Gasztronauták

Nem csoda, hiszen remek séfjeinek egyre másra hozzák el a rangos versenyekről az értékes helyezéseket. Ezek a sikerek – túl a versenyzői adottságokon – az apáról fiúra, az anyáról lányra átszálló tapasztalatokból táplálkoznak, hiszen nem lehet padlizsánnal töltött flambírozott nyúlgerincet készíteni, ha nem vagyunk tisztában a kispörkölt rejtelmeivel. Márpedig a séfeknek mifelénk ugyancsak kapaszkodni kell, hiszen a honi derékhad roppant erős, és tehetségük a nyilvánosságért kiállt. Így aztán aki már kétszer nem kozmálta oda a lecsót, receptkönyv írásra adja a fejét, és például az Őszintén a pacalról című hézagpótló munkával igyekszik betörni a piacra, ahol már számtalan mű okítja a fakanalat még sután forgatókat a főzés tudományára. Akinek pedig a szomszédok egyöntetű véleménye szerint remek a kacsasültje – valami felséges volt ez, Bélám! – nyomban műsoridőt követel valamelyik tévécsatornán, hogy aztán ott különböző ételpozitív celebekkel együtt panírozzák a lóhomlokot, kavarják a rántást. És akkor még nem beszéltünk a legendás főzőemberekről, akik pincepörköltjének híre – megfelelő maligánfokkal felturbózva – bejárja az egész szőlőhegyet, és akik ezen felbuzdulva nyomban lakáséttermet nyitnak, ahol a konyhában sürgölődő nagymama ezeréves receptje alapján készült rétes mindent visz. Persze nemcsak a hagyományos ételek, a reformkonyha extrém újdonságai is bármikor tányérunkra kerülhetnek, bár igaz a minőségi alapanyagokért mélyen zsebünkbe kell nyúlnunk. A málnahabos tevetüdő még csak-csak megfizethető, de itt van mindjárt az ínyencek kedvelt csemegéje a pikáns homár langusztaágyon beluga kaviárral díszítve, ami ugyebár nem pénztárcabarát. Főleg ha tudjuk, hogy az egészet mókuszsírban kell kisütni, márpedig annak grammját aranyárban mérik, lévén egy roppant izgága állatról van szó, amelyiknek mínusz a koleszterinszintje. Kis hazánk gasztronautái tehát kedvükre válogathatnak gyomruk és pénztárcájuk függvényében a remek fogásokból, de annak sem kell szomorkodnia, akiknek nemigen telik lucullusi lakomára. Szerencsére egyre több a konyhabűvész mifelénk, akik elárulják a trükköt, miként varázsoljunk a semmiből remek vacsorát. Általában így kezdik: este fél nyolckor telefonált a haverom, hogy négy másik fickóval feljönnének kártyázni, de marha éhesek. Benéztem a hűtőbe, ahonnan egy fáradt banán és egy a lejárat szélén himbálózó kefir, valamint egy régről ottfelejtett egércsontváz nézett vissza rám. De nem jöttem zavarba. Tíz perc abrakadabra után pompás ételsort tettem eléjük. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.