Üres bölcsők Olaszországban

Évről évre egyre kevesebb újszülött ringatózik a bölcsőkben, egyre kevesebb fiatal adja fejét a családalapítás és gyermekvállalás „vakmerő” vállalkozására. A nemzeti statisztikai hivatal adatai szerint tavaly száztizenhatezerrel kevesebb gyermek született, mint az azt megelőző évben, szinte rekordméreteket öltött a születések számának csökkenése.

Száz évvel ezelőtt voltak ilyen elkeserítők a demográfiai mutatók, mint az idén, a háború éveiben lehettek ilyen bátortalanok a fiatalok, mint ma. Az adatok önmagukért beszélnek. Létezik, hogy a gazdasági krízis olyan elkeseredetté és kilátástalanná tette az olasz fiatalokat, mint a háború éveiben? Bizonytalan munkakörülmények, óriási munkanélküliség, irracionális adóterhek, kilátástalan jövőkép, a politikai élet bizonytalanságai, és még sokáig lehetne sorolni az elkedvetlenítés okait. Olaszországban a szülési szabadság hat hónap, egyhavi bölcsőde díja ötszáz euró. Az esetek többségében munkahelyi elbocsátással büntetik a gyermeket vállaló fiatal nőket, akik sok esetben soha nem térnek vissza a munka világába. A családi pótlék jövedelemarányos, mértéke általában az aprópénzzel összehasonlítható. Aki gyermeket vállal, főleg, ha nagycsaládos tervekben gondolkozik, az könnyen az elszegényedés küszöbén találhatja magát. Úgy is mondhatjuk, luxuscikké vált a gyermekvállalás.

A demográfiai mutatók negatív állása nem csak az elkedvetlenedésnek köszönhető, a termékeny korban lévő nők számának csökkenése is eredményezi. Az olasz nők egyre később döntenek a gyerekvállalás mellett, átlagosan harminckét éves korban. Immár nem a huszonévesek, hanem az érett nők szülnek. A statisztikai adatok szerint miközben százan elhaláloznak, addig csak hatvanhét bölcsőben ringatózik új élet. Az adatok az északi tartományokban biztatóbbak, az ország középső és déli részén azonban valódi elkeseredésre adnak okot. Nem csak a születések, hanem a házasságok száma is drasztikus csökkenést mutat.

Sergio Mattarella köztársasági elnök az adatok láttán vészjóslóan állapította meg: „Az ország létezésének problémájával állunk szemben”, majd hangsúlyozta, hogy a politikának mindent meg kell tennie a nemzeti kihalás folyamatának ellensúlyozására. Mattarella feleszmélése néma sikolyként hat, a baloldali kormány azt meg sem hallja. Elég a napi eseményekbe bepillantani, hogy láthassuk, a kormány egyelőre csak cirkuszt ad a népnek, kenyeret már nem.

Az utolsó, igen rövid „életű” családügyi miniszter, aki - ha maradt volna - konkrét lépéseket tett volna az olasz családokért a Liga és az Öt Csillag Mozgalom koa­líciós kormánya idején, Lorenzo Fontana volt, aki az IOR vatikáni bank volt elnökével, Ettore Gotti Tedeschivel közösen keresett megoldásokat az országot sújtó demográfiai tragédiára, miközben bátran felvázolta a népességfogyást kiváltó okokat is. Egy programalkotó négykezes írásban, A civilizáció üres bölcsője című kötetben rávilágítottak a demográfiai mutatók súlyos zuhanására, amelyek nem csak Olaszországot, hanem egész Európát sújtják, és körvonalazták a családtámogatás konkrét terveit. A kiadvány 2018-ban látott napvilágot, különösebb visszhang, vagy komolyabb megfontolás nélkül.

A kötet előszavában Matteo Salvini volt belügyminiszter aggódva összegezte: „Kihalásra ítélt nemzet vagyunk. A számadatok komoly aggodalomra adnak okot.

