Őszödi recept

Ez volt Vona Gábor mesterterve, a nagy menetelés a cigányozástól és a zsidók listázásától a Spinoza-házig és tovább. Totális ideológiai önfeladás rapid tempóban, vonakodó, ám végül lelkes fogadtatás az Orbán-ellenesek szintén minden önazonosságtól és valódi értéktől mentes táborából.

Azért persze nem ment ez annyira simán, az elvtelenség gyakorlásában mindig vannak döccenők. Ha csak azt nézzük, most megint mi folyik a Jobbikban, előbb juthatnak eszünkbe a kommunista pártok véres belső leszámolásai, mint a cukisodás. Bolsevik tempó ez a javából.

A maradék pozíciókért való marakodás persze érthető, hiszen a Vona-projekt nem jött be, egyre kevesebb
a jutalomfalat. Simicska pénzével sem sikerült megszerezni 2018-ban a hatalmat, még úgy sem, hogy addigra
az egykori gárdisták szinte betagozódtak az összellenzéki térfélbe. Csakhogy együtt is kevesek voltak.

Aztán az ötletgazda és a szponzor lelépett, a megtépázott maradék pedig hamar egymásnak esett. Az első fordulóból Sneider Tamás került ki győztesen, Toroczkai László azonban alapembereket vitt magával mozgalmába. Nem sokkal később jött az újabb menet, ahol a korábban szintén cigányozó és zsidózó Jakab Péter lett a befutó.

Győzelmének azonban nem örült mindenki, erre kiszivárgott hangfelvételek is utalnak. Amit most látunk, az a sokadik belső tisztogatás, amelynek legújabb áldozata az egykori skinheadvezér Roy, azaz Sneider, továbbá a Simicska kapcsolattartójaként emlegetett Varga-Damm Andrea. Háttérbe szorításuk, illetve kizárásuk mindenesetre tragikomikusra sikeredett.

Ahogy az is nevetséges és szánalmas, ahogy Jakab a régi logót úgy „frissítette”, hogy a kettős keresztből hashtagszimbólumot fabrikált. Jelkép a jelképben: ez maga a totális kiüresedés. Ezek szerint a Jobbik mostantól nem az apostoli királyságot szorgalmazza, ahogy tette azt, mondjuk, 2010 környékén, hanem az internetet képviseli? Nem teljesen világos.

Az új elnök közben azzal büszkélkedik, hogy annyira utálja Orbán Viktort, hogy még a baloldallal is hajlandó összefogni. Ezt nevezi teljesítménynek. Vagyis azt, hogy a Jobbikból Ballikot csinált. A Jobbik ezek szerint már Semmi plusz Gyurcsány.

Apropó, Fletó! Az őszödi beszéd elhangzásának tizennegyedik évfordulója szigorúan emlékeztet bennünket, mit is jelent a rendszerváltoztatás utáni baloldal, amely ellen egyébként 2003-as alakulásakor a Jobbik is hadat üzent. Sőt, ők akkor azzal reklámozták magukat, hogy még a Fideszhez képest is hevesebben utálják a szocikat és a liberálisokat.

Visszatérve Őszödre: abban a szónoklatban benne volt mindaz a hazugság, amellyel a hatalmukat részben átmentő kommunisták próbálták etetni az országot. Csakhogy örökre lelepleződtek.

A társadalom az elmúlt tíz év választási eredményei nyomán nem vevő erre a konglomerátumra, amelynek élén nem mellesleg megint maga Gyurcsány terpeszkedik.

De túl a hazugságon, önfelmentésen és némi káromkodáson, mit üzen még ma Őszöd? Ugyanazt, mint akkor: a baloldal egyetlen stratégiája és célja, hogy Orbán Viktor ne lehessen kormányon. Legyenek helyette ők. Mindent rosszabbul csinálnak, rombolnak, viszont demokraták – mondják magukról, s mondják róluk Nyugatról is. Újabb húzásuk, a koronavírus-járványból remélt politikai haszonszerző próbálkozásuk, a hazug diktatúrázás, a nemzetközi közvélemény fellármázása felér egy újabb Őszöddel.

Megint hazudtak – megint lebuktak.

(A szerző vezető szerkesztő)