Rab Irén

Vélemény és vita

Migrációs válság élesben

A migráció Orbán-mánia, jelentette ki magabiztosan a Demokratikus Koalíció EP-képviselője, Molnár Csaba

Migráció, ha egyáltalán van, határainktól ezer kilométerekre zajlik, bár a magyar miniszterelnök mindent megtenne, hogy a téma újra napirendre kerüljön. A képviselő úr bizonyára fontosabb dolgokkal van elfoglalva, így nem tudja mindig nézni a friss híreket, nem tudhatja, hogy a törökök megnyitották nyugati határaikat és migránsok tízezrei próbálnak erőszakosan átjutni a görög–bolgár oldalra. A tényeknél sokkal fontosabb elhitetnie az ATV nézőivel, hogy a migráció Orbán gerjesztette álprobléma, a hatalom és a választási győzelem érdekében.

Pedig a hírek arról szólnak, hogy a görögök öt év után végre megemberelték magukat, és védik határukat, az Európai Unió külső határait. Van NATO-dróttal erősített kerítés, könnygáz, figyelmeztető lövések és éleslövészeti elrettentő gyakorlat, az illegális behatolókat rögtönítélő bíróság várta. Legmagasabb fokozatban a katonai-rendőri készültség, és állítólag a parasztok makedón falanxot alakítottak ki traktoraikkal, egyszóval kollektíven védik a határt. A határvédelem miatt most senki nem emel kifogást, sőt Ursula von der Leyen azonnali pénzbeli és emberi segítséget ígért a görögöknek. Pár nap múlva vagy százan jönnek a Frontextől, hogy átvegyék a határvédelmet, és remény szerint a szükséges eszközök is megérkeznek tíz napon belül. Az unió döntéshozatali sebességét tekintve nagyon rapid módon történik minden. Úgy látszik, beijedtek Erdogan fenyegetésétől, aki szélnek eresztette a menekülteket, miután nem kapta meg az ellátásukra kialkudott pénzt.

Nem engedhetjük, hogy Törökország megzsaroljon minket, kiáltják most a rövid emlékezetű politikusok Brüsszelben. Mert már elfelejtették, hogy a 2015-ös menekültválság tetőpontján az a képtelen ötletük támadt, hogy Törökországgal állíttassák meg a menekültáradatot. Maga Angela Merkel volt az ötletgazda, ő utazott akkor Isztambulba, tárgyalni a hirtelen szalonképessé vált török elnökkel. Ígért neki fűt-fát, pénzt, uniós vízummentességet és a rég felfüggesztett csatlakozási tárgyalások folytatását is, ha visszatartják a menekülteket. „Európa egyedül nem képes megvédeni a határait, szükségünk van a törökök segítségére” – mondta Merkel. És 2016. március 7-én megszületett a „török deal”-nek csúfolt európai megoldás, amely a migráció tekintetében kiszolgáltatta Európát a törökök jóindulatának. Akkor és azóta is csak ámulok a laikus, „közös európai megoldást” hirdető politikusok naivságán.

A megállapodás egy darabig úgy, ahogy működött. A törökök végezték, amit vállaltak, nappal visszavették a migránsokat, és éjszakánként humanitárius módon chartergépek szállították az igazinak tartott szír menekülteket Németországba. Nem verték nagydobra, mint az alku teljes szövegét sem, altatták vele az európai közvéleményt. A török–EU-viszony időről időre mélypontra került, és Európa olykor elfeledkezett fizetési ígéreteiről. Ne felejtsük, Törökország a szíriai háború kezdete óta három és fél millió menekültet tart el hosszú távon, és a menekültek száma nem csökken, inkább gyarapszik. A rögzített hatmilliárd euró támogatás nem sok, ha arra gondolunk, hogy csak Németországnak évi húszmilliárdjába kerül a 2015 óta befogadott másfél millió ember ellátása. Az EU állítja, hogy kifizette ezt a pénzt, persze nem a török államnak, mert az hátha nem arra költi, amire kellene. Az unió közvetlenül a segélyszervezeteknek utalja a pénzt, azok tudják a legjobban, kinek mire van szüksége.

Az agresszív török politika és az európai pacifizmus között feszülő ellentét tovább rontotta a viszonyt. Törökország tavaly októberben megtámadta az észak-szíriai kurd területeket, majd Aszad ellen indított offenzívát. Különösen a németek volt érintettek a kérdésben, mert a németországi kurdok eredetileg török kurdok, és vannak vagy másfél millióan, ráadásul a NATO-tag Törökország fegyvereit a német hadiipar szállítja. Az Euró­pai Parlament „közös európai értékek” mentén politizáló hozzáértő képviselői Törökország elleni azonnali szankciókat követeltek, gazdasági- és fegyverembargót, a támogatás befagyasztását, és közben elfelejtették, hogy menekültügyben Euró­pa bizony ki van szolgáltatva Erdogannak.

Nem ismétlődhet meg újra 2015! – mondják Brüsszelben, Berlinben, Bécsben és mindenütt Európában azok, akik nem akarják, hogy megismétlődjék az akkori rémálom. Az unió vezetői a görög határra érkeztek, hogy saját szemükkel győződjenek meg arról, mi is történik valójában, és megrettentek a látottaktól. Nem érdekli a bizottsági elnököt, hogy a török narratíva szerint az EU éppen a nemzetközi jogot sérti meg. Most végre fontosabb az unió egysége, hogy a közös problémát, a migrációt, a közös értékek szellemében egyetértően oldják meg. Ki kell állni a görögök és a határvédelem mellett, de Törökországgal fenn kell tartani a 2016-os egyezményt, amelynek betartását – azaz a fizetést – az EU garantálja. Még a törökök régi álmát is pártfogolják, hogy Szíriából lekanyaríthassanak maguknak egy jó darabot menekülttábor felépítésére. Pont annyit, amennyit a sèvres-i béke 1920-ban elvett tőlük.

Nem ismétlődhet meg újra 2015! – mondja Angela Merkel is, minden baj okozója. Támogatásáról biztosította a határokat védő görögöket, bolgárokat. A német társadalom nem bírna ki még egy olyan méretű menekülthullámot, ami akkor átcsapott fölötte. Arra azért nagyon ügyelnek, hogy a határnál feltorlódott agresszív migránsokról ne tudósítson a német közszolgálati média. Rendezett sorokban gyalogló családokat látunk, asszonyokat, gyerekeket, akik türelmesen várják a határ megnyitását. A görögök ezzel szemben könnygázbombákat hajigálnak a békés tömegre, és nem esik meg a szívük a pajzsként előretolt, síró gyermekeken sem.

Így folyik az érzékenyítés 2015 óta, kímélni kell a népet, elég nekik az, amit odahaza, a saját szemükkel látnak. A szokott érzékenyítő képekhez a fősodratú balos sajtó is csatlakozik. „Félmillió gyereknek kell menekülnie Szíriában a tél közepén! Senki sem tudja, hogy a szokatlan hideg mennyi áldozatot követelt, mennyien fagytak meg, mennyien vesztették életüket menekülés közben” – írja a német Népszava, a TAZ.

Humanitárius katasztrófa fenyeget, Európa nem nézheti ezt tétlenül! – ezt a Zöldek képviselője kiáltja világgá, immár sokadszor. A vörös-vörös-zöldek szerint Németország be tudna fogadni menekülteket, és ehhez nekik világos, végrehajtható terveik vannak. Száznegyven balos polgármester a polgárok megkérdezése nélkül csatlakozott a befogadást követelő önkéntes hálózathoz. A menekültüggyel foglalkozó NGO-k a közösségi hálón keresztül utcai tüntetésekre hívják az embereket, a transzparenseket a régi jelszavakkal csak elő kell venni a raktárból. Most szerdán országszerte tizenkilenc városban volt tüntetés a befogadás mellett, a résztvevők nem féltek a koronavírustól, vagy már jó előre összelopták a szájmaszkokat.

Az európai összefogáson így vág máris rést a baloldal. Azt a kártyát húzzák elő, amin jó érzésű ember nem tud keresztülnézni, a gyermekek szenvedését. A kezdeti berlini keménykedés, határzárás máris puhulni látszik. Seehofer belügyminiszter nem szeretne ugyan különutas politikát, de máris hajlana a Zöldek követelésére, hogy legalább ötezer embert azonnal hozzanak el a görög táborokból Németországba. Asszonyokat, betegeket és mindenekelőtt kíséret nélküli, papírok híján bemondásra kiskorúakat. Aki érteni akarja, rögtön tudja, mit jelenti ez: családegyesítés címen újabb tízezreket, és az útnak indulók számának megsokszorozását.

Az Európai Unió soros elnöke júliustól Németország. Az újabban Roncsmuttinak becézett kancellár képtelen kezében tartani az eseményeket. A vörös-zöld baloldal diktálja, mit tegyen, és őnekik a hatalom megszerzésére sajátos elképzeléseik vannak. Csak azt látják, amit akarnak, és nem azt, ami van. Befogadnak, aztán jön megint a kvóta erőltetése, a migránsok euró­pai szétosztásának a terve és az uniós pénzek megvonása azoktól, akik ezt nem támogatják.

A Die Linke hétvégi kasseli kongresszusán lehullott a kommunista balpárt álarca. A párt forradalmi stratégiájának útjában álló gazdagoktól meg kell szabadulni! – mondta az egyik szónoka. Aki szerint le kellene lőni őket, a pártelnökük, Bernd Riexinger viszont inkább a gazdagok munkaerejét hasznosítaná. A viccesnek szánt kijelentéstől az embernek a mi ré­giónkban végigfut a hideg a hátán, de sajnos a németek többségének nincsenek bolsevik történelmi tapasztalatai.

(A szerző történész)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Külvárosi antivírus

ĀFricska. Csak egy darabka sajtért tértem be kedves, peremkerületi fűszerüzletembe. S aztán, néhány perc múltán – a tejterméken kívül – egy elgondolkoztató tanulsággal távoztam

Kacsoh Dániel

Kacsoh Dániel

Új utakon

ĀA jelek szerint tehát egyre inkább formálódik a Nagy Közös Baloldali Párt, melyet Fletó már csaknem egy évtizeddel ezelőtt megálmodott, még akkoriban, amikor jókora darabot szakított ki az MSZP-ből, s alapított saját szektát

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom