Rab Irén

Vélemény és vita

Mi a jobb, mi a bal, hol a demokrácia?

Hetvenhét évvel ezelőtt, egy február végi estén lángok csaptak föl a berlini Reichstag épületéből

A gyújtogatót a helyszínen elfogták, egy zavart tekintetű, a hőség miatt félpucérra vetkőzött holland ifjúkommunistát. Az anyapárt azonnal megtagadta a fiút, nincs és nem is volt köztük helye soha egy ilyen terhelt piromániásnak! A fiú, Marinus van der Lubbe vállalta tettét, meg volt győződve róla, hogy a kapitalista kizsákmányolás és az elnyomó náci hatalom elleni tiltakozó akciója felrázza a német munkásosztályt. Mindvégig tagadta, hogy bárkihez köze lett volna, kitartott a magányos gyújtogató verziója mellett.

A marxista történelmi emlékezet szerint a Reichstag épületét az éppen hatalomra jutó Hitler maga gyújtatta fel, mert le akart számolni politikai ellenfeleivel. Ezt tanították az iskolában, hozzátéve még a hős bolgár Dimitrov elvtársat, akire a fasiszták rá akarták verni az egész balhét, de végül kiadták a szovjet hatóságoknak. „Egyszer még kérni fogunk magától valamit” – mondták Dimitrovnak Hitlerék, és a szovjet–német jó viszony elősegítését kérték tőle. A Komintern majdani elnöke korrekt volt, elintézte, hogy a Nagy Szovjetunióban a nemzetiszocializmust (fasizmust) dicsérjék, a szociálfasisztának nevezett szocdemeket pedig lejárassák. Sztálinnak is tetszhetett a dolog, mert Lenin-renddel jutalmazta Dimitrovot, a magyar elvtársak pedig amint tehették, teret neveztek el róla Budapesten.

Mindenesetre Hitlernek és párttársainak kapóra jött a gyújtogatás. Rögtön kommunista összeesküvést vizionáltak, korlátozták a szabadságjogokat és elkezdték begyűjteni politikai ellenfeleiket, a kommunista, szociáldemokrata és szakszervezeti funkcionáriuso­kat, a baloldali értelmiség színe-javát. Majd következett a weimari demokratikus alkotmány felfüggesztése, a felhatalmazási törvény, a folytatást jól ismerjük.

Mindez azért jutott eszembe, mert mostanában a jobboldali AfD, az Alternatíva Németországnak párt népszerűsége és választási eredményei a politika és a média nyomására a német tudatban Weimar szellemét idézik, egy lehetséges jobboldali hatalomátvétel elképzelhetetlen következményeit. Ezért aztán egyre többet hallani a szélsőjobbos veszedelemről, ami a nagy demokratikus egység helyett aláássa a társadalmi békét, és a régi, felejteni vágyott idők náci rémképével fenyeget. Minden demokratikus pártnak és polgárnak el kell határolódnia tőle. Aki ezt megkérdőjelezi vagy a főcsapástól eltérő véleményt fogalmaz meg az AfD-vel kapcso­latban, az máris kapja a fasiszta, náci billogokat. A megbélyegzés kiterjed minden, a progresszív (magyarul balliberális) értékrendet tagadó személyre. Aki a migráció ellen szól, az rasszista idegengyűlölő, aki a nemi sokszínűség ellen, az intoleráns, aki a kancellárt kritizálja, az antidemokratikus, aki tagadja a klímahisztit, az dilettáns populista. Lehetne még sorolni az osztályellenség számtalan változatát.

Az értékképviselő baloldal és harci egységük, az antifasiszták a jobboldali veszedelem hirdetésével nem a levegőbe beszélnek, láthattuk ezt a napokban a hanaui merénylet alkalmával. Szörnyű dolog az, ha shishi bárban békésen vízipipázó vendégeket bármikor lemészárolhat egy fegyveres ámokfutó. Hanauban tucatnyi embert ölt meg a magányos elkövető, akit utóbb holtan találtak a lakásán, búcsúlevéllel, a gyilkos fegyverrel és számos egyéb bizonyítékkal, amelyek mind rasszizmusát, azaz a szélsőjobbhoz tartozását igazolják. A bulvársajtó elő is bányászta az AfD-hez való kötődést: a gyilkos majdnem egy időben tanult a bayreuthi egyetemen Alice Weidellel, a párt Bundestag-frakciójának társelnökével. Mert az elkövető foglalkozását tekintve diplomás pénzügyi tanácsadó volt, fegyvertartási engedéllyel rendelkező sportlövő, mellesleg adófizető jó német polgár, aki hobbi szinten szélsőjobbos terrorista, rasszista tömeggyilkos. Áldozatai egy kivétellel migrációs hátterű, többségében muszlim férfiak voltak.

A fasizmus és a rasszizmus mindig, mindenütt gyilkol, hirdette a hanaui gyászmenet transzparense. A halált okozó lövések mélyen rasszista indíttatásúak, jelentette ki a főállamügyész, amikor kézbe vette a nyomozás irányítását. Az Alkotmányvédelmi Hivatal huszonnégyezer szélsőjobboldali személyt tart nyilván, ebből becslések szerint tizennyolcezer a szélsőséges török Szürke Farkasok németországi mozgalmához tartozik. A hanaui elkövetőnek viszont nem volt kartonja a hivatalban. Most a pszichológusok gyerekkori traumáról beszélnek, üldözési mániáról és a gyilkos motívumot az agresszív konzervatív szülői magatartásból vezetik le. A fő megmondóemberek azonnal jobboldali, antiszemita, rasszista etc., terrort emlegettek, meg kell állítani a szélsőséges náci indulatokat, bár bizonyíték nincs arra, hogy a sportlövő jobbos csapatszellemből gyilkolt volna.

