Tudjuk, merjük, tesszük?

Történelmileg úgy alakult, hogy a drámai nyílt levélben a kormányhoz forduló közgazdászok szinte mindegyikéhez személyes ismeretség fűz. Éppen ezért igyekszem jóhiszemű lenni, és azt feltételezni, hogy valóban az a szándékuk, hogy segítsék – ha nem is a kormányt, de Magyarországot abban, hogy minél hamarabb kikerüljünk abból az egyelőre elég nehezen definiálható helyzetből, amelybe az egész világ – és benne hazánk is – került. Ám adódik néhány kérdés. Legelőször is az, hogy e közgazdászkör azt állítja, a kormány nem érti a kialakult helyzetet, amiből persze logikusan következik, hogy ők viszont értik, hisz ha ők sem értenék, akkor nem írták volna meg felhívásukat.

Hamvas Béla írja, hogy az élet csak akkor kezdődik, amikor az ember nem tudja, hogy mi lesz. Amennyiben Hamvasnak igaza van, úgy az emberiségnek most kezdődik el csak igazán az élete, mert ha valamikor, most valóban nem tudjuk, mi lesz. Sőt gyaníthatóan a helyzet ismeretelméletileg ennél is rosszabb, amit talán úgy fejezhetnénk ki, hogy most azt sem tudjuk, hogy mit nem tudunk, vagyis egyelőre nemcsak válaszaink nincsenek, de a kérdéseinket sem igazán tudjuk megfogalmazni. Vagy ha még ezt is lehet fokozni, azt sem tudjuk, hogy az adott tér-időben egyáltalán felteendő kérdések lapulnak.

Ezért irigylem közgazdász kollégáimat a nagy bátorságukért, amelyre alapozva kijelentik: ők pontosan tudják, hogy mi lesz. Bár végül is érthető ez, hisz „tudjuk, merjük, tesszük” volt a politikai jelszava annak a szerveződésnek, amely szellemi értelemben most is összehozta az aláírókat. Bátorság és elszántság tehát már van, de valós tudás aligha, mert ha lenne, akkor kicsit szerényebben fogalmaztak volna.

Tanulni azonban sohasem késő, így lenne számukra egy ajánlottirodalom-javaslatom.

Nem kell megijedniük, az általam ajánlott könyv szerzői kifogástalan globális pedigrével rendelkeznek, mindkettő Nobel-díjas amerikai közgazdász. George Akerlof és Robert Shiller magyarul Balekhalászat – A manipuláció és az átverés közgazdaságtana címen megjelent elméleti közgazdaságtani parabolájukban többek között ezt írják: „Amíg a kapitalizmus fő szerveződési elve a profit növelése, addig az eladók rendszeresen kihasználják a lélektani gyengeségünket, tudatlanságunkat és a manipulációknak s megtévesztéseknek való kiszolgáltatottságunkat.” Szemben azzal a feltevésünkkel, hogy a piac és a piacon eladni készülők egy alapvetően jó szándékú rendszer részei, az igazság az, hogy ez a trükkök és csapdák világa, ahol minden csupán csali, hogy aztán horogra akadjunk (ez utóbbi fordulatból ered a könyv címe is). Márpedig ha ez így van, akkor ez a szerveződési mód csak akkor és főként addig tud létezni, ha és ameddig talál elég lúzert, akit kifoszthat. Eddig is így volt mindig, és a dolgok logikájából adódóan ezután sem lesz másként. Ahogy a két Nobel-díjas szerző hangsúlyozza, nem azért, mert a piac szereplői eleve gonoszok, hanem azért, mert maga a szerveződési mód provokálja ki kegyetlenül, hogy csalj vagy meghalsz, vagy kissé nyersebben fogalmazva: ölj, vagy téged ölnek meg.

Nos, az emberiség előtt álló történelmi tét most éppen az, hogy sikerül-e mindezzel szembenéznünk, és ha szembenéztünk, vajon lesz-e bátorságunk az egész szerveződési módon változtatni, vagy kizárólag az lesz-e a célunk, hogy minél hamarabb és minél kevesebb „költséggel” visszakapaszkodjunk az önámítás, a kölcsönös állandó egymás megcsalásának és kifosztásának már megszokott „régi szép” világába. Ráadásul mindezzel úgy kellene szembesülnünk, hogy most is, amikor aztán valóban a szó szoros értelmében lét és nemlét kérdése volna, hogy mindenki becsületes szereplő legyen, az látszik, hogy a lehető legdurvábban felszínre tör a globális és lokális hatalmi terekben egyaránt mindaz a pusztító reflex, amit Akerlof és Shiller könyvükben leírtak.

Példaként emeljünk ki egy, a hétköznapi gazdálkodás szempontjából is döntő fontosságú elemet, azt, hogy amint az uralkodó szemléletmód fogalmaz, egyszerre van jelen szinte kozmikus erővel a kínálati és keresleti sokk. Vagyis egyszerre van eszelős, hisztérikus és persze így biztosan kielégíthetetlen túlkereslet bizonyos áruk és szolgáltatások iránt, és ezzel párhuzamosan bizonyos áruk és szolgáltatások iránt pedig nem egyszerűen csökkent a kereslet, hanem történelmileg példátlan módon globálisan megsemmisült. És hogy a helyzet még súlyosabb legyen, mindnyájan egyszerre vagyunk vevők és eladók is, és mindnyájan tele totális bizonytalansággal félelemmel, szorongással, haraggal és indulattal, ami nincs jó hatással a döntésképességünkre.

A „megoldást” pedig, és ez a slusszpoén, most a világ globális hatalmi struktúrája is az egyes államoktól várja. Azoktól az állam nevű intézményektől, amelyeket 1989-ben éppen ő ítélt halálra a washingtoni konszenzus nyomán. A Magyarország nevű lokalitásban pedig éppen a mostani aláírók voltak a globalitás legserényebb követői az állam felszámolásában, ám némileg következetlen módon most ők is az államtól várnak, sőt követelnek mindent.

Úgyhogy kedves közgazdász kollégáim, nem kellene kicsit több szerénység, következetesség? Ha már egész munkásságotok során ezt az Akerlof és Shiller által leleplezett globális csalásipari műveket szolgáltátok odaadón, nem kellene előbb a saját, igen súlyos károkat okozó, végzetesen téves létértelmezési logikátokkal szembesülni? Szerencsére szinte minden előrejelzésetek tévesnek bizonyult, így reménykedjünk benne, hogy ez most sem lesz másként.

(A szerző közgazdász)