Brüsszeli gizgazok

Brüsszelnek Budapesthez és a magyarokhoz való viszonyához a (talán) Alfonzónak tulajdonított anekdota illik, aki, miután a munkaszolgálatban puskatussal ütötte a kápó, állítólag annyit mondott: „ezek vagy nem szeretnek minket, vagy csak nem tudják kimutatni”. A szellemesnek szánt sztorit vajon ki tette közzé a közösségi oldalán? Nos, nem más, mint Budapest örökké sértődötten duzzogó, minden döntéstől irtózó és minden felelősséget elhárító főpolgármestere. Bár Karácsony Brüsszel helyett természetesen a kormányt, a magyarok helyett a budapestieket írta bejegyzésében (a „lánchídi csata” és a „Budapest-adó” kapcsán), ám a vészkorszakra utaló kápózása inkább az uniós hatalmi komplexum Magyarországhoz való viszonyulására jellemző.

Ennek egyik friss példája a nemzeti konzultáció körüli hiszti. A hazai baloldali média boldogan közölte az Európai Bizottság egyik alelnökének szerdán elhangzott szavait. Věra Jourová a magyar nemzeti konzultációval kapcsolatos újságírói kérdésre azt válaszolta, hogy annak utolsó pontja fake news, vagyis nem igaz. Hogyan is hangzik a 13. kérdés? „Brüsszel arra készül, hogy megtámadja a magyar alkotmány bevándorlással kapcsolatos szabályait. Arra akarnak kényszeríteni bennünket, hogy megváltoztassuk Alaptörvényünk migrációt tiltó rendelkezéseit. Ön egyetért azzal, hogy a magyar kormány a Brüsszellel való nyílt konfliktus árán is tartson ki a bevándorlást tiltó szabályok mellett?”

A Brüsszelre vonatkozó állítás – a cseh liberális politikus tagadásával szemben – tényszerűen igaz. Ugyanis az Európai Bizottság az elmúlt években több támadást – köztük kötelezettségszegési és EU bírósági eljárást – is indított hazánk ellen, mert megerősítettük a nemzeti, egyben európai (schengeni) határ védelmét, és nemzeti konszenzussal elutasítottuk az unióba illegálisan érkező migránsok betelepítését Magyarországra.

„Rögeszméink gyakran vétkesebbé tesznek minket és szerencsétlenebbé mást, mint bűneink” – írta Kemény Zsigmond. Ilyen vétkes rögeszméje a globalista pénzügyi, politikai és médiaelitnek, amit António Guterres ENSZ-főtitkár, a Szocialista Internacionálé exelnöke így fogalmazott meg: „A migráció pozitív globális jelenség”, következésképpen „a migráció nem a probléma, hanem a megoldás”. És vice versa: mivel a migráció a megoldás, ezért pozitív globális jelenség. Azt a globalista hatalmi gépezet természetesen nem engedi megkérd(őjel)ezni, hogy akkor mi van, ha ez az ideológiai konstrukció esetleg nem sziklára, hanem homokra épült. Igaz, némely dudva s „égig-nyúló giz-gazok” (lásd Ady) száraz homokon is képesek megélni. Így találóan hasonlította Hidvéghi Balázs EP-képviselő a Brüsszel által erőltetett migránskvótát olyan gyomnövényhez, amit nem sikerül kiirtani, újra meg újra felüti a fejét.

Hogy mennyire nem sikerül, annak több jelét is láthattuk a napokban. Még le sem csengett a koronavírus-válság Európában, a soros NGO-hajók máris megindultak az afrikai partok felé, hogy folytassák a filantróp migránsbizniszt. S ismét egyre több rögeszmés uniós vezető veszi elő a régi selejtes lemezt, hogy a migránsok elosztásában „európai szolidaritásra” van szükség. Ez ellen közös levélben tiltakozott éppen egy hete hét (!) közép- és kelet-európai EU-tagállam, köztük hazánk.

Aki nem engedelmeskedik a brüsszeli diktátumoknak, azzal szemben persze jön a „fakenewsozás”, a politikai nyomásgyakorlás, a jogi és pénzügyi szankciókkal való fenyegetőzés. Miért is? Mert az uniós potentátok – K. G. szavaival – vagy nem szeretnek minket, vagy csak nem tudják kimutatni.

(A szerző lapszerkesztő)