A kohézió barátai és ellenfelei

A három fő uniós intézmény vezetői ez alkalomból emlékeztettek arra, hogy az Európai Unió nem csupán egy piacot vagy gazdasági hatalmat jelent, hanem megtestesíti azokat az értékeket, amelyek valamenn­yiünk számára fontosak és védelmezendők. S meggyőződé­süket fejezték ki, hogy az EU tagállamai továbbra is egyesült erővel fognak dolgozni közös jövőjük építésén.

Három héttel a Brexit után a 27 tagúra olvadt EU első, rendkívüli csúcstalálkozója megmutathatta volna, hogy az unió nemcsak érdek-, hanem értékközösség is, amelyben az egymás iránti szolidaritás, a méltányosság és igazságosság erősebb az önös érdekek érvényesítésénél. A 2021–2027-es költségvetésről kellett volna dönteni, amelynek tervezetéről Orbán Viktor már többször kijelentette, hogy az nem tisztességes, nem igazságos, mert a szegényebb országoktól a gazdagok irányába kíván pénzeket átcsoportosítani. A brüsszeli javaslatban az elosztandó pénzügyi alapokból a szegényebb országok részesedése öt százalék, miközben az EU népességének húsz százalékát teszik ki, és eme igazságtalanság orvoslásában a legutóbbi napokig nem történt javulás.

A csütörtökön kezdődött csúcson így nem volt nagy esély a megállapodásra, mert nemcsak Magyarország, hanem a Kohézió Barátai nevű, tizenhat közép-, kelet- és dél-európai tagállamból álló csoport zöme is elégedetlen Brüsszel és a nettó befizető országok álláspontjával. A legnagyobb vita a hétéves keretköltségvetés főösszege, valamint a közös politikák és költségvetési fejezetek közötti forrásátcsoportosítás kapcsán alakult ki. Az elsőnek az a fő oka, hogy a nettó befizető britek távozása miatt hét év alatt hetven-nyolcvan milliárd eurós lyuk keletkezik a büdzsében, és ezt a gazdag, ám „fukar négyek” nem kívánják betömni, jelentősen csökkenteni kívánják a közös kassza méretét, s ragaszkodnak a korábban részükre bevezetett kompenzá­ciós visszatérítéshez. A belső átcsoportosítás révén pedig jóval kevesebb forrás jutna a szegényebb országoknak a kohéziós- és az agrárpolitikára. Ez hazánknak több milliárd eurós veszteséget jelentene az idén záruló hétéves költségvetéshez viszonyítva, ami nyilvánvalóan igazságtalan és elfogadhatatlan. Igaz, ha a közös torta kisebb lesz, akkor mi is kisebb szeletet hasíthatunk belőle, de jogos az igényünk, hogy a veszteségünk legyen arányos a többiekével és kisebb a gazdag országokénál.

A Kohézió Barátai szerint a kohéziós politika az EU kulcsfontosságú eszköze, egyben szolidaritásának egyik legkonkrétabb megnyilvánulása, mivel jelentősen és láthatóan hozzájárul a régiók és a tagállamok fejlettségének kiegyenlítéséhez, a szegényebb országok gazdasági, társadalmi felzárkózásához. Tehát aki meg akarja kurtítani a kohéziós forrásokat, az nem barátja a fejletlenebb társországoknak, és megtagadja az egyik legfőbb európai értéket, a szolidaritást.

Hogy ki mennyivel és miből kapjon kevesebbet, esetleg többet, hogy mindenki kész legyen rábólintani a büdzsére, ez igen nehéz matematikai feladvány, főleg ha mindenki csak a saját érdekét nézi, és nem hajlandó semmiféle kompromisszumra. „Új hajnal” csak akkor virrad Európára, ha ebben az ügyben tisztességes kompromisszum születik. A maratoni tárgyalás némi közeledést hozott, megoldást még nem, de a magyar kormány álláspontja szerint a költségvetés minősége fontosabb, mint elfogadásának időpontja. Az idő mégis sürget, mert 2021 már látótávolságban van.

(A szerző lapszerkesztő)