Az igazi szörnyek

Elégedetlenek Ursula von der Leyennel a liberálisok. Az Európai Bizottság elnöke legutóbb a ZDF szatirikus műsorában, a Heute Show-ban kapta meg a magáét, amiért szemet huny afelett, hogy Orbán Viktor – akit pedig egyenesen Hannibal Lecterként ábrázoltak – mindenféle jogokat sárba tipor a koronavírus elleni védekezésről szóló törvénnyel. Erre reagált úgy Kovács Zoltán, hogy „ha legközelebb szörnyeket kívánnak bemutatni, nézzenek szét saját országukban, akad(t) jó pár”.
Ha már nem túl viccesek, legalább őszinték: ez az ízléstelen marhaság ugyanis a nyugati liberális elit gondolkodásának esszenciája. A közszolgálati média nyugodtan lehet sértő, elfogult és gusztustalan, ha liberális. Meg lehet sérteni egy másik európai ország miniszterelnökét és választópolgárait, ha nem tetszik a véleményük.

A nyugati liberális elitek szerint az uniós vezetők dolga az, hogy ideológiai diktátorként kilökjék az európai országok közösségéből a konzervatívokat, bebetonozzák az új tagállamok másodrendűségét, elszántan üldözzék, megbélyegezzék és megbüntessék a renitenseket, akik nem lelkesednek teljes hévvel a nyílt társadalmak és egyéb agymenések iránt. Magától értetődő, hogy így gondolják, hiszen meggyőződésük szerint a liberalizmus az egyetlen egyetemes igazság a világon, az egyetlen helyes társadalmi berendezkedés, aminek érvényesülnie kell Amszterdamtól Pekingig. Amit Von der Leyenéktől európai szinten elvárnak, azt teszik otthon is a ZDF-es liberálisok és társaik. Gátlástalanul diszkriminálják a másképp gondolkodókat, és tagadják meg tőlük azokat a jogokat, amiket máshol számon kérnek. Míg a magyarországi és kelet–közép-európai eseményekre oly érzékenyek, abból valahogy sosem rendeznek világraszóló hisztériát az emberjogi rohamcsapatok, ha Németországban, mondjuk, AfD-s politikusokat vernek össze, fenyegetnek meg vagy gyújtják fel az autójukat.

Egyáltalán nem meglepő, hogy a liberális körök az úgynevezett civil szervezetek és a sajtószabadság elleni vélt fenyegetésekre a legérzékenyebbek, hiszen ezekben a szektorokban a legnagyobb a Soros-hálózat befolyása. A magyar kormány lejáratásának pedig már csak azért is aktualitása van számukra, hiszen szellemi vezetőjük a tömeges bevándorlás és a multikulti után ezúttal a végtelen adósrabszolgaság előnyeiről igyekszik meggyőzni Európát.

A liberálisok azért is elégedetlenek Von der Leyennel, mert nem osztja teljes meggyőződéssel a jogállamiságról alkotott, sajátos elképzelésüket. Ezt már jól ismerjük az Európai Parlamentből: a pontozásos alapú, hiperobjektívnek hazudott jogállamisági kritériumrendszert követelő liberális politikusok szemrebbenés nélkül ki tudják jelenteni, hogy Magyarországot akkor is meg kell büntetni, ha konkrétan semmi uniós joggal ellenkezőre nem tudnak rámutatni a koronavírus-törvény szövegében. Mert hát ugye, a törvény biztos csak furmányosan van megírva, de sötét célok vezetik a szerzőit. Elég nyíltan ki is mondják, hogy Magyarország megítélése eleve gyanússá teszi azokat a törvényeket, amelyeknek a szigorúbb változatait nem tartják problémásnak balliberális vezetésű országokban. Igaz, ezt a bizonyos megítélést éppen ők maguk gerjesztik, függetlenül a valóságtól.

Az uniós intézményeknek azonban nem az a dolguk, hogy csatlakozzanak a kelet–közép-európai tagállamokat lenéző liberális kórushoz, hanem az, hogy egységet teremtsenek. Európa ugyanis – ha nem tűnt volna fel egyeseknek a ZDF-nél – épp egy járvánnyal küzd. A békeidőben is visszataszító viselkedésük ezért most aljas és veszélyes is.

(A szerző főmunkatárs)