Ezért még számolunk

Emmanuel Macron francia elnök nemrég egyenesen azt mondta a tévénézőknek élő adásban az Élysée-palotából: „Háborúban állunk.” Tegnap reggel Sebastian Kurz osztrák kancellár sem kertelt: nem az a dolgunk, hogy azt mondjuk az embereknek, amit hallani akarnak. Kurznál kevesebb a pátosz, hangsúlyos viszont annak nyomatékosítása, hogy Ausztriában most mindenki egy csapatban játszik, ők a „Team Österreich”, mindenki, aki teszi a dolgát, és betartja az óvintézkedéseket, életeket ment.

Nem túlzás a figyelmeztetése, világszerte azt látjuk ugyanis, hogy az emberek egy része nem veszi komolyan az óvintézkedéseket, megkeresi az összes kiskaput, vagy egyenesen kikéri magának a figyelmeztetéseket. Ez sehol a világban nem okos dolog. Egyrészt sok helyen igen komoly büntetést von maga után az ilyesmi, Szerbiában például három év letöltendő börtönbüntetést kapott egy férfi, aki megszegte a házi karantén szabályait. Ahol nem fenyegeti a szabályszegőket börtön, ott sem árt a józan észre hallgatni: minél inkább betartják az óvintézkedéseket, annál nagyobb eséllyel ér hamarabb véget az egész rémálom.

A drámai nyilatkozatok adásán túl más közös is van most az európai vezetőkben. Leginkább az, hogy más-más okból, de egyikük sem igazán elégedett az Európai Unióval, meg ha már itt tartunk, egymással sem túlságosan.

Amikor múlt csütörtökön este hat órára ígérték Ursula von der Leyen és Charles Michel sajtótájékoztatóját, azonban még késő este sem jelentek meg, sejteni lehetett, hogy valami bibi megint van az uniós döntéshozatallal. Aztán Michel kiállt azzal, hogy tizenöt napja van az euróövezet pénzügyminisztereinek arra, hogy kifőzzenek valamit a gazdasági válság megelőzésére.

Erre mondta Kurz a hétvégén, hogy azért mégiscsak abszurd két hétre magukra hagyni a tagállamokat, hiszen ezrével halnak meg az emberek naponta.

Az EU hatékonytalanságával és tehetetlenségével kapcsolatban már elég sok politikusi nyilatkozat volt a múlt héten is, elég csak arra a kifogásra gondolnunk, amit Deutsch Tamás fideszes EP-képviselő és Andrej Babiš cseh kormányfő is felvetett, miszerint a segítség, amit most az unió elvileg ad, az valójában nem pluszpénz.

Régi, de sosem kihunyt ellentét újult ki a múlt héten, amikor napirendre kerültek a „koronakötvények”. Az ötlet támogatói szerint új Marshall-tervre van szükség, az eurókötvény pedig tulajdonképpen újjáépítési kötvény lenne. Az úgynevezett „takarékos országok” viszont, köztük a németek, hollandok és osztrákok azt mondják, eszük ágában sincs közös adósságban vergődni a déliek miatt. A kötvények tervét egyébként tévedés lenne csak a déliekre fogni, hiszen Belgium és Luxemburg is támogatja azt, nem is beszélve az európai politika nagy játékosáról, Emmanuel Macronról.

Olaszországban pártszimpátiától függetlenül rettentően dühösek az Európai Unióra, főleg amióta Von der Leyen egy interjúban azzal hessegette el a koronakötvények ötletét, hogy az most csak egy felkapott kifejezés. Nem győztek magyarázkodni Brüsszelben, hogy nem is úgy értette, nem is vetik el az ötletet élből. De Olaszországban ez már igazán csak olaj volt a tűzre. Egyre többen osztják Matteo Salvini nézeteit, aki szerint az Európai Unió csak kígyók és sakálok gyülekezete.

Brüsszelnek megüzente: először legyőzzük a vírust, aztán majd elgondolkodunk Európával kapcsolatban. Lesz mit átgondolni.

(A szerző főmunkatárs)