Pünkösd ajándéka

Hiába, hosszú hétvége lesz. Nehogy hiányt szenvedjünk valamilyen matériában, valamelyik tárgyban. A pünkösdi hétvége is kezd hasonlítani a karácsonyi vásárlási lázhoz vagy a húsvétihoz, ha a fogyasztói szokásokat tekintjük. Az emberek félnek, hogy nem lesznek nyitva a boltok, rettegnek, hogy esetleg hiányt szenvednek emiatt. Így féktelen vásárlásba kezdenek.

A több kiló liszttől kezdve a plazmatévéig. Mert a fogyasztói társadalom ilyen ingereket generál. Félelem a lemaradástól, pánik a hiánytól, rémület a kimaradásból, szorongás a zárva tartástól…

Sokan wellnessezni utaznak. Mert hosszú hétvége van, és ezt ki kell használni. Őszintén szólva meg is értem őket. A napi rohanás, a mai világunk stresszel teli felgyorsult cselekvési kényszere nem ad időt nemhogy a lelki fejlődésre, de a testi pihenésre sem. Inkább kényeztetik sokan elfáradt testüket – hátha holnaptól jobb lesz.

Pedig a pünkösd nem erről szól. A pünkösdnek és a fogyasztásnak semmi köze egymáshoz. De itt is, mint minden ünnepünk alkalmával, a profán kiszorította a szentet, az anyag pedig a szellemet a világunkból. A pünkösd a húsvét utáni hetedik vasárnapon, illetve hétfőn megtartott keresztény ünnep, amelyen a Szentlélek kiáradását ünnepeljük.

A Szentlélek, a Spiritus Sanctus ezen a napon áradt ki Jézus tanítványaira, az apostolokra. „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak” (Apostolok cselekedetei 2. fejezet).

De ez így nagyon kevés nekünk! Ebből látszólag mi nem részesedünk. Marad hát a fogyasztás testi élvezete? Aligha! De akkor mit jelent, mit jelenthet a ma emberének, hívőnek s nem hívőnek a pünkösd, ezáltal a Szentlélek kiáradása? A választ Pál korinthosziakhoz írt első levele adja meg. Eszerint a Szentlélek megajándékozza a hívőt s a nem hívőt is.
Megajándékozza a bölcsességgel, a tudománnyal. A hit lehetőségével (amely nélkül vakok és félemberek maradunk). De hozzájárul a gyógyítás szentségéhez is, kialakítja a csodatévő erők munkáit. És ajándékba hozza a próféciát (amire ma nagyobb szükség lenne, mint a Biblia születésének korában), ugyanakkor segít a lelkek megítélésében, és a különböző nyelvek magyarázatát is megadja, ami egymás megértésében segít. Ne lenne ezekre az ajándékokra ma szükségünk? Ó, dehogynem! Jobban, mint valaha!

A Szentlélek egyébként majd minden monoteista vallásban megjelenik. A judaizmusban Isten lelke, lélegzete. Az iszlámban a Mohamednek kinyilatkozó Gábriel arkangyal, azaz egy különálló személy. A keresztények számára pedig számos lelki ajándékot hozó valóság, amire szükségünk van a lelki fejlődésünk során. Feltéve, ha elfogadjuk az ajándékot. De ki is lenne olyan balga, hogy visszautasít egy ilyen ajándékot?

Pünkösd annak a valóságos, létező s mindent átható Szentléleknek az ünnepe, amely hét ajándékot ad annak, aki elfogadja. Bölcsességet, értelmet, jó tanácsot, lelki erősséget, tudományt, jámborságot és az istenfélelmet. Kinek ne lenne ezek közül legalább egyre szüksége? Fogadjuk hát el, ha már ajándékba kapjuk, ha már nem kell érte fizetni, mint a szupermarketekben megszerezhető anyagi javakért!

De menjünk wellnessezni is, ha arra van szükségünk, vásároljunk fel minden létező, szükségtelen matériát, ha félelmünk van a hiánytól – ugyanakkor fogadjuk el a Szentlélek ajándékát is. Mert szükségünk van rá! Mert ez a lelki fejlődésünk alapja. S mert balga, ki egy ilyen ajándékot visszautasít!

(A szerző filozófus, XXI. Század Intézet)