Nagy Ervin

Vélemény és vita

Ballik

Május elsején Jakab Péter Szanyi Tibor – egyébként hitelesebb – stílusát meghazudtolva aggódott a „magyar melósokért”, szemben a kapitalizmus termelte „bűnös tőkésekkel”

Kevesen emlékeznek rá, de a Jobbik szó eredetileg mozaikszó volt, amelyet az egyetemekről indult diákmozgalom, a Jobboldali Ifjúsági Közösség nevéből alkottak. Tehát – szokatlan nyíltsággal és bátorsággal – az alapítók vállaltan a politikai jobboldalra pozicionálták a leendő parlamenti párt helyét.

Azóta felnőtt egy generáció, a Jobbikba sokan és sok helyről léptek be, az alapítók nagy része az évek során – ki előbb, ki később – távozott. Vona Gábor vezetésével a párt átpozicionálta magát a „centrum” irányába, majd szép lassan betette a lábát a balliberális politika világába (ami nálunk, magyaroknál nem különül el, egyben értelmezendő a Demokratikus Charta megalakulása óta, ahol az exkommunisták és a liberálisok egymás tenyerébe csaptak). Jakab Péterrel azonban nemcsak a szövetségi politikában, hanem a politikai tartalomban is túlsúlyba kerültek a klasszikus baloldali (szocialista) és liberális értékek az Európa-szerte jobboldalinak tartott eszme normáival szemben.

A hagyományosan jobb-, illetve a baloldal közötti törésvonal még mindig létező és érthető, de mára kissé elhalványult gyakorlat. A liberális hegemón törekvés ugyanis a különböző politikai világképekben is megjelent, és kizárólagosságra törekedett. Van, ahol a konzervatív és van, ahol a szociáldemokrata ideológiába tolták be mint szellemi „trójai falovat”. Másrészről a nemzetről, a családról való gondolkodás és az individuum szabadsága mértékének megállapítása szintén új törésvonalat hozott létre a nyugati világban. De igaz az az állítás is, hogy a „lokalitás” és a „globalitás” megint csak keresztbe vágta az egykori lövészárkokat (például több baloldali és zöldszervezet lett antiglobalista, míg a liberális értékeket felvállaló „konzervatívok” sem maradtak mindenhol lokális és patrióta gondolkodásúak.) Végül pedig a huszonegyedik század krízisei, a 2008-ban kezdődő pénzügyi válság, a 2015 óta tartó migrációs katasztrófa és a klímaváltozás, valamint a koronavírus-világjárvány okozta társadalmi repedések mentén is egyre bonyolultabbak lesznek a törésvonalak.

Mindezek ellenére ma is tudunk egyértelmű különbséget tenni a politikai jobb- és baloldal közt, felismerjük a liberálisok és a kereszténydemokraták közti feszültséget, de jól kitapintható egy párt nemzeti konzervatív vagy szocialista világképe is. Ahogy a zöldszervezetek között is lehet megegyező értékekre lelni, és a nemzeti radikálisok szintén elkülönülnek a többi csoporttól. És természetesen a szövetségi politikájukat nézve is könnyen be tudjuk sorolni valamelyik „oldalra” a politikai közösségeket. Ilyen értelemben pedig a Jobbik – ha még nyomokban tartalmaz is kevéske jobboldaliságot – mára, Jakab Péter irányításával végleg a balliberális oldalon találta meg a helyét. Nem véletlenül mondta a parlamenti adok-kapok során a miniszterelnök, némi iróniával ugyan, hogy a Jobbik mára „Ballik” lett.

És valóban! Ha a Jobbik utóbbi időben kiemelkedő politikai szándékait, illetve „narratívájuk” tartalmát nézzük, akkor folyton folyvást baloldali és liberális célokra bukkanunk. Elég csak a 2017-ben megfogalmazott, és – annak ellenére, hogy Magyarországon (is) megbukott az aláírásgyűjtés – azóta is képviselt „bérunió” fogalmára gondolunk. Amely kőkemény baloldali téma, hisz a baloldaliság központi magját, az egalitárius eszmét, az erőszakos egyenlőségre törekvést és a gazdasági folyamatok állami szinten való uniformizálódását jelentette (volna). De említhetjük a Jobbik egyre nagyobb távolságtartó politikáját a határon túli magyar érdekektől, vagy más nemzeti kérdések (például az illegális bevándorlás elleni védekezés) esetében is a nemzeti szuverenitás fontosságát elvető liberális (kozmopolita) értékek felvállalását.

Május elseje azonban teljes mértékben megmutatta azt, hogy a Jobbik már nem csupán a szövetségi politikájában lépett át a balliberális oldalra, hanem a politikai tartalom és a stílus esetében is valóban „Ballik” lett belőle. Jakab Péter ugyanis Szanyi Tibor – egyébként sokkal hitelesebb – stílusát meghazudtolva aggódott a „magyar melósokért”, szemben a kapitalizmus termelte „bűnös tőkésekkel”. A párt által jegyzett közlemé­nyében pedig a multinacionális cégek ostorozása mellett a „bérrabszolga” munkások felemelkedéséről, a dolgozók melletti kiállásról írnak.

Azaz újrafogalmazzák a tagadhatatlanul baloldali és szocialista gondolkodás társadalmi szemléletét, az osztályalapon való gondolkodást. Ez pedig Magyarországon nem csupán a politikai gondolkodás tartalmát határozza meg, hanem sokakban rossz emlékeket ébreszt – leginkább a rendszerváltoztatás harmincadik évfordulóján.

(A szerző filozófus, XXI. Század Intézet)

Kapcsolódó írásaink

Forró Péter

Forró Péter

Bangóné beadványa

ĀFricska. Mindig izgalmas kísérlet, mikor a Kazinczy-díjra hiába pályázó Bangó­né Borbély Ildikó, az MSZP patkányügyi előadója tollat vagy klaviatúrát ragad

Bán Károly

Bán Károly

Karácsony, a hajakend

ĀSzendrei József, futballválogatottunk egykori kapusa mesélte nagyjából harminc évvel ezelőtt, amikor hazatért a spanyolországi légióból, miután csapata, a Cádiz kiesett a LaLigából, hogy röpült az edző is a kispadról