Rab Irén

Vélemény és vita

A ramadán vége

A ramadán vége és a járványügyi lazítások Németországban szinte egybeestek

Nem feltételezem, hogy a korlátozások megszüntetésében ez szerepet játszott, hiszen nemcsak az iszlám hitű országlakóknak, hanem mindenkinek nagyon elege volt már a rájuk erőltetett fegyelemből. A keresztények legnagyobb ünnepüket, a húsvétot, Krisztus feltámadását a tévé előtt ülték meg, az ateisták kénytelenek voltak lemondani a tüntetés kollektív élményéről, de a legnagyobb megpróbáltatás a muszlimokat érte.

A ramadán az ramadán, Mohamed parancsa szerint nappal szigorú böjt, közös ima a mecsetben, napnyugta után közös lakoma, szociális élet. A rituálé megköveteli az összefogást, a közösségi együttlétet. A vírus azonban nem ismer vallási határokat, jogszabály tiltja a kapcsolattartást, és nekik is tartaniuk kell magukat az előírásokhoz, már amennyire tudják. Mindenki aggódott. A politikusok azon, hogy a napi tizenhat óra koplalás árthat a szervezetnek, és a böjtölők testileg legyengülve kevésbé tudnak majd ellenállni a vírusnak. Az ötmillió németországi muszlim azon aggódott, hogyan fogják közösségük és szokásaik megtartó ereje nélkül a böjti hónapot átvészelni. Imádkozni kell, mert ha a test gyenge is, a lélek maradjon erős! A németek szolidaritást vállalva naponta hallgatták a hangszórókból áradó „Allahu Akbart”, a müezzin közös imára hívó szavát. „Nincs sem jogi, sem erkölcsi alapunk arra, hogy megtiltsuk, hiszen a muszlimoknak ugyanannyi joguk és szükségük van a müezzin énekére, mint a keresztényeknek a harangok megkondítására” – szólt a hivatalos állásfoglalás.

Közben elmúlt a ramadán, és a nagyböjt végére a türelem is. Megtartották a cukorünnepet, a ciklust lezáró hatalmas közösségi lakomákat. Június elején aztán bemondta a rádió meg a tévé, hogy Göttingenben újra felütötte a fejét a járvány, egy nap alatt vagy hetven embernél mutatták ki a fertőzöttséget, kétszázat karanténba helyeztek, egy egész blokkházat – vagy hétszáz embert – tesztelnek végig, mert a fertőzöttek nagy része ebben a házban, az Iduna-központban él. Nosza, élelmes riporterek kamerákkal felszerelve máris Göttingenben termettek, hogy első kézből tudósíthassanak az eseményekről. A sokemeletes ház balkonjairól záptojás, rohadt paradicsom- és krumplieső fogadta őket, változatos káromkodások kíséretében. Az érintettek nem örültek a nyilvánosságnak.

Göttingen amúgy békés, kedves egyetemi kultúrváros, bár választások idején vörös színben úszik, amit minden bizonnyal az egyetemi ifjúság progresszív (balos) gondolkodásának köszönhet. Van itt Antifa központ, ahonnan például a 2017-es hamburgi G20-csúcstalálkozó elleni hírhedt csetepatét szervezték. A helyi Antifa gondoskodik arról is, hogy ez a külsejében tradicionális középnémet kisváros évente legalább egyszer bekerüljön a nemzetközi hírekbe. Amikor a német neonácik éves demonstráció­jukat tartják Göttingenben, akkor az antifák rátámadnak a neonácikra, nagy csata kezdődik, kukaborogatás, kirakatbetörés, rendőrsorfal, jó vágóképek a globális médiának.

Most a koronavírus segítette a várost az érdeklődés középpontjába. Az információkat – mint mindig – szép lassan csepegtették. Először nagy családi ünnepségről szólt a fáma, aztán kiderült, hogy nagycsaládok töltötték együtt a hétvégét, és egy illegálisan kinyitott shisha­bárban rituálisan pipát is szívtak. Tulajdonképpen a ramadán végét, a cukorünnepet ülték, sőt távolban élő rokonok is érkeztek a közös lakomára. Nagycsaládokban sok gyerek van, különböző iskolákba járnak, ezért aztán az összes göttingeni iskolát újra be kellett zárni, ötvenhét gyereket karanténba helyezni. Ha a fertőzöttek száma tovább emelkedik, akkor ki kell adni a vörös riasztást, azaz megint elrendelni a szigorú korlátozásokat. Azt egy jól értesült, egykori skandinavista taxisofőrtől tudtam meg, hogy koszovói roma muszlim családokról van szó, név szerint nevezte meg őket, de ezt a sajtó nem hozta nyilvánosságra. Egyébként is magánügy a családi összejövetel, egészen más lapra tartozik, mint például a brémai pünkösdisták vagy a frankfurti baptisták istentiszteletén megfertőzöttek ügye, mert azért a keresztény szabadegyházak a felelősek.

