Rab Irén

Vélemény és vita

Ahogy a demokrácia tőlünk nyugatra működik

Kíváncsian várom, mikor indítják el az EU-ban a 7. cikkely szerinti eljárást Németország ellen, mert ha valahol sérül a jogállamiság, akkor itt és most igen erősen

Hadi Al-Wehaily most tanulja a német demokráciát. Apja iraki, anyja ukrán, ő maga már német állampolgár. Alig töltötte be a tizennyol­cat, máris képviselőjelölt lett a türingiai választásokon. A politikai tanulási folyamat részeként éli meg, hogy az utcán molesztálják, a közösségi portálokon megfenyegetik, jobb esetben csak a lába elé köpnek, rosszabb esetben lenácizzák. Egy náci migráns! Hadi bűne, hogy a liberális FDP színeiben politizál. Ilyenkor – a baloldal értékrendje szerint – a migrációs háttér sem felmentő körülmény. A liberális politikusokkal szemben felcsapott a gyűlölet, Németország-szerte atrocitások, fenyegetések, fizikai bántalmazások érik őket, mert jelöltjüket, Kemmerichet a nácinak minősített AfD-képviselők szavazataival választották meg Türingia miniszterelnökének. Kemmerich házát azóta biztonsági őrök védik, gyerekeit rendőrök kísérik az iskolába, feleségét mocskos módon szidalmazzák. Mostantól minden liberális szabaddemokrata persona non grata Németországban.

A választáson alulmaradt baloldal nem fogadja el a vereséget. Egyébként is csak egy szavazaton múlt, nem fogják átadni tartományukat a szélsőjobbnak! A nép igenis őket választotta, bizonyság erre az országos tüntetéshullám (amit a tüntetésben profi antifák gerjesztenek). Frakcióvezetőjük „Szégyellje magát!” felkiáltással Kemmerich lábához dobta a gratulációnak szánt virágcsokrot, pedig felvétel őrzi, hogy pukedlizott annak idején Honecker elvtársnak.

Folyik a szerecsenmosdatás és a felelősök keresése. Bűnbakot nem keresnek, az adva van, az az AfD. Hallgatom a Balpárt vörös blézeres agresszív politikusnőjét. A kommunizmus legsötétebb korszakát idézi nyelvezete és stílusa. Mellette nem lehet szóhoz jutni, levegővétel nélkül nyomatja a pártnarratívát: az AfD képében újjáéledt fasizmust! Aljas tervük, hogy szétbomlasszák a politikai rendszert, kiüresítsék a demokráciát! Micsoda skandalum, hogy a kereszténydemokraták és a liberálisok lepaktálnak egy nyíltan rasszista, antiszemita, náci párttal, hogy mindez hetvenöt évvel a felszabadulás és Auschwitz után! Micsoda skandalum, hogy ezek a pártok figyelmen kívül hagyva a német történelmi hátteret, egy kalap alá veszik őket, az antifasiszta harcos balosokat a szélsőjobbosokkal!

Ejtsünk néhány szót erről a szélsőjobbról! Az AfD-t 2013-ban alapította néhány, a CDU-ból kiábrándult értelmiségi. A kiábrándultságot a merkeli politika okozta, a kancellár hosszú regnálása alatt pártja egyre inkább balra tolódott. A megüresedett térfelet foglalta el politikai alternatívát kínálva az AfD. Magukat nemzeti konzervatív, jobboldali pártként határozták meg, követőik a középosztálybeli középkorú, felsőfokú végzettségű egykori CDU-szavazókból verbuválódott. Elég gyorsan tömegpárttá nőttek, és ez nem tett jót nekik. Veszélyessé váltak politika ellenfeleik számára, a felhígulás pedig lehetővé tette a szélsőjobbos, náci megbélyegzést. Az állandó fasisztázás a közvélemény előtt bebarnította őket, és egy demokratikus németnek kötelessége elhatárolódni egy ilyen párttól. Ennek ellenére vagy tízmillió választópolgár nem határolódik el, 89 mandátumával az AfD a Bundestag harmadik legerősebb pártja, a tartományi parlamentekben összesen 274 képviselői helyük van, az Európai Parlamentben tizenegyen ülnek az Identitás és demokrácia frakció­ban. Ezért úgy gondolom, csínján kellene bánni a politikai megbélyegzéssel és a kirekesztéssel. Mert az AfD nem az ok, hanem az okozat. A választók érzik ezt, minden második német szerint az AfD tíz éven belül a német politika meghatározó pártja lesz.

A politikai közép egyre zsugorodik Németországban, esély sincs arra, hogy Merkel pártja, a CDU egymaga kormányozzon. A szociál­demokraták, liberálisok, sőt még a zöldek is szalonképesnek számítanának, de attól jobbra vagy balra senki más. Ez pártkongresszusi határozat, különben Weimar szelleme kiszabadulna a palackból. Csakhogy Türingiában igen rossz a közép pozíciója, mert a zöldek ahogy érnek, úgy vörösödnek, az SPD színe meg alapból vörös. Így aztán a magát polgárinak tartó AfD is a liberális polgári jelöltre adta voksait, hogy megakadályozza a baloldali koalíció hatalomra kerülését. A jelölt pedig ahelyett, hogy zsigerből visszautasította volna a támogatást, elfogadta azt, szégyent hozva mindenkire, mert politikailag legitimálta a jogilag amúgy legitim pártot.

