Tamáska Péter

Vélemény és vita

Lelki közösség híján

Ha a magyar történelem jelenségeit elemezzük, a „szellemi erők”, pontosabban a „lelki tényezők” a honi értelmiséget két különös kasztba sorolják

Az egyik a nemzeti oldal, amely megpróbálja úgy elemezni az észak-kínai pusztáktól a Trianon utáni megmaradásunkig, azaz a máig tartó iszonyatosan hosszú időt, hogy mindannyian felelősek vagyunk történelmünkért, és tetteink összefüggésben vannak a jövővel. Magamat ide sorolván joggal hiszem, hogy ennek az okságnak a bilin­csei­től nem tudunk megszabadulni. A másik erő a tárgyilagosság és a tudás álarcát ölti magára, s vezető rétegük merő kényelemvágyból nemzedékeken át mintegy nemesi kasztként apáról fiúra adva át a tudást, az utolsó másfél század minden rendszerét és rendszerkritikus ellenzékét kiszolgálta. (Csoóri Sándor nevezi politikai rekrutációjukat 1990-ben az új nemességnek. Politikai pályája meg­törik, leantiszemitázzák.)

A nemzeti oldallal való lelki közösség híján most a Nemzeti alaptanterv irodalom és történelem tárgyának – végre – hazafias szemléletét nemcsak fölényes rosszhiszeműséggel kezelik, de reflexeik nagyon emlékeztetnek a rendszerváltásos időkre. Csak semmi Tria­non! – hiszen a határok kérdése aggodalmat kelthet kinn és benn egyaránt. (Akár Benešt, az első csehszlovák republika külügyminiszterét is idézhetnék, aki nem véletlenül mondta, hogy Trianonban az osztrákoktól megszabadult magyarok ugyanúgy nemzeti önrendelkezéshez jutottak, mint a többi utódállam többségi, államalkotó nemzetei.) Aczél György, a pártállami kultúrpolitika vezetőjének szellemében nekik is gyanús a törökös, sztyeppei kultúrából jövő magyarság nem finnugrista történetének beemelése a köztudatba, hiszen nem úgy jelennénk meg Európa ítélőszéke előtt, ahogyan ott a Habsburg-abszolutizmus tudományos főinek elképzelései óta tartják. Akadé­miánk ma is finnugrista.

Viták tárgya 1956 és a főhősének kinevezett Nagy Imre is. A Petőfi Kör szűk értelmisége és az utca forradalmasodott népe közt alig volt átjárás, a fegyveres forradalmárok pedig nem bíztak Nagy Imrében, s a visszarendeződés kulcsfigurájának tartották. Dudás József, a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány létrehozójaként sikertelenül tárgyalt vele, s kormányát Nagyimrov-kormánynak nevezte. A forradalomnak igazi vezetője nem volt, s aki a Wikipediát előveszi, az sem kap tiszta képet. Pető Iván és az eszdéeszesek számára pél­dául 1968, a prágai tavasz sokkal többet mondott 1990 körül, mint a magyar 1956. A történelmi turisztika nem a tömegeknek való. S főképp nem iskolás gyerekeknek. Vagy mégis? Mit szól ehhez a Történelemtanárok Egylete, amely a tárgyilagosság jelmezében próbálja hitelteleníteni a hazafiságot jobban kidomborítani kívánó kormányzati törekvéseket.

Az 1944–45-ös nagy nyugatra menekülésről kevesebbet tudunk, mint a doni katasztrófáról. Sok civil, asszony és gyerek menekült a Vörös Hadsereg terrorja elől. Számomra erről sokat mond édesanyám háborús naplója a Kassáról való menekülésünktől a szövetségesek Spital am Pyhrn melletti táborába kerülésünkig.

Egy 1945. április 1–2-i feljegyzésében például az olvasható, hogy az utolsó pillanatig ment az emberirtás: „…a Graz mögötti műúton hirtelen géppuskaropogás bomlasztja meg a dupla sorban vonuló asszonyokat. Egy néhány orosz repülő támad bennünket mélyrepülésben és jómagam is szinte önkívületi állapotban kapom le a gyereket a kocsiról, futok vele az árokszéli erdőbe, és magam alá gyűrve hasra fekszem egy terebélyes fa alá. Fejünk fölött a fák koronáját súrolva tevékenykednek egy fél órán keresztül a lelketlen gyilkosok, s mi a hideg földön kuporogva számoljuk a perceket, mikor múlik el ez a halálveszedelem. Iszonyú érzés.” Kassára már nem kerültünk vissza, Pesten a rokonokkal együtt szent borzalommal emlegettük az oroszokat s azt, hogy milyen boldogok voltunk, amikor az amerikai őrizetben a katonáktól csokoládét és narancsot kaptunk. Aztán 1956-ig nem s a rendszerváltozásig is csak ünnepekkor láttunk narancsot.

A népléleknek kell a biztonság. S ennek egyik fő eleme a történelmi büszkeség. Örülök, hogy a mai történelem- és irodalomtanítást ebben a szellemben alakítják át. Kell Wass Albert az almafáival és Nyirő József a madéfalvi veszedelemmel, s tudni azt, hogy a közép­kori Magyar Királyság félezer éven át regionális nagyhatalom volt. Szerepét a Habsburgok vették át, de Kossuth Lajos Közép-Európát illető elgondolásai a magyar nemesi-polgári szabadság ideájának a velünk élő nemzetiségekre való kiterjesztéséből születtek meg. Jókait ma is érdemes olvasni, a szultán ellen lázadó Ali Tepelenti története nemcsak izgalmas, de a figyelmes olvasónak az is feltűnhet, hogy a muszlim világ milyen mélyen őrzi 19. századi gyilkos hajlamait és polgárháborús refle­xeit. Ha a janinai basa történetét összevetjük a nasszeri Egyiptom történetével, láthatjuk, hogy a történelem logikája tőlünk keletre alig változott.

Az Osztrák–Magyar Monarchia 1867-es restituálásában a közép-európai rendezés elve is benne foglaltatott, s illene megemlíteni, hogy a horvát és a szlovák határok milyen híven őrzik az ezeréves határok lenyomatát. S hogy a ’67-es osztrák–magyar nagyhatalom sok tekintetben egy Deáknál is zseniálisabb államférfi, idősebb Andrássy Gyula műve volt, akinek lovas szobra ott áll a Parlamentnél.

Történelmünkben a fordulópontot Trianon jelentette. Liberálisan neoavantgárd írástudóink nem fogadják el, hogy Horthy Miklós tekintélyuralmi parlamentarizmusa nélkül nem álltunk volna olyan gyorsan talpra, s támadják Herczeg Ferencet, a „verseci svábot”, akit a kormányzó talpnyalójának titulálnak, talán csak azért, mert az utolsó magyar írófejedelem volt. Végre kaptunk egy embert, aki az újjáépítésre összefogta a Trianon szégyenét magukról lemosni próbáló kiskalibereket – állította Herczeg a kormányzóról, s minden bizonnyal lélekből vallotta ezt. (A belgrádi Balkán Intézet tíz év mérlegét levonva 1929-ben tárgyilagosan konstatálja, hogy Magyarország nemcsak megmaradt, de gazdasági és kulturális mutatói többségében a Közép-Európa első helyén álló első Csehszlovák Köztársaság mögött áll.) Az egyházak kitárták kapuikat, s megjelent az a néphez közel álló alsó papság, amelyet csak hosszú évek alatt tudott megtörni 1945 után az ÁVH – a márianosztrai börtön az ötvenes évek első felében tele volt velük. S folytathatnánk a sort: ami a Rákosi-féle ötéves tervben jó volt, az a kommunisták által kárhoztatott győri, úgynevezett fegyverkezési programra épült.

Ami Herczeg Ferencet illeti, következő kis „talpnyaló” története tetszett nekem a legjobban: „Horthy Miklós, valahányszor újabb hajókra vezényelték, rögtön érdeklődött, kik a legénység legerősebb emberei, azokkal aztán sorra birokra kelt. Az adriai szlávoknál szép számmal akadnak vasgyúrók, de az acélosra sportolt, a birkózás minden fortélyát kitanult fiatal atléta egymás után a fedélzetre fektette az esetlen herkuleseket. Ezzel elérte, hogy óriás tekintélye és népszerűsége lett a legénység körében, elismerték, hogy nemcsak a császár, hanem Isten kegyelméből is ő az első ember a hajón.”

Sok kellemetlenségtől szabadítana meg minket, s a generációk közti ellentét némi feloldását is elősegítené, ha az új NAT szelleméből valami kisugározna iskolai oktatásunkra is. A tanár az, aki végül is dönt. Nem is annyira a feje, mint inkább a szíve szerint. Bár lelki közösség híján marad a rút tárgyilagosság.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Dippold Pál

Dippold Pál

Rend

ĀNincs vége a történelemnek. Kidurrant az az elméletlufi, amit bizonyos Francis Fukuyama amerikai-japán gondolkodó fújt fel világpusztító tételeivel

Rab Irén

Rab Irén

Jó reggelt, Európa!

ĀKálnoky már a második ausztriai mea culpázó, hiszen egy nappal korábban a liberális Die Presse neoliberális vendégszerzője, Christian Ortner is Orbánnal szembeni bocsánatkérésre szólította fel a brüsszeli döntéshozókat

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom