Magyar felzárkózás

Ez történt 2017-ben, 2018-ban és az elmúlt évben is. A KSH tegnapi jelentése szerint 2019-ben 4,9 százalékkal emelkedett a GDP, vagyis – általános meglepetésre – szinte megismételte a 2018. évi, rekordnak számító 5,1 százalékot. Bár a harmadik és a negyedik negyedévben kissé lassult a növekedés üteme, ez összességében mégis kiugró teljesítmény, hiszen az EU28 egésze mindössze 1,4, legfontosabb gazdasági és kereskedelmi partnerünk, Németország gazdasága pedig csupán 0,6 százalékkal bővült tavaly. Ez arról tanúskodik, hogy a magyar gazdaság kifejezetten erős, és a gyenge európai (benne a német) növekedés eddig nem éreztette a hatását.

Nyilván sokan keresik a „magyar csoda” okát. Eddig külföldön kevesen ismerték el, hogy az Orbán-kormány és a Matolcsy György vezette MNB szoros együttműködésével felépített eredeti – munkaalapú és családközpontú – magyar modell fenntartható, dinamikus növekedésre képes a kedvezőtlen külső feltételek között is. E hét elején azonban maga a német kancellár jelentette ki a magyar miniszterelnökkel együtt tartott berlini sajtótájékoztatóján, hogy a magyar gazdaság fejlődése nagyon-nagyon pozitív; Magyarország az okos beruházások és gazdaságpolitikája révén igen nehéz helyzetből indulva eljutott oda, hogy már nem a munkanélküliséggel kell küszködnie, hanem szakképzett munkaerőt kell találnia a betöltendő állásokra.

Néhány hete pedig a – dicséretekkel egyébként meglehetősen fukar módon bánó – Nemzetközi Valutaalap európai részlegének igazgatója nyilatkozta, hogy a vártnál erőteljesebb magyar GDP-növekedésért a kormány elismerést érdemel, és a magyar felzárkózás szerinte igazi sikertörténet, leginkább Japán és Dél-Korea 1960–70-es évekbeli átmenetére hasonlít. A számok tényleg magukért beszélnek: míg 2002 és 2010 között, a szocia­lista-liberális kormányzás alatt évi átlagban kevesebb mint félszázalékos volt gazdasági felzárkózásunk üteme, az utóbbi fél évtizedben már két-három százalékos.

Mi várható idén? A Nobel-díjas dán fizikus, Niels Bohr bonmot-ja szerint jósolni nagyon nehéz, különösen ha a jövőről van szó. Mivel egyre nagyobb a bizonytalanság, és egyre több a kockázati tényező bonyolult, kaotikus „világfalunkban”, valóban nehéz előre jelezni a gazdasági folyamatokat (is). A világ legnyitottabb és a külső környezetnek leginkább kitett gazdaságai közé tartozik a magyar, ezért az óvatos szakmai prognózisok – érthetően – rendre alábecsülik a hazai gazdasági teljesítményt, többnyire egy–másfél százalékponttal. Egy évvel ezelőtt a kormány és a jegybank is „csak” négy-, illetve három és fél százalékos GDP-bővülést jelzett előre 2019-re, és legutóbbi prognózisuk 2020-ra hasonlóan visszafogott. A hazai elemzői konszenzus 3,6 százalékot vár erre az évre, az Európai Bizottság pedig 2,8-ról 3,2 százalékra emelte a napokban a magyar növekedési előrejelzését.

A reálisan három–négy százalék közötti GDP-bővülés azt jelenti, hogy idén is fennmarad a magyar gazdaság legalább két százalékpontos növekedési többlete az uniós átlaghoz képest – a sikersztori folytatódik. Ez azonban nem jön automatikusan, és a kedvezőtlenebb világgazdasági és európai kilátások miatt is újabb gazdaságvédelmi, versenyképesség-erősítő, foglalkoztatásösztönző és családtámogató intézkedéseket tervez a kormány. Ezért várják nagyon sokan idehaza, de külföldön is fokozott érdeklődéssel Orbán Viktor kormányfő vasárnapi évértékelő beszédét.

(A szerző lapszerkesztő)