A göttingeni Iduna-ház a helyi szubkultúra egyik központja, sokszínű és -kultúrájú hétszáz lakója között találunk migránsokat, menekülteket, de lecsúszott németeket is. Közös bennük a „szociális deklasszáltság”. Ezt nem én mondom így, hanem az ügyről kiadott közleményében a RAN, a roma diszkriminációellenes hálózat. Az emberjogi társaság sérelmezi, hogy a ház lakóit most a fertőzés miatt kriminalizálják, holott semmi más nem történt, mint hogy egy itt lakó idősebb férfi rosszul lett, családja bevitte a kórházba és ott a vírustesztje pozitív eredményt mutatott. A család és a hozzátartozók kérték, hogy őket is teszteljék, amit a klinika csak fizetség ellenében lett volna hajlandó elvégezni, de ők szegény emberek, nem telik nekik ilyesmire, így a teszt elmaradt, és a fertőzés lappangva terjedt tovább. A RAN a média felelősségéről beszél, hogy az érintettek narratívája helyett a város sajtóközleményét sugározzák szét az országban, miszerint a fertőzés terjedéséért a felelősség a ház lakóit terheli.

A város főpolgármestere a higié­niai és távolságtartási előírások megszegését rója fel az érintetteknek, hangsúlyozva, hogy ezt nem a mecsetben, hanem privát ünneplés során követték el. Van elég bajuk, ezért egyelőre nem foglalkoznak azzal, hogy büntetőjogi vagy csak szabálysértési eljárást kezdeményezzenek-e a járványügyi szabályok megszegése miatt. Helyette hivatalból ingyen tesztelik a ház lakóit. A mintát a helyszínen veszik, és aki akár személyiségi jogaira hivatkozva nem hajlandó alávetni magát az eljárásnak, azt rendőri beavatkozással kényszerítik. Szeretnék a fertőzési láncot feltárni, pillanatnyilag százhúsz igazolt fertőzöttnél tartanak, ami már súrolja a vörös határt.

Megbocsáthatatlan, felelőtlen mó- don viselkedtek az érintettek, családi ünnepségeken is be kell tartani a járványügyi előírásokat, ez alól nincs felmentés! Az nem lehet, hogy ignoráljuk a vírust, mert lám, végül egy egész közösség, egy város szenvedhet a következményektől – mondja a szakkommentátor. Véleménye szerint a göttingeni történetnek barna, azaz náci mellékíze van. Ha csak annyit mondunk, „ramadán” vagy „nagycsalád” máris erősítjük a menekültekkel kapcsolatos előítéleteket. Mindenütt, a közösségi hálókon, a sajtóközleményekben vagy akár bizonyos parlamenti képviselők hozzászólásaiban.

Vagy például én itt, ennek a véleménycikknek a megírásában. Pedig csak az eseményeket rögzítettem, ragaszkodva a tényekhez és nyilatkozatokhoz. Hogy lássuk idehaza, hogyan zajlanak a járványügyi hétköznapok másutt a világban, milyen belső társadalmi és politikai nyomás nehezedik a német döntéshozókra, akik politikai korrektségük okán lassan már semmit nem mernek a nevén nevezni.

(A szerző történész)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Mentő ötlet

ĀFricska. Ez az egész ügy már olyan kínos, mint maga Korózs Lajos. Az MSZP aktuális fenegyereke ezúttal előbányászott egy Athina nevű hölgyet, aki elmondása szerint 42 éve mentőtiszt

Korompay Csilla

Korompay Csilla

Karácsony bosszantó tesztjei

ĀNapi negyvenezer gépjármű és legfeljebb két-háromezer kerékpáros gurul végig átlagosan a Nagykörúton a forgalomszámlálási adatok szerint

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom