Vitéz Anita

Vélemény és vita

Azonos nehézségek

Mindenki azonos veszélyeken és nehézségeken megy keresztül. A járvány nem válogat, ám nehézség és nehézség között akad némi különbség

„Egy jó van a háborúban, hogy összehoz minket! Az összes osztály azonos veszélyeken és nehézségeken megy keresztül!” – mondja Teddy Meldrum a Csengetett, Mylord? című sorozat első epizódjában, a történet szerint 1918-ban, a német fronton, egy hadikórházban lábadozva fejsérüléséből. A tiszteletreméltó Teddy, aki épp megköszöni két közlegénynek – a sorozat későbbi lakájának, James-nek és komornyikjának, Alf Stokes-nak –, hogy megmentették az életét, váratlanul rossz hírt kap az egyik ápoló nővértől: nincs jég, a szokásos tizenegy órai pezsgője szobahőmérsékletű lesz. „Micsoda átkozott balszerencse!” – mondja erre, majd ismét a közlegényekhez fordul: „Hol is tartottam?” – „Az azonos nehézségeknél, uram” – válaszolja Stokes. Valami hasonló a helyzet most a koronavírussal is. Mindenki azonos veszélyeken és nehézségeken megy keresztül. A járvány nem válogat, ám nehézség és nehézség között akad némi különbség. Míg egy átlagos irodai munka simán fölváltható home office-szal, a távoktatásra való átállás már lényegesen több szervezést igényel minden érintett részéről. Mindez a nem érintettek számára is nyilvánvaló, és talán nem túlzok, ha azt mondom: példás összefogás van készülőben. Tizenkét óra sem telt el a miniszterelnök pénteki iskolabezárós bejelentése után, amikor egy grafikussá lett volt osztálytársam posztjában olvashattam: digitális grafika terén segítséget nyújtana volt tanárainak és tanár ismerősei­nek, illetve kollégáit is arra hívja, tegyenek így. „Ez a mi asztalunk, most vissza tudjuk adni mindazt, amit kaptunk sok-sok év alatt!” Az összefogásra, segítségnyújtásra nyitott posztok sora még hosszan folytatható.

Vannak persze olyanok, akik inkább a humorra fektetik a hangsúlyt. A netet ellepő koronavírusos mémek közül személyes kedvencem a következő: „1980-ban úgy gondoltuk, hogy 2020-ban már kolóniák lesznek a Marson. Ehelyett ma egy kontinensnyi embert próbálunk megtanítani arra, hogyan kell kezet mosni.” Hogy ez mennyire nem vicc, azt a hétköznapi tapasztalatok is mutatják. Maszkot többnyire azok hordanak, akik egészségesek és nem akarnak megfertőződni, de egy, a budapesti nagykörúthoz közeli utcán már tízből kilenc ember gond nélkül köhög, tüsszent vagy köp bele a vakvilágba ott, ahol éppen van – ügyet sem vetve arra, hogy a koronavíruson kívül még kábé ötféle influenza és egyéb kór terjeszthető így. Szóval a kontraszt nagy, de egyelőre talán többségben vannak a biztató jelek.

Teddy Meldrumnak mindenesetre szerencséje volt 1918-ban, hogy csak találatot kapott a fronton. A spanyolnáthára már nem csúszott volna úgy a „nyüves vasárnapi pezsgő”, pláne szobahőmérsékleten. Ami pedig az azonos nehézségeket illeti: ha egyelőre nincs nagyobb gondunk annál, mint hogy negyvenhét guriga vécépapír helyett csak negyvenötöt kaptunk, adjunk hálát a Jóistennek azért, hogy egészségesek vagyunk, és talán még nem késtünk el.

Segítsünk egymásnak, maradjunk otthon, beszélgessünk, kapcsoljuk be a Csengetett, Mylord?-ot! A küszöbön álló gazdasági válságtól rettegőknek ajánlom a sorozat utolsó epizódját is, amikor – immáron tíz évvel később, 1928-ban – Lord Meldrum a sikeresebbnek remélt 1929-es esztendőre üríti pezsgőspoharát.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Dippold Pál

Dippold Pál

Szellemi vírus

ĀMintaszerűen tette fel a koronát a szélsőliberális magyargyűlöletre Donáth Anna, a Momentum EP-képviselője

Bogár László

Bogár László

KoroNarratívák

ĀViszonylag könnyű volna belátni, hogy egy szuper komplex világban bármi terjedésének (jelen esetben egy vírusénak) csak úgy lehet igazán sikeresen útját állni, ha minimálisra szűkítjük a mozgásokat és e mozgásokkal együtt járó érintkezéseket