Karantén (12.)

A WHO január 27-i helyzetjelentése szerint 2019 decemberében a közép-kínai Vuhanból indult ki az ismeretlen eredetű járvány, s aznapig Kínán kívül tizenegy országból harminchét igazolt megbetegedést jelentettek, Európában még egyedül Franciaországból. Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz, az Egészségügyi Világszervezet etióp főigazgatója január végi pekingi látogatása után reményét fejezte ki, hogy a fertőzés terjedése más térségekbe minimális mértékű és lassú lesz, a járványt ellenőrzés alatt lehet tartani. Sajnos tévedett: már több mint 5,1 millió fertőzöttet és megközelítően 340 ezer elhunytat tartanak nyilván a világban.

A WHO csak március 11-én nyilvánította világjárvánnyá a Covid–19-et, amikor már százharminc országban mintegy százharmincezren betegedtek meg, majdnem ötezren hunytak el, s a járvány epicentruma Kínából Európába került át. A főigazgató két héttel később úgy nyilatkozott, a világnak egy-két hónappal korábban kellett volna megfelelő válaszreakciót adnia a koronavírus-járványra, mert a fertőzés az első számú közellenség, veszélyesebb a terrorizmusnál is.

Az európai országok nagy része – Olaszországtól Franciaországon át az Egyesült Királyságig – sajnos késve hozta meg a megfelelő óvintézkedéseket, mert az első hetekben, gyakorlatilag március elejéig egyszerűen nem vették komolyan a fertőzést. Az Európai Bizottság pedig csak március 16-án szólította fel beutazási korlátozás elrendelésére az uniós tagállamok vezetőit, amikor már nagy volt a baj, s több dél- és nyugat-európai ország egészségügyi rendszere az összeomlás szélére került. Az „eredmény” ismert: a világ jelenleg nyolc legfertőzöttebb országa közül öt EU-tagállam, s a koronavírus-fertőzés miatt elhunytak számát tekintve a feketelista élén álló Egyesült Államok után az Egyesült Királyság, Olasz-, Francia- és Spanyolország következik.

Nem alaptalanul mondta Orbán Viktor tegnapi rádióinterjújában, hogy nálunk jobb anyagi körülmények között élő országokat is messze felülmúlt hazánk a védekezés minőségében és eredményességében. Ezt a számok egyértelműen bizonyítják: ha az egymillió lakosra vetített elhunytak számát tekintjük, az a nálunk fejlettebb uniós országok többségében a miénk hét–tizenkétszerese. A sikeres védekezés kulcsa a fegyelem és a – baloldalt leszámítva – teljes összefogás volt. Ezt a rendkívüli jogrend tette lehetővé, amit a kormányfő az egyik legjobb döntésnek tart, mert így időben – másokat egy-két héttel megelőzve – tudta a magyar kormány meghozni a védelmi intézkedéseket. Ebben Kásler Miklós érdemeit történelminek nevezte, mert amikor az EU járványügyi szervezete még azt mondta, hogy ez nem veszélyes, akkor ő azonnal összehívta a járványüggyel foglalkozó első szakmai testületet. A gyors és hatékony védekezésnek köszönhetően sikerült elkerülni a tömeges fertőzést, ezért nincs már szükség a rendkívüli jogrendre.

A miniszterelnök szerint van okunk az örömre, mert a sikeres védekezés több ezer idős honfitársunk életét mentette meg. A veszély azonban nem múlt el, figyel­meztetett, ezért továbbra is fontos a védőtávolság betartása, és a készültséget fenn kell tartani. Emellett a következő hónapokban minden energiát a munkahelyek megvédésére és a gazdaság újraindítására kíván fordítani. Úgy látja, „kézben vannak a dolgok”, és sokkal gyorsabban fogunk visszatalálni a korábbi gazdasági teljesítmény színvonalára, mint korábban gondoltuk. Ez persze nem egyedül a kormányon múlik.

(A szerző lapszerkesztő)