Kiss Antal

Vélemény és vita

Csak egy fohász Itáliáért

Május elsején az olaszok arra készülnek, hogy országukat Szűz Mária oltalmába ajánlják. Piros, fehér, zöld a zászló ott is, itthon is

Testvérek leszünk immár, nemcsak lobogónk színeiben, hanem lélekben is, egy édesanya fogadott gyermekei. Ehhez hit kell, nem kell viszont pénztárca, ezt nem lehet megvenni. Ingyen van. Orvosok, ápolók mondják, hogy haldoklók, ha már idősek is és nem él a szülőjük, édesanyjukat hívják, szólongatják utolsó leheletükkel. A test erejének vége, a lélek még rezeg és szól a végtelenbe rugaszkodás előtt. Itália lelke megszólalt. Vegyük komolyan. Ahogy mi, magyarok a Szent István-i felajánlást, ami ugyan nagyon régen volt.

Gualtiero Bassetti perugiai, Citta della Pieve-i bíboros-érsek a caravaggiói templomban teszi meg a felajánlást Szűz Máriának, egy láthatatlan léleknek. Olyan láthatatlan, mint a koronavírus. Egyiket csak az avatott lélek látja, másikat csak az avatott tudós mikroszkópja. Az utóbbi felnagyított, apokaliptikus, tappancsos gömb képét mindenki ismeri. Ettől a képtől retteg a világ, milliárdokat tart fogva a félelem, amely stresszgombóccá nőtte ki magát emberekben, családokban, közösségekben, akár országokban. A világ leállásának immár második hónapjában, ha bevallja magának az emberek zöme, ha nem, világossá vált a pénz, a birtoklás viszonylagossága. A világot romba döntő személyes, anyagi, valamint a világ politikai vezetőinek féktelen bírvágya meghozta az eredményt. A romba dőlésben sajnos élen jár Itália. Nem kell hozzá sok, hogy valaki tájékozódjon, mi a helyzet csizmaországban. Káosz. Politikailag totálisan. A kormányzó baloldal pártjai egymásra mutogatnak, a jobb balra mutogat, remélve a kormányzati szekérrúd újbóli megragadását, a mögöttük levő tömeg gyarapodását. Ne legyünk naivak. Hamarosan kinyílnak az ablakok mellett az ajtók, aztán a bárok, majd az üzemek, aki életben maradt, újból próbálja tenni, amit addig. Futni a pénz után, a politikus a hatalom után.

Bassetti bíboros, egy 78 (!) éves katolikus pap pedig azt mondja: álljunk meg egy pillanatra. Valószínűleg a pápához hasonlóan nagyon szerény asszisztenciával egy liturgia keretében felajánlja Olaszországot Szűz Máriának, ráadásul a munka ünnepén. A világsajtó, de még a magyar sem fog felrobbanni ettől az eseménytől, mert nem éri el az ingerküszöböt. Nincs benne botrány, egy fikarcnyi homoszexualitás vagy pedofília, de még egy szaftos papi nőügy se. Pontosabban az utóbbi van, csak nem úgy. Szűz Mária vesszőfutása, marginalizálódása van benne – és ezzel együtt a nőiség és az anyaság transzcendentális minőségének feladása –, Mária a katolikus vallás és hit liberalizálásának áldozata lett, ahogy mellesleg Szent Péter utódjának szerepe is. A nagy lelki „liberalizátorok” (akiknek tevékenysége mögött azonban természetesen birtok-újraelosztások, hatalmi átrendeződések is voltak) azonban azzal nem számoltak, hogy az idő múltával ide juthatnak a folyamatok. Mária anyát, az evangéliumok főszereplőjét statisztává tették az évszázadok. Kortársaink, Szent II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa írásaiban, megnyilatkozásaiban Szűz Mária természetesen a középpontban áll. Azonban tényleg, legyünk őszinték, a mai világban kit érdekelnek a fehér reverendás, öreg papok gondolatai? Még a magát mértékadónak mondó magyar jobboldal egyes tagjai is inkább el voltak foglalva Ferenc pápa csíksomlyói jelenléte és beszéde kapcsán a románok megdorgálásának elmaradásával, mint magával a mondanivalóval, az üzenettel. Péter apostol, a „kőszikla” ember utódja, Krisztus szolgáinak szolgája, Ferenc pápa a magyarság szent helyére érkezett, és szólt hozzánk, többek között azt üzenve, ne vegyük le a tekintetünket Máriáról, róla, akire halála előtt Szent István feltekintett, és a Szent Szűz oltalmába ajánlotta Magyarországot: „E szavak után kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: »Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom, nékik utolsó Istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.«”

Nem tudom, mi, magyarok tisztában vagyunk e azzal, hogy ki Szent István király. Az új alaptörvény így fogalmaz: „Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.” Itt diszkréten kimaradt egy pár szó… Így is szólhatna: „Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt országunkat Szűz Máriának felajánlva szilárd alapokra helyezte a magyar államot.” Ugyanis ez egy alkotmányos gesztus volt, korabeli parlamentjével, mondhatni a „nemzetgyűléssel” halálos ágya mellett tette ezt meg. Azután cselekedett így, hogy negyvenéves (!) politikai munkájának végeztével – amely alatt megszervezte a teljes államalakulatot, a hadsereget, bekerítette a magyar „szállásterületet” a Kárpát-medencében, megszervezte a magyar egyházat, a szerzetesek behívásával a lelki és oktatási hátteret, mondhatni az iskolarendszert, korabeli tudományos hátteret is épített – úgy látta, hogy az ország az Ég királynőjénél lesz a legjobb helyen. A haldokló édesanyjához intézte utolsó szavait, csak nem a magáét, hanem mindannyiunkét hívta oltalmul.

Szűz Mária a keresztény szabadság mintája. Elfogadta az isteni sugallatot, Istenanyaként Krisztus-hordozó. Aki fia mellett járva, megismerve őt, egyszer csak Kánában így szólt: „Tegyétek, amit mond!” Így lett a vízből ízletes bor. Egy minőségi átfordulás, amely az utolsó vacsorán igazi átlényegülés lett: „Ez az én vérem!” Krisztus átforgatta a világot. Lehet konferenciákat szervezni a keresztény szabadságról, lehet folyóméterben erről értekezéseket írni, csak talán felesleges. „Tegyétek, amit mond!” Máriával Jézushoz, pontosabban az evangéliumhoz, az új szövetséghez, amelyet Isten kötött velünk Krisztusban. A krisztusi tanításhoz való illeszkedés, ragaszkodás jelenti a keresztény szabadságot, amely egyformán érvényes mindenkire, mindenkié, kivétel nélkül, gazdagé, szegényé, országnagyé, beosztotté, pápáé, kisinasé, gyereké, szülőé, nőké és férfiaké – különbségtétel nélkül. Mindazoké, akik azt teszik, amit mond. A hibapont pedig itt van. És ezért tesz Bassetti érsek, az olasz püspöki kar vezetője élete vége felé haladva egy Szent István-i kísérletet. Mert a világ nagy része már régen a bírvágy fogságában van, a földi javak halmozásának halálos ölelésében, ott, ahol azt hiszik, a lakodalmakban sosem fogy el a bor. Itáliában most elfogyott…

„Isten hívő szent népe, amely Máriával együtt zarándokol az Úr irgalmát énekelve, (…) járjunk együtt az úton, kérve az Úrtól a kegyelmet, hogy a régi és a mostani sérelmeinket és bizalmatlanságainkat változtassa új lehetőségekké a közösség érdekében, (…) és ne féljünk a kölcsönös érintkezéstől, találkozástól és segítségnyújtástól” – mondta Ferenc pápa Csíksomlyón. A krisztusi szolidaritás, a keresztény szabadság szavai. Prófétai szavak egy fáradt öregembertől, aki a somlyói nyeregben az agyonázott, sáros lejtőn állóknak mondta ezt. Kivert kutyaként élő magyaroknak, magukat úgy egyébként is nyeregben érző románoknak egyaránt, ahogy egész Európának és a világnak is üzent. (Régi) új világot csak égre emelt tekintettel, egy közös pontra figyelve tudunk építeni. Így épülhet fel egy új Európa is, amelynek alapjait egy derék talján, Alcide De Gasperi, Robert Schumannal és Konrad Adenauerrel egy bencés kolostorba elvonulva, böjtölve és imádkozva tette le a 20. század jeles pápáinak tanításai alapján.

Bassetti érsek csúful járt. Hetvenöt évesen nem engedte a pápa nyugdíjba, bíborossá avatta, majd az olasz püspöki kar elöljáróvá választotta őt, aki még mindig betegeket látogat, marginalizáltakat keres fel, és fürkészi a kiutat egy reményvesztett országnak. Az ezer fokon égő olasz lélek lángja manapság csak pislog, s talán egyre többen kezdik érteni e hosszú böjt után, amikor lakásaikba és egymásra szorultak, amikor tucatszám haltak meg papjaik a járványban szolgálatuk közben, hogy nem a bírvágy, hanem a lélek tüze kell hogy ebből fellobbanjon: Mária anya lelkének tüze, a hit tüze, a remény tüze, a szeretet tüze. Egy idős, mélyen hívő olasz pap sok millió olasz vágyával lelkében fog letérdelni egy üres templomban. Május elsején este kilenckor mi, magyarok egy picit legyünk olaszok. „Ég királynője, e világ jeles újjászerzője”, olaszok Nagyasszonya könyörögj érettük, érettünk, Európáért!

(A szerző teológus)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Mélység

ĀFricska. A nap kérdése: lehet-e egy karikatúráról prózában mesélni? Esetünkben talán helyénvalóbb, ha arra keressük a választ: lehet-e egy elhagyott vidéki vasútállomás elhanyagolt illemhelyéről elemzést készíteni?

Bán Károly

Bán Károly

Karácsony etet

ĀEgészen döbbenetes, hogy Karácsony Gergely, Budapest virtuális főpolgármestere nap mint nap azt ferdíti, hogy most, egy világjárvány idején nem politikai vitákra van szükség, hanem összefogásra

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom