Holbein és a haláltánc

Járvány esetén a morális ítéletek úgy ereszkednek rá a társadalomra, mint a mesterséges köd. Nincs harmónia. A mindent elpusztító járvány után megújulás következik, a régi rendnek és a pénz mindenhatóságának vége. Most a neoliberalizmus álságos társadalmának megingásával egymás nyakába borulunk, hogy építünk egy újat, igazságosabbat. Ha azonban az első világháború végén megjelent spanyolnáthára gondolunk, amelynek legalább kétszer annyi áldozata volt, mint a háborúnak, akkor azt látjuk, hogy szent borzalmunkban olyan eszmék karjaiba vetettük magunkat, mint a kommunizmus vagy a fasizmus, s olyan rendszereket építettünk, amelyek alaprajzát a hadifogolytábor adta. Az ókor mintájának számító Athén a Kr. e. 426–427. évi pestisjárványt sohasem heverte ki. A középkor nagy pestisjárványait túlélők közül sokan az önmegtagadó, aszkéta életet választották, sokan pedig az élet örömeit: Holbein híres, a nagyközönségnek vásárokra szánt Haláltánc-sorozatát a teremtéssel kezdi és az utolsó ítélettel fejezi be. Egy csontvázzal, a Halállal táncol mindenki: a pap, a császár, a bíboros, a paraszt, a grófnő, az orvos és a gazdag. A gazdagtól csak erszényét ragadja el a Halál tudván, hogy anélkül halott. Most, járványidőben ismét ezt teszi. Életöröm járja át a Halál diktálta táncot, egy tivornyán színültig töltik a király serlegét.

A nagy kölni farsangon a nyelvét nyújtó udvari bohóc a koronavírus maszkjában illegette magát. A Ruhr-vidék egyik nagy városában, Gelsenkirchenben a proletárdiktatúra gyilkos könyörtelenségét legfőbb erényként hirdető Leninnek szobrot emeltek, az antifák a görög földön várakozó migránsok Németországba engedéséért akcióznak, s a náluk is szélsőségesebb autonómok központi médiája, az Indymedia a metró megbénítását javasolja és apokalipszis helyett „antikalipszisről” papol, a Jó és Rossz harcában utóbbi győzelmének értelmezéséről. „Próbáljuk meg, hogy forradalmi lendületünket bevigyük a harag, a düh, a tiltakozások, fosztogatások és a lázongások kitöréseibe” – mondják. Tüntetni, szupermarketeket kirabolni, autókat felgyújtani, belenyúlni az áramszolgáltatásba és az élelmiszerláncokba – járvány idején haláltánc ez is, mint Holbein idején a kései középkorban. Ölelj át egy kínait! – hirdetik a migránsok betelepítéséért tüntetők.

A lassan cselekvő kancellár egy tőle szokatlanul nagy beszédben szólt az ország polgáraihoz: „A német egység után, a második világháború után sem állt az ország ilyen kihívás előtt, amely ennyire megkövetelné az együttműködést, a szolidaritást. Hiszem, hogy ennek a feladatnak megfelelünk, ha minden polgártársunk és polgártársnőnk ezt a saját feladataként fogja fel.” Az ellenzékieskedés zavaros eszmék játéka, amelyből ki kell lépni – vonhatjuk le a beszédből. A németek már nem a régi fegyelmezett nép, így nagy bajt okozhatnak. A hírek hatalmas partikról szólnak, az életöröm és a Halál kinevetése ismét színültig tölti a serlegeket. A meghívókra akár Holbein képeit is nyomtathatnák.

A járványok pusztító lázadással is járhatnak. Hazánkban az 1831. évi, Zemplénben, Sárosban, Szepesben, Gömörben, Kis-Hontban és Abaújban pusztító s Galíciából behozott kolera kétszázötvenezer áldozatot szedett, s az ezekben a megyékben élő, többnyire szlovák és ruszin parasztság lázadását hozta. A nép a lassan és rosszul intézkedő megyék ellen fordult – ilyen volt a vesztegzár ideiglenes felfüggesztése –, s a kutakba fertőtlenítésül szórt bizmutport méregnek hitte. A rohamosan terjedő ragály és a vesztegzár miatt a kereskedelem elakadt, s kitört az éhínség. Gyorsan ment a hír, hogy a zsidók és megyei urak meg akarják mérgezni a népet, és a megyei biztosokat, akik sebtében kórházakat akartak építeni, gyilkosoknak nevezték. Minden órában egyre többet tudtak az urak és a kocsmabérlő, uzsorás zsidók bűneiről. Véres lázadás tört ki: a lázadók magukat kurucoknak nevezték. A zempléni parasztlázadás emléke még 1848-ban is élt, s az 1846-os galíciai lázadás tanulságaival együtt szerepet játszott abban, hogy a nemesség lemondott előjogairól. Ma Jemenben évek óta dúl a kolera és a polgárháború. S nálunk, Európában is akadnak olyan gócok, amelyek könnyen lángra gyúlhatnak. Ezek a migránstáborok és befogadóotthonok, mint Suhlban, ahol több száz afgán ISIS-zászlókkal s jelszavakkal a rendőrökkel összeverekedve tiltakozott a hatósági intézkedések ellen, amelyeket egyik társuk pozitív koronavírustesztje után rendeltek el. Az élet még Nyugaton sem kellemes. És punktum.

(A szerző történész)