A lakosság számának évenkénti csökkenését úgy is érzékeltethetnénk, mintha minden évben egy Padova nagyságú város lakossága tűnne el Olaszország teljes lélekszámából. A jelenséget az elmúlt kormányok rövidlátó döntései váltották ki, amelyek a népességcsökkenést a bevándorlással szándékozták megoldani. Az olasz családok helyzetét a politikai elit teljesen szem elől tévesztette. A jelenség megfékezésére nincs más megoldás, mint a politikai és gazdasági erőforrások áthelyezése, és olyan elfeledett értékek és szavak újrafelfedezése, mint a család. A születések ösztönzéshez komoly, folyamatos és hosszan tartó beruházásra van szükség. Ahhoz, hogy segíteni tudjunk, előbb meg kell határoznunk, mit is értünk a család fogalma alatt. Az a szubkultúra, amely 1-es és 2-es szülő fogalmával szándékozik helyettesíteni az anya és apa fogalmát, az identitás eltörlésére törekszik, a személyeket számokkal helyettesítené. Ez nem része kultúránknak, és soha nem is lesz. Őrült gondolatok, és esélytelenek azok a kiskapuk, amelyek a bevándorlókkal helyettesítenék a meg nem született olasz gyermekeket. Egy erejét vesztett ország külső támadásoknak van kitéve. Olaszország szisztematikus elgyengítése mögött nemzetközi érdekek állnak, a nemzeti hagyaték kiárusítása forog kockán” – zárta vészjósló szavakkal bevezetőjét a Liga elnöke.

Fontana és Gotti programalkotó kötete rámutat arra a tényre, hogy a népességcsökkenés következtében nem csupán egy nemzet identitása és jövője vész el, hanem a gazdasági krízis kiváltó oka is ebben keresendő. A népesség elöregedésével növekednek a nyugdíj- és az egészségbiztosítási járulékok, egyre kevesebb fiatal kerül a munka világába, ez pedig a jövőbe vetett remény összeomlásához vezethet. Lorenzo Fontana azokat a jövőbeli intézkedéseket sorolja, amelyek elengedhetetlenek lennének a gyermekvállásási kedv felébresztéséhez, a demográfiai mutatók megváltoztatásához: anyasági járulék, az eltartott személyeket figyelembe vevő adókedvezmények, ingyenes bölcsődei szolgáltatás bevezetése, a szülési szabadság meghosszabbítása, illetve a gyermekellátással kapcsolatos termékek általános forgalmi adójának csökkentése.

E rendelkezésekből azonban mindeddig semmit sem sikerült megvalósítani az olasz politikában. A jelenleg érvényben lévő támogatások, illetve minimális adókedvezmények semmiképpen sem elegendőek ahhoz, hogy az átlagosan egy családra eső 1,29-es termékenységi mutató megváltozzon.

Ettore Gotti Tedeschi közgazdász, a Milánói Katolikus Egyetem gazdasági etika professzora, egyben a Caritas in veritate enciklika előkészítésében résztvevő egyik szakértő, behatóan foglalkozott az Európát sújtó népességi krízissel. Vele először 2016 februárjában találkoztam, amikor a La Croce olasz napilapnak adott interjúban többek között a demográfiai helyzetre is kitértünk. Pontosan négy év elteltével prófétai színben tűnnek fel szavai. Állítása szerint nincs szükség csodákra ahhoz, hogy egy ország kilábaljon a gazdasági krízisből, csupán a családokba kell beruháznia. Ha a kormányok méltányolták és figyelembe vették volna, hogy a gazdaság motorja a család, akkor nemcsak hamar megoldódott volna a gazdasági krízis, hanem lehet, hogy elő sem állt volna.

Ha a „kicsinyes gazdasági szakembert” játszó politikusok a GDP két százalékát befektetnék a családokba, bátorítva a gyermekvállalást, akkor rövid időn belül stabil és exponenciális gazdasági növekedés lenne az eredménye. De Olaszországban mindez nem történik meg. Azért nem, mert a természetes családnak morális vonatkozásai vannak. Ma már egyre kevesebben olvassák a Teremtés könyvét, inkább a genderideológiával, a malthusianizmussal, azaz a túlnépesedéssel és a környezetvédelemmel támadják a családokat. A természetes család az egyetlen intézmény, amely a szaporodást, a javak elosztását biztosítja. Fogyasztó és termelő is egyben, beruházás a nemzet jövőjéért. Ezért a család, az egyházzal együtt Nobel-díjat érdemelne – nyilatkozta 2016-ban Ettore Gotti Tedeschi. Természetesen mindez süket fülekre talált az olasz politikában.

„Elszegényedünk vagy meggazdagodunk, ha gyermeket vállalunk?” – teszi fel a provokatív kérdést a közgazász. Ha egy ország nem hajlandó beruházni a család intézményébe, és nem képes meglátni benne a tőkét, akkor nem szükséges sem világháború, sem pusztító járvány, önmagát ítéli kihalásra.

(A szerző újságíró)