Kísért Őszöd – bennünket

Nekem, mint megrögzött civil állampolgárnak, az ő érveiktől kissé eltérően a legfőbb és elvitathatatlan tanulsága a gyurcsányi vallomásnak az, hogy olyan országban – Európában, világban – élünk, ahol egy ilyen ember mindenféle nehézség nélkül visszatérhet a hatalomba, és ez idő tájt immár a legmagasabb pozíció elérésére törekszik.

Magyarán az égvilágon semmi, de semmi reális következménye nem lett az egyszerre igazság- és hazugságbeszédnek jellemezhető 2006-os szóömlenynek. Miként annak sem, hogy még ugyanebben az esztendőben – az európai demokrácia dicsőségére – sikerült vérfürdőbe borítani Budapestet az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójának ünnepén. Mindkét dicső tett, a beszéd és a szemkilövetés is annak az embernek köszönhető, aki most éppen az ellenzéknek nevezett, gyűlöletben fuldokló balliberális társaságának az élére próbál állni. Nem sikertelenül.

Na ezek azok a tények, amelyeket nem emészthet meg egy tisztességes ember. Magyarán azt, hogy egy ilyen ember visszatérhet.

Észre kellene venni, hogy Magyarország uniós korszakának igazi kálváriája ebben a gyurcsányi időszakban kezdődött el. A Nyugat ugyanis lecsapott rá, nyilván érezve, hogy egy ilyen ember végletekig zsarolható, mert a túlélése érdekében mindenre hajlandó. S ettől kezdve egy ország kiszolgáltatottsága már borítékolható. Így is lett.

Csupán egyetlen, általam fontosnak tartott beismerő vallomást idézek az őszödi beszédből: „Az isteni gondviselés, a világgazdaság pénzbősége meg trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni, segítette, hogy ezt túléljük. Nincsen tovább.” Sajnos lett tovább. Ez a két mondat kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a pénzbőségben „szenvedő” világgazdaság vigyorogva nézte, miképpen vergődik országunk, s csak azért segítette, nyilván a trükkök százainak elárulásával is, hogy a túlélést követő, későbbi időszakban még inkább rabszolgává, az unió urainak kiszolgáltatottjává tegye hazánkat.

A gyurcsányi „nincsen tovább” is ezt jelzi. Nem kell hozzá pszichológusnak lenni, hogy megfejtsük, arra az időszakra már készen állt az Európai Unió máig uralmon lévő hiénáinak terve, mit és miként diktálják le a Gyurcsány-kormánynak, hogyan cselekedjen. Nos, a fentebb idézett mondat szerintem nyílt vallomás arról, hogy a világgazdaság urainak tanácsa és segítsége az, ami máig is a szándékuk, hogy minden szempontból kiszolgáltatottá tegyék országunkat. Az elmúlt évek azt bizonyítják, ők mindig megtalálják a korrumpálható személyeket és szervezeteket ahhoz, hogy mindenbe beleavatkozzanak, amit az érdekük kíván, s amit a mi érdekeink nem kívánnak. Hadd ne menjünk most bele a börtönbiznisz,
a szegregációs hazugságok és más „demokratikus” eredetű bonyodalom elemzésébe.

Az őszödi beszéd tehát, a fentebb említettek figyelembevételével, tényleg igazságbeszéd volt. Rabszolgastátusunk elmélyítésének ékes bizonyítéka. Nehéz ezt a gondolkodó embereknek megemészteni, s talán éppen ezért azt is elviselni, hogy az évforduló kapcsán túlságosan is sok szó esik, esett róla. Sokkal jobb lett volna 2006 óta naponta felemlegetni és elemezni, hogy egészen máig mekkora károkat okozott a többször bérmálkozó országvezető – lényegében kétségbeesett, önnön hatalmát féltő – szónoklata, s persze tényekkel, bizonyítékokkal alátámasztható erkölcsileg és gazdaságilag is országrontó tevékenysége.

Mindenesetre aki még hisz abban, hogy létezik jogállam, s nem csak álmainkban, az joggal kérdezheti, hogyan sikerülhet, kinek, kiknek a segítségével és megtévesztésével ilyen múlttal és teljesítménnyel máig fontos szerepet játszani a magyar politikai porondon? Úgy is kérdezhetném, mikor ébredünk fel? Jobb későn is, mint soha.

(A szerző újságíró)