Vélemény és vita

Éhezőművészek

Ha a legutóbbi közvélemény-kutatás jóslatai megvalósulnak, a felvidéki magyaroknak a következő négy évben aligha lesz érdekképviseletük a szlovákiai parlamentben

A február 29-ére kiírt parlamenti választásokon részt vevő két magyar párt ezúttal sem volt képes közös listát indítani, erejüket és szavazataikat egyesítve méltó reprezentá­ciót nyújtani a rohamosan fogyatkozó felvidéki magyarságnak. Helyi szinten serényen szervezkedő és alkotó, öntudatos honfitársaim joggal érezhetik úgy, hogy ők azok, akiket leginkább cserbenhagyott az ön­célúan civakodó politikai elit.

Nem fogom az olvasókat untatni a koalíciós tárgyalások zátonyra futásának okaival, ezeket nem is érdemes részletesen elemezni. Bárdos Gyula, a Magyar Közösségi Összefogás (MKÖ) listavezetője, egy nemrégiben közzétett interjúban valami olyan lélegzetelállító teljesítményt nyújtott annak magyarázatára, hogy miért is került pártja a megválaszthatósági küszöb alá, hogy ceruzával a kezemben, kis diagramokkal és jegyzetekkel tudtam csak értelmet fakasztani a szinte civakodó védőbeszédből. Bárdosnak komoly érdemei vannak magyarságunk ápolásában, de joggal kérdezhetjük, hogyan lehet legnagyobb nemzetiségi napilapunkban hetekkel a sorsdöntő választások előtt egy interjúban több ezer szót úgy kimondani, hogy egyetlen olyan gondolat ne hangozzék el, ami a potenciális szavazót megragadhatná, inspirálná, jövőképet nyújtana. Sok irányvesztett közéleti személyiséget hall ma az ember szavazókért versengeni, de köztük is ritka az, aki ilyen kevéssé hinne önmagában és az általa képviselt eszmékben. Mintha Bárdos nem értené, hogy az embereket nem az érdekli, kivel nem akar koalícióra lépni, és mennyire nincs elhivatottságérzése arra, hogy ezt a csatát a nevünkben megvívja. Az embereknek reménysugárra van szükségük, arra, hogy valaki megmutassa nekik, érdemes hinniük, és van is miben.

A rivális Most-Híd párt ellenben leplezetlenül dicsekszik azzal, hogy a felvidéki magyarok képviselete számukra immár túlságosan is szűk és korlátolt szerepkör, így egy általános kisebbségvédelmet és a szlovákokkal nemes eszmékért való közös küzdelmet tűzték ki zászlójukra. Hogy ezt mennyire komolyan gondolják, abból is kitűnik, hogy választási programjukban a „Magyar Nemzetiség” bekezdésben felvidéki iskoláink kiemelten legsúlyosabb problémáját a szlovák nyelv elégtelen oktatásában látják. Talán ezt a kirívó problémakört próbálják megoldani azzal, hogy a többi magyar párttal való koalíciós együttműködést megtagadva engedik majd meg a következő négy évben azt, hogy a szlovák pártok nélkülünk dönthetnek majd iskoláink tantervéről. A magyarság megosztásában elért kétségtelenül impozáns eredményeik mellett talán még megemlíthetjük, hogy ők adták a jelen kormánykoalíció egyik legnépszerűtlenebb tagját, Érsek Árpád közlekedési és építésügyi minisztert is. Maga Érsek nyilatkozatából tudjuk meg, hogy a megengedhetetlen fias­kóval fenyegető választások előtt legnagyobb aggodalma épp az, hogy feltételezései szerint Budapestről irányítják a szlovákiai választásokat. Bugár Béla pártelnök is az utolsó négy évben mindenütt felbukkanó „Fidesz-kitartottakat” látott maga körül, és a felvidéki magyarság „orbanizációját” sérelmezte drámai átéléssel, ugyanakkor nem tűnt fel neki néhány olyan jelentéktelen körülmény, mint például az, hogy a kormánykoalícióban karöltve politizált az ultranacionalista, veszetten magyarellenes Szlovák Nemzeti Párttal. Arról nem is szólva, hogy a maffia- és korrupciós botrányokba keveredett Smer pártnak hűséges kiszolgálói voltak annak ellenére, hogy Robert Fico volt miniszterelnök pártja volt a megalkotója annak az európai uniós normákkal ellentétes szlovák állampolgársági törvénynek, amely gátat vetett sokunk magyar állampolgársági álmainak.

Tegyünk említést arról is, mi hiány­zik az egyik magyar és a másik nemzetiségi párt választási programjából. Egyikben sem esik egyetlen szó sem migrációról, bevándorlási kvótákról és arról, hogy koalícióra lépnének-e a most gombamód szaporodó bevándorláspárti, globalizációt éltető pártocskákkal. Ez nem kerülte el az ultranacionalista nézeteket valló Mi Szlovákiánk Néppárt (LSNS) figyel­mét, amely a választások után nagy valószínűséggel a második legerősebb pártként kerülhet a parlamentbe. Többek közt a Nyitra megyéhez tartozó vegyes lakosságú településeken plakátozták ki az utcákat borotvált fejű jelöltjeik fényképeivel és érthetetlen szlogenjeikkel. Sikerült is beszélnem olyan magyar ajkú, értelmesnek tekinthető emberekkel, akik rájuk adják majd a voksukat. Ők három fő okot soroltak fel indoklásként: először is számukra ez egyfajta tiltakozás az acsarkodó kisebbségi pártok ellen, másrészt úgy vélik, minek vesztegessék szavazatukat két olyan pártra, amelyek nemcsak hogy nem hoztak észlelhető változást kisebbségi sorsukban, de még csak be sem kerülnek a parlamentbe. Végezetül természetesen előjött a migránstéma is: úgy érzik, Szlovákiában az egyetlen olyan párt, amely következetesen bevándorlásellenes, az éppen Marian Kotleba szélsőjobboldali pártja. Ebben nem is tévedtek túl nagyot, kivéve, hogy Kotlebáék a magyarokat is egyfajta jogtalanul betelepülteknek tekintik.

Az MKÖ és a Most-Híd vezetőségének értelmetlen duzzogását és pózolását figyelve Franz Kafka novellája, Az éhezőművész jut eszembe. Ebben a főszereplő elkezdett egy olyan mutatványt, amellyel sokakat maga köré gyűjtött. Hosszan éljenezték, csodálták kitartásáért, erejéért, majd lassan unalmas lett ez a vég nélküli önsanyargató attrakció, így a közönség elkezdett szétszéledni, más szórakozást találni magának. De ő csak makacsul folytatta a már senki által nem értékelt bemutatóját, egyre fogyva, zsugorodva, míg egy szép napon eltűnt. Kis ketrecét kiseperték, majd annak módja szerint el is feledték az emberek azt, hogy volt, és mit ért el. Így van ez felvidéki kisebbségi vezetőinkkel is, és jó eséllyel belátható időn belül mindannyian így végezzük, hacsak meg nem szabadulunk tőlük.

(A szerző teológus, újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Helytállni egy bizonytalan világban

ĀA bevándorlással az a probléma, hogy az unió a már régebben bevándoroltakat sem képes integrálni, ugyanakkor a jelenlegi tömeges migrációt sem tudja megállítani

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

A Tiltakozás Könyve

ĀLehetett „proletárköltő”, materialista és istenkereső, népi és liberális, költő voltában azonban megfellebbezhetetlen. Hiteles így a Nem! Nem! Soha! József Attilája is

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom