kései utódjuk, Winston Churchill pedig egyszerűen rasszista volt, szól a mozgalmárok verdiktje, akiket csak a brit tradíciók védelmében Londonba érkező szélsőjobboldali „gyűlöletkeltő csoportok” akadályoztak meg szobordöntési tervük kivitelezésében.

Az Egyesült Államokban az afro­amerikaiak mai helyzetéért Kolumbusz Kristóf a felelős, aki szerencsétlenségére India helyett Amerikát fedezte fel, bár ő élete végéig nem tudott erről. Ma minden Amerikában felállított szobra veszélyben van, egy ideje hivatalosan próbálkoznak békés eltávolításukkal. Most a BLM népharagnak elfogyott a türelme, ezért hol ledöntik, hol csak fejét véve jelképesen kivégzik a genovai hajóst. Az amerikai emlékműbizottság szerint sokat segített volna, ha elmagyarázzák Kolumbusz történetét és az emlékművek mögött meghúzódó konkrét történeteket.

A legjobb lépés az volna, ha ezeket az emlékműveket különféle ismert vagy szimbolikus személyek új emlékműveivel egészítenék ki, például a kiirtott őslakosokéval, a behurcolt rabszolgákéval, akik közvetlen-közvetve szenvedő alanyai voltak a nagy földrajzi felfedezésnek.Németország is úszik az árral. Otto von Bismarck személyét kikezdte a korszellem, mert 21. századi kontextusban ő bizony már nem a tiszteletet érdemlő Vaskancellár, aki a német államocskákból létrehozta a második Német Császárságot, egy gazdaságilag és katonailag is egységes nagyhatalmat. Bismarck, ha kellett, akár vérrel és vassal, háborúkkal megspékelve, azaz erőszakkal érte ezt el. Ráadásul terveihez a kor szokása és elvárásai szerint gyarmatosítási törekvései voltak, mert egy tekintélyes birodalomhoz dukál a gyarmat. Ekkorra azonban az angolok és a franciák már nagyjából felosztották egymás között a világot, így a németeknek csak a resztli jutott Kelet- meg Délnyugat-Afrikában, bár az sem volt kevés, mintegy két és fél millió négyzetkilométer. A németek betették a lábukat a pápuák országába is, ahol a mai napig szigetcsoport és tenger őrzi a Vaskancellár nevét.

A gyarmattartó cím nem illette meg sokáig Németországot, a versailles-i béke elvette tőlük az összes későn szerzett területet és az antant-győzteseket gazdagította vele. Nem tudom, ezt is háborús veszteségként tartják-e számon magukban, mert hangosan nem beszélnek róla. Bismarck neve mindenesetre tenger és sziget formájában is fennmaradt, csakúgy, mint a megszámlálhatatlan emlékmű, szobor, amit a hálás utókor a sziklaszilárd politikusnak emelt. Minden német faluban és városban van róla utca, tér elnevezve, intézmények, alapítványok őrzik a nevét. Most megtudtuk, hogy ez bizony helytelen. Kolonizációs kontextusban felül kell vizsgálni Bismarck érdemeit.

Hamburgban van a világ legnagyobb Bismarck-szobra, csak az oldalán fityegő kard egymaga nyolc méter hosszú, a kancellár ennek duplája, plusz ez is megduplázódik a talapzattal. Kétszer akkor, mint a városligeti Sztálin-szobor volt, nem lenne egyszerű ledönteni vagy lefejezni. Szerencsére a szobor – bár a sós, párás tengeri szél erejének kitéve elég maródi állapotban, de – ott áll a parkban, fel kellene újítani.

A felújítást Hamburg vörös-zöld vezetése egyre húzza, a szobor állaga romlik, a költségek egyre emelkednek, ez az ő Lánchídjuk.

Most a német állam átvállalta az eredeti költségeket, sőt a megemelkedett rész felét is, csak történjen már valami! Igen ám, de a helyi világmegváltó erők szeretnék a kolosszust végleg eltüntetni. Nemcsak Bismarck személye zavarja őket: a szobor talapzata bombabiztos óvóhelyet rejt, a nácik építették   maguknak a második világháború idején. A látogatók elől elzárt katakombákban falfestmények és feliratok találhatóak, horogkereszt, birodalmi sas, megannyi náci jelkép. A szobor-rekonstrukció kapóra jött, felújítás ürügyén el lehet távolítani, és valahol másutt, nem feltűnő helyen, a multikulti nagyváros közparkjában, hanem majd a munkák elvégzése után valamilyen intézmény udvarán, zárható területen kellene újra felállítani. Hogy ne sértse senki érzékenységét, aki nem született német, akit így-úgy érzelmileg érint a valaha volt gyarmatosítás, akinek az ősei rabszolgák vagy a németek áldozatai voltak.

Egyébként is újra kell gondolni a történelmet, kicsiben és nagyban egyaránt. A 21. századi ember már nem akar tisztelni olyanokat, akiket korábban különböző okokból nagyra tartott a világ. Jürgen Zimmerer hamburgi Afrika-történész szerint az európaiak gyarmatosítási hagyományaira vezethető vissza a nemzetiszocialisták összes bűne. Az emberkísérletek is, hiszen Robert Koch, megannyi fertőző betegség kórokozójának felfedezője tulajdonképpen embereken kísérletezte ki, hogy a kifejlesztett kezdetleges oltóanyag ellenállóvá tesz-e. Koch brit és német gyarmattartó kormányok alatt szolgálta a tudományt, ráadásul hivatali életének felét külföldön töltötte. Malária-kísérleteit Afrikában az ottani bennszülötteken folytatta, és tudatában volt annak, hogy a kísérleti vakcina milyen végzetes következményekkel járhat. De nem számított neki, mert a fehér ember becsvágya felülírta a kötelező emberi morált. Hogy mindezt a tudomány, az emberiség szolgálatában tette, nem mentő körülmény. A mostani pandémiában kulcsszerepet betöltő német virológiai intézet elgondolkodhatna azon, vajon etikus-e, hogy a rasszista, felelőtlen tudós, Robert Koch nevét viseli? Ilyen ember nem lehet példakép, mondja meggyőződéssel az Afrika-történész, mert nem felel meg a 21. század progresszív, közösségi értékrendjének! Hozzátenném, hogy másoknak, a szakmának szerencsére más a véleménye, és nem hagyják Koch nevét bemocskolni. Mert Robert Koch nemcsak korának, hanem az egyetemes orvostudománynak kiemelkedő alakja. „Mai világunkban korszerű kérdésfeltevésekre és korszerű válaszokra van szükség, amelyekben a kollektív jogok, az emberiségnek az általános jóléthez való jogai szólalnak meg.” Az én generációmnak ismerősen hangzó gondolatok ezek. Az is, ami most a világban történik, mert mifelénk itt a Kárpát-medencében átéltünk már hasonlókat. Voltak itt hangzatos jelszavak, meg volt szoboreltávolítás, utca- és intézmény-átnevezés, keresztelő helyett névadó ünnepség, identitás alapú megbélyegzés, racizás, vagyonelkobzás és kitelepítés. Egy nép ideológiai megerőszakolása és kulturális megsemmisítési kísérlete. Mindez egy kulturális és ideológiai forradalom jegyében. Fülemben cseng a valaha sokszor hallott Internacionálé szövege, ami a világ nemzetközivé, korszerű értelemben globálissá válását, ideológiai uniformizálódását hirdette. „A Föld fog sarkából kidőlni.”  Csak azt ne!

(A szerző történész)

Kapcsolódó írásaink

Dippold Pál

Dippold Pál

Igen a nemre

ĀA nagyvilági celebek, a fél- vagy tán egészen híres emberek sem ússzák meg az egyelőre verbális pofonokat, amikor másféle véleményüknek adnak hangot, mint amit a szélsőliberális szellemi matadorok képviselnek

Bogár László

Bogár László

Pénzkommunizmus

ĀAz újfajta pénz, amit elektronikusan és állampolgári jogon utalnak mindenkinek, meghatározott időn belül való elköltése azért fog bizonyosan megtörténni, mert egyébként eltűnik a számláról

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom