Béresek Európája

„Több elemből összeállított tárgy részeinek szilárd egybekapcsolására, összeerősítésére való, alkalmas, pontosan egymáshoz illő kiemelkedés, illetve bemélyedés a tárgy elemein” – igazít el bennünket A magyar nyelv értelmező szótára az ereszték szó kapcsán.

Azt hiszem, ezzel a definícióval fején találtuk a szöget a mai, nagy európai (uniós) valóság kapcsán. Egybekapcsolás, összeerősítés, egymáshoz illeszkedés, na, az nincs. A közösség országai közül talán kicsit azok állnak jobban, ahol pásztorok és nem béresek vigyázzák a rájuk bízottakat egy nagy uniós épület omladozó tetőzete alatt. Mindenhonnan veszély leselkedik, kívül, belül, nincs mérlegelésre idő, ha jön a farkas, akkor nem a béresek kiabálására, hanem a pásztorok határozottságára van szükség.

Elcsendesült Európa, az emberek visszahúzódtak házaikba, kezd helyreállni a rend – ha sok helyütt nem is könnyű a rohanó világ által felzaklatott, most csendbe, békességbe, asztalhoz ültetett családi együttlét. Mégis van. Van anya, apa, gyerek, nagyszülő, dédi. Van idő, mert visszanyerte az értelmét. Az egy óra megint hatvan perc lett, ami nem munkában töltve sok, hanem együtt töltve lesz kevés.

Persze nem mindenütt idilli a helyzet, nem mindenütt zökkenőmentes az élet a négy fal között. „Ezekben a hetekben sok millió ember élete változott meg egészen váratlanul. Sokak számára az otthonmaradás az elmélkedésnek, a féktelenné vált életritmus megállításának, a szeretteikkel való együttlétnek, a társaságuk felett érzett örömnek a lehetőségét hozta el. Ám sokak számára ez a bizonytalannak mutatkozó jövő, a fenyegető munkahelyelvesztés és a jelen válság által kiváltott, egyéb következmények miatt érzett aggódás ideje” – mondta húsvéti Urbi et Orbi áldása előtt Ferenc pápa. Fogalmazzunk röviden, a „nyájban” még a legerősebbek között is ott a nyugtalanság, riadalom, sokakban félelem, szorongás. Ilyenkor kellenek a pásztorok egy-egy közösség élére, mert a béres, a bérenc elszalad. A pásztor, ha jön a farkas, előveszi az ólmosbotot vagy a fokost, és felhagy minden közösséget érintő vitával, sutba dobja vagy épp a farkas fejéhez vágja az aktuális társadalomfilozófiai viták vaskos köteteit. Neki az a fontos, hogy a rábízottak épségben megússzák a támadást.

Ha valaki talpig becsületes liberális bárhol a nagyvilágban, annak tudnia kell (például ENSZ-alapokmány), az általánosan elismert legelső emberi alapjognak, az élet védelmének szolgálatába kell állnia, ha a legkisebb veszélyt látja, ami a rábízottakat illeti. Nos, maradjunk az evangéliumi példánál e tekintetben is. János evangéliumának tizedik fejezetében olvashatjuk: „A jó pásztor életét adja juhaiért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal.”

Ne cifrázzuk, ilyen egyszerű. Európa kettévált pásztorokra, gondos, figyelmes állami vezetőkre és béresekre, akik nem érzik sajátjuknak a rájuk bízottakat, csak csinálják, amit nekik mondanak megbízóik, aztán, ha jön a baj – a példában a farkas, valóságban a vírus –, hanyatt-homlok menekülnek. A pásztor azonban mindent eldob a keze ügyéből, ledobja subáját, aztán odavág. Naná, hogy nem tetszik a farkasoknak az ólmosbot, naná, hogy még mérgesebbek lesznek. Aztán, ha múlik a vész, bebizonyosodik, hogy azért a bárányok sem „birkák”! Oda szavaznak a lábukkal, ahonnan a biztonságot kapják. Emiatt a béresek körül egyre kevesebb bárány csámborog majd, erre ők majd elbégetik a pásztordiktatúrát. A pásztorok azonban, jogosan, fütyülnek rájuk, fújják a kereszténydemokrácia nótáját. Mert ilyenkor ilyen is lesz, hálaadás a neve, a legfőbb pásztornak szól majd, a Gondviselés Istenének. Az Európai Unió akla pedig, tele béressel, még jobban recsegni, ropogni fog az eresztékeinél, hiszen akiknek dolga lett volna és ma is feladata, hogy a tagok „szilárd egybekapcsolására, összeerősítésére” törekedjenek, ismét megbuktak a vizsgán. Kétszáz fős „farkasügyi” járványhivataluk nem látta vagy nem akarta látni a bajt. Talán mert már ott is sok a béres? Ki tudja?

A mai Európa és az unió politikai közgondolkodása alapvetően a hatalom, szerzés, birtoklás hármasán alapul, s ebből a legfontosabb a hatalom. Lehet gazdasági válság, migránsválság vagy járványválság, mindent a hatalmi gőg, irigység, féltékenység vezet. Lassan tíz éve Magyarországon, egy EU-tagállamban Orbán Viktor a miniszterelnök. Nekimentek és közvetve természetesen hazánknak is a gazdasági válság idején, hogy az úgy nem lesz jó, ha elveszik a pénzt a multiktól és a bankoktól. Jó lett. Kikérték maguknak – olykor farizeus módon szájukra véve a keresztény irgalmasság gondolatát –, hogy mit képzel magáról, miért nem fogad be Orbán Viktor migránsokat csőstül, mi az, hogy kerítést épít? Ma ezen országok polgárainak jelentős része kéri ki magának saját és az unió vezetőitől azt a felelőtlen magatartást, amivel létrehozták országaikban és így az EU-ban is a párhuzamos társadalmakat. Most, a járványválság idején látjuk, hogy egyes vezetők demokráciáról szóló viták mögé bújva, arra pazarolva erejüket, megfeledkeznek a legalapvetőbb emberi jogról, az élethez, hovatovább az egészséges élethez való jogról.

Azon tagországok házainak eresztékei, ahol pásztorgondossággal jártak el, megszűnnek recsegni, ropogni. Azonban ne legyünk naivak. A béresek, a hatalmi gőg, az irigység és a féltékenység bérencei mindig velünk lesznek. Nekünk kell erősnek lenni, nem téveszthetjük szem elől, mi a keresztény szabadság legfontosabb három eleme:
a hit, a remény és a szeretet. Az utóbbi pedig mindent visz. Különösen járvány idején.

(A szerző teológus)