Karantén (11.)

Azóta drámai ütemben és mértékben megváltozott világunk, a koronavírus-járvány megfékezésére irányuló, rendkívüli védekező-korlátozó intézkedések kilencven éve nem tapasztalt gazdasági válságot idéztek elő világszerte. Az Európai Bizottság múlt héten közzétett előrejelzése szerint az uniós gazdaság példátlan mértékű recesszióra számíthat: átlagosan hét és fél százalékkal zsugorodik 2020-ban, és a hatalmas csapást csak részleges, fokozatos élénkülés követi, így még 2021 végére sem fogja maradéktalanul behozni az idei év veszteségeit.

Hogy mennyire reális a brüsszeli borús prognózis, az is mutatja, hogy bár a szigorú korlátozó intézkedések súlyos gazdasági hatásai csak márciustól jelentkeztek, már az első negyedévben 2,6 százalékkal csökkent az EU28 összesített GDP-je, míg a tizenkilenc tagú euró­övezeté 3,2 százalékkal. Ugyanakkor a KSH által tegnap ismertetett adatok szerint Magyarország bruttó hazai terméke az első negyedévben két százalékkal – nem csökkent, hanem – nőtt!

Bár sokan sokszor elmondták már, mégsem árt újra és újra hangsúlyozni, hogy hazánk a világ egyik legnyitottabb, a külső környezetnek leginkább kitett országa gazdasági, külkereskedelmi szempontból, így nem állíthatjuk meg az országhatáron a világjárvány súlyos gazdasági következményeit. Ismert, a kormány a Magyar Nemzeti Bankkal szorosan együttműködve évek óta arra törekszik, hogy a magyar gazdaság legalább két százalékpontos növekedési többletet érjen el az uniós átlaghoz viszonyítva. Ez a különbség tavaly és tavalyelőtt is meghaladta a három százalékot, és a friss adatok szerint az olló tovább nyílt a mi előnyünkre: az első negyedévben az EU28 mínusz 2,6 és a hazai plusz 2 százalék között 4,6 százalékpont a különbség a GDP-t tekintve – tehát ennyivel teljesített jobban a magyar gazdaság.

Ebből következik, hogy 2020-ban az is óriási eredménynek számítana, ha nálunk az EU-átlagnál négy-öt százalékkal kisebb mértékben esne vissza a GDP. Vagyis – a brüsszeli előrejelzésnél maradva – a hét és fél százalékos uniós recesszió helyett csupán három százalékkal. Egyébként éppen ekkora csökkenéssel számol a kormány frissített konvergenciaprogramja és a jövő évi költségvetés-tervezet pénzügyminisztériumi alapforgatókönyve is. Igaz, a kormányon belül is vannak, akik ennél jóval optimistábban ítélik meg a gazdasági kilátásokat, hasonlóan a jegybankhoz, amely tartja a két-három százalékos idei növekedési prognózisát.

Mint Orbán Viktor tegnapi rádióinterjújában elmondta, ő is arra számít, hogy a magyar gazdaság teljesítménye áprilisban érte el a mélypontot, de májusban már – az élet és a gazdaság újraindításának és a példátlan méretű állami munkahelyvédő és –teremtő programnak köszönhetően – reményei szerint jobb lesz a helyzet, majd „júniustól kilövünk”, s gyors léptekkel visszatérünk a korábbi növekedési pályára.

A kormányfő derűlátása azért is indokolt, mert a karanténból kiszabaduló magyar gazdaság – szemben a 2008–2009-es válsággal – ma már erős, stabil fundamentumokkal rendelkezik: ez az új, munkaalapú és családközpontú magyar modell legfőbb eredménye. A pályán vagyunk, vezetünk, és küzdünk a győzelemért addig, amíg le nem fújják a mérkőzést. Bár egyes pancserbírók – sportszerűtlen, bárgyú brüsszeliták és a pálya szélén randalírozó hazai balfék barátaik – nagyon szeretnék felmutatni nekünk a piros lapot, mi magyarok soha nem adtuk és adjuk fel.

(A szerző lapszerkesztő)