Olyan az egész, mint nálunk a NAT, mindenki úgy érzi, állást kell foglalnia, véleményt kell mondania róla, bár magáról az ügyről keveset tud. Ilyenkor arra gondolok, mennyire a béke szigete a mi Duna-menti maradék hazánk. A kormánypárt áll a vártán, az ellenzéki erőktől csak szórakoztató performance-okra és laza tüntikézésre futja. Semmi verekedés, petárda, lövöldözések, fizikai vagy mentális erőszak. Verbális az van, de azzal nem lehet ölni. Amíg irodalmi nagyjaink politikai identitás szerinti listázása, a gyöngyöspatai romák tanulási szokásai és a börtönbiznisz tartja lázban a társadalmat, addig aggodalomra nincs okunk.

Németországban nemcsak a szélsőjobb, hanem a migránsok, pardon, németül menekültek élet elleni bűncselekményei is jó ideje borzolják a kedélyeket. Az elhárítás igyekszik időben lefülelni, a rendőrség meghiúsítani, ha mégis tett lesz a szándékból, akkor, amennyire lehet, eltussolni az egészet. Mert fény derülne az elhibázott merkeli politikára, magyarázatot adna a centrumpártok mélyrepülésére. A társadalmi béke már oda, az emberek biztonságérzete rég elveszett. Karácsonyi vásárokat csak betontömbök, tankcsapdák és rendőri biztosítás árnyékában lehet tartani. A magát patriótának tartó AfD a migráció és Németország iszlamizálódása ellen emelte fel a szavát, politikai alternatívát kínálva. Ezért nácinak minősítették, és a német társadalom közös ellenségképét faragta belőle a baloldal.

A tézis igazolására bizonyítékok kellettek, a fasiszta bandát ütni kell! És jöttek a bizonyítékok. Volt, amiről kiderült, hogy hamisított videó, mint az a bizonyos chemnitzi 2018-ban. Aki ezt ki merte mondani, az állásával fizetett érte, mint Hans-Georg Maaßen, a német Alkotmányvédelmi Hivatal akkori vezetője. Időzített, igazoltan szélsőjobbos terrorcselekmények történnek, szép sorban, alkalmasak az AfD lejáratására. Múlt év jú­nius 2-án saját háza előtt lelőtték a CDU köztiszteletben álló politikusát, Walter Lübcket. A gyilkos a kasseli szélsőjobboldali Kagidához tartozott. Októberben egy beteg lelkű fiatalember Halléban a zsinagógát próbálta megtámadni, és az egész akciót a sisakjára rögzített kamera segítségével a világhálón közvetíteni. A zsinagógába ugyan nem jutott be, de két embert megölt az utcán. Ez szélsőjobbos antiszemita terrorcselekménynek minősült. Koncepciós, jobboldalt lejárató eset? Merthogy két héttel előzte meg a türingiai választásokat, ahol az AfD-nek németországi méretekben legerősebb a pozíciója. A hatalomtechnika gyakorlása mocskos dolog.

Most, február 23-án Hamburgban voltak választások. Hamburg erősen vörös-zöld környék, példamutató fensőbbségtudattal. Ezzel manapság a baloldali elkötelezettségű emberek rendelkeznek Németországban. Ők mindent megtesznek azért, hogy az AfD ne kerüljön be a törvényhozásba. Greta Thunberg személyesen hajózott át Hamburgba egy pénteki klímatüntetés erejéig, hogy kampányoljon zöld elvtársai mellett. Kazam Abaci, a török származású SDP-képviselő, a hamburgi migránsokat szólította meg, jöjjenek választani, hogy együtt ejthessék ki a parlamentből az AfD-t. „Részvétel felfelé, AfD kifelé” – szólt a balos kampányüzenet. A jobboldali párt a türingiai választások óta amúgy is a vörösök célpontja, Hanau erre véletlenül vagy szándékosan rátett még néhány lapáttal: az AfD-t azzal vádolják politikai ellenfelei, hogy része volt a gyilkosság előidézésében. A hecckampány egyre nagyobb méreteket öltött Hamburgban. A demokratikus választások szabadsága jegyé­ben az AfD már csak rendőri biztosítás mellett tudott megjelenni, és utolsó kampányrendezvényét szombaton a balos gyűlöletcunami, a folyamatos durva fenyegetések miatt nem merte megtartani.

A hamburgi választás végeredményét még nem ismerem. Nem is ennek ismertetése volt a célom, hanem a demokrácia torzulásának bemutatása. A hatalom megszerzésére és megtartására, az ellenfél kiiktatására irányuló technikák ugyanis korokon, államokon és politikai irányokon átívelnek, mondhatnám örök érvényűek. Stabil alapokon nyugvó demokratikus jogállam lenne az ellenpontja ennek a torzulásnak. De a jogállami koordináták az origóhoz viszonyítva az utóbbi időben világszerte jelentősen eltolódtak.

(A szerző történész)

Kapcsolódó írásaink

Domonkos László

Domonkos László

Bácskai villámok

ĀUnió ide, fene nagy barátság oda: a változatlanul erősödő és a Milosevics óta szívósan jelen lévő, erőteljesen duzzadó nagyszerb öntudat még a sajátjaira sincs tekintettel

Dippold Pál

Dippold Pál

Esélyrablók

ĀA balliberális nagyagyúak mindig elő tudnak állni valami eget verő hülyeséggel. Most például társadalomtudósaik, a pszichológusok és a szociológusok tiltakoznak a kormány nemzeti konzultációja ellen

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom