Székely érdek Európában, szorít minket az idő

Múlt nyáron akárhányszor beléptem a Face-bookra, mindig egy európai polgári kezdeményezés hirdetése ugrott fel elsőre. Érzékenyítő árva kismalac kiáltotta világgá, hogy vessünk véget a ketrecek korának! A kezdeményezők felszólították az Európai Bizottságot, hogy jogalkotásban tiltsa be az állatok szabadságát korlátozó ketrecek, kocaállások és egyedi bokszok használatát. Több mint százhetven szervezet és másfél millió állatvédő európai polgár csatlakozott a petícióhoz, ennyire hatott a jól választott kampányfogás, egy valódi kismalac szabadságvágya és a rózsaszín plüssmalackáját szorongató gyermek képe. Csak a gazdák ingatták a fejüket.

Most a Székely Nemzeti Tanácstól indult polgári kezdeményezés van folyamatban, ami azt mutatja, hogy mi, magyarok és székelyek is javasolhatunk bármit a közös Európában. A székelyek azt tapasztalják, hogy az uniós pénzek elosztásánál az osztó ortodox szenteknek maguk felé hajlik a keze. A hatalmon lévőknek nem érdekük, hogy az úgynevezett regionális, felzárkóztatási alap pénzeit a magyar identitástudat megőrzésére fordítsák. Az érzékeny európai közvéleményt viszont nem érdekli a Kárpát-medencei magyar sors. Lássuk be, kevés uniós országot és kevés polgárt érint annyira a nemzeti kisebbségi lét, mint minket, határon innen és túl élő magyarokat. A székelyeket viszont kemény fából faragták, ezért az Európai Unió nyújtotta kereteken belül hagyományaik védelmében jogi szabályozásért folyamodtak. A folyamodvány címe kacifántos, az uniós bürokrácia nyelvét idézi, ember legyen a talpán, aki elsőre megérti, miről is van szó. „Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért.” Mennyivel érthetőbb volt az állatvédők „End of the Cage Age!” címadása meg a kismalac tekintete! Talán a székely petíció elnevezésének és az igen gyenge képviseletnek tudható be, hogy a kötelező egymillió támogató aláírásnak eddig még az ötöde sem jött össze. Arról nem is szólva, hogy az uniós szabályok szerint érdekeltté kell tenni más országokat is a részvételben. Minimum hét országban el kell érni a lakosságszám arányában előírt kvótát, és ez eddig csak Magyarországon sikerült. A többiek nem érzik, és ezért talán nem is érthetik a problémát, mert a legtöbb tagország a kvóta egy százalékát sem teljesítette eddig.

Mindössze két hónapunk van még arra, hogy a szükséges számú támogató aláírás összejöjjön. Tudjuk, a finisben mindenki belehúz, de a célt az eddigi rossz kommunikációval nem lehet elérni. A kismalacpéldánál maradva, rövid, könnyen értelmezhető üzenetekre van szükség. A legtöbben csak a főcímet olvassák el, ezért mondjunk olyanokat, hogy „Támogasd az európai értékek megőrzését!” vagy „Fektessünk be a múlt és jövő Európájába!” Akit érdekel az alig értelmezhető, kifejtő hivatalos változat, egy kattintással elolvashatja. De mindenképpen érzékenyítő képpel ellátott, egyszerű, érthető és a politikai korrektségnek megfelelő szöveget kell a világhálón keringetni. Minden közösségi csatornán, folyamatosan, fizetett hirdetésben, különböző nyelveken, hogy sok helyre jusson el az üzenet. Az üzenet, hogy ne engedjünk a globális kisgömböc étvágyának, őrizzük meg az európai régiók, kistérségek nemzeti, etnikai, kulturális, vallási és nyelvi hagyományait! Jusson pénz arra, ami szép Európában, a keresztény alapokon nyugvó sokszínűségre!

Az európai polgárok ez idáig összesen kilencvenhat petíciót nyújtottak be az uniónak, de csak öt tudta mindenben az előírásokat teljesíteni. A sikeres ötből egy tőlünk, magyaroktól indult. Valamennyien emlékszünk még 2018-ból kisebbségvédelmi indítványunkra, a Minority SafePackre. Ebben sikerült érdekeltté tenni az olaszokat, spanyolokat, lengyeleket, még a litvánokat is, de bizony voltak olyan országok – a Benelux-államok, a britek, franciák, svédek –, akiket a nemzeti kisebbségek sorsa akkor sem érintett meg. Gondoljunk a Minority SafePack sikerére, vegyünk nagy levegőt, terjesszük és aláírásunkkal segítsük a mostani kezdeményezést, hogy az uniós forrásokból ne csak gazdasági felzárkóztatásra jusson pénz, hanem a regionális nemzeti kultúrák támogatására is.

Itt lehet csatlakozni: https://eci.ec.europa.eu/010/public/#/initiative.

(A szerző történész)