A türingiai botrány a demokráciába vetett bizalmat ingatta meg. Minden nyilatkozat, vitafórum, politikai talkshow, parlamenti vitanap ekörül forog. Ki a felelős? Természetesen az AfD, mert a többiek szerint „trükközött”, és megsértette a demokrácia alaprendjét. „A legtermészetesebb és legdemokratikusabb dolog a világon, ha egy demokratikus képviselőt a többi demokrata kormányfőnek választ” – mondta frakcióvezetőjük, a sokat megélt Gauland. Antidemokratikus volt a kancellár üzenete, hogy a választási eredményt meg kell semmisíteni. Gauland ironikusan hozzátette még, hogy a baloldal hatalomra kerülését meg tudták volna akadályozni úgy is, ha rájuk voksolnak. Mert a mostani íratlan kódex szerint az AfD szavazataival megválasztott jelöltnek kötelessége azonnal lemondani. Szép is lett volna látni, megteszi-e az NDK-s kommunisták utódpártjaiban, ma a Linkében politizáló Bodo Ramelow, hogy a „kormányozhatóság” érdekében elfogadja a náci voksokat? Mint nálunk a haladó balliberális pártok a Jobbikét.

A politikai földrengés mindenhova elért. A CDU elnöke, a kimondhatatlan nevű Annegret Kramp-Karrenbauer nem akar már kancellár lenni, pártelnök is csak addig, amíg meg nem találják az utódját. Jelöltek, önjelöltek vannak, de egyelőre még mindig Merkel osztja a lapokat. A „Középre tarts!” vonal önmagában nem tartható fenn, főleg ha most a harcos balosok szétzilálják az amúgy is gyenge liberálisokat. Valamerre nyitni kell, Merkel múltjából adódóan csak balra lehet. A németek különben is félnek a hangos, agresszív balosoktól, egészen pontosan attól, ha a náci múltat, a háborús elévülhetetlen felelősségüket emlegetik fel. Az „antifasiszta” baloldalt ezért nem lehet kiszorítani a politikai életből. A CDU egyelőre viszont még néppárt, és van egy konzervatív szárnya is, a WerteUnion, az értékek uniója. Kevesen vannak, de annál befolyásosabbak, és ők jobbra, az AfD felé nyitnának. A WerteUnion főnöke, Alexander Mitsch már anyagi támogatást is adott egyszer az AfD-nek, százhúsz eurót, azt is hat évvel ezelőtt, tehát elkötelezte magát jobbra. Így balról máris támadják a Werte­Uniont, hasonló eszközökkel, mint a liberálisokat. A repertoárt rágalmazás, fake news, lejáratás, személyre szabott erőszakos antifa tüntetések bővítik. A WerteUnion szóvivőjét, a neves ügyvédet és médiajogászt halálosan megfenyegették. Ralf Höcker sok verbális támadást megélt már életében, de a mostanitól megijedt. Viharos idők járnak, vigyázzatok magatokra, írta csütörtökön, amikor bejelentette, hogy az összes közéleti politikai szerepvállalásáról lemond. A CDU konzervatív szárnya is a balosok kereszttüzébe került. Addig féltek a németek a jobboldal térnyerésétől, hogy a végén az erőszakos baloldal fogja felfalni a demokráciát.

Eljátszottam a gondolattal, mi történt volna, ha például Orbán Viktor nem tetszőnek találva az enyhén szólva is furcsán összetákolt szivárványkoalíciót, alkalmatlannak a megválasztott zöld főpolgármestert, az önkormányzati választások eredményének megsemmisítését követelte volna. Ezzel szemben a magyar miniszterelnök azt mondta: „Nagy és nyílt politikai csata volt, olyan, amilyen egy pártok közötti demokráciában lenni kell. A mai napon a fővárosiak másképp döntöttek, és mi ezt tudomásul vesszük.” Németországban ez nem így van.

Egy pártnak, jelen esetben az AfD-nek előírnák, hogy szavazhat-e, egy másik pártnak azt, hogy ezt etikus-e elfogadni. Ha az eredmény nem tetszik, akkor az veszélyes a demokráciára, lenullázhatják, vagy addig szavazhatnak, amíg nem a számukra kedvező eredmény születik. Ezt már az Európai Parlamentben is megtapasztaltuk. Erfurtban egyelőre ügyvezető kormány van, amíg megtalálják a támadhatatlan alkotmányos megoldást. Ha nem találják, akkor törvényt módosítanak. Mindenesetre az AfD hivatali hatalommal való visszaélés miatt keresetet nyújt be a kancellár ellen. Tettek ők már ilyet még 2015-ben, amikor Merkel a Willkommenjével többszörösen megsértette a német törvényeket. Azóta sem hallottam, hogy ítéletet hirdettek volna az ügyben.

Most kíváncsian várom, mikor indítják el az EU-ban a 7. cikkely szerinti eljárást Németország ellen, mert ha valahol sérül a jogállamiság, akkor itt és most igen erősen.

(A szerző történész)

Kapcsolódó írásaink

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Nagyot lépő jövő

ĀMikor jön el az ideje az utolsó nagy, bajvívó erőfeszítésnek, amikor ki kell állni az embernek ma­gáért, családjáért, nemzetéért, mindazért, amiben érdemes volt hinni, ami felnevelte, dédelgette: a nyelvért, a versért, a tiszta szeretetért, az ősökért?

Kő András

Kő András

A siker anatómiája

ĀEgyre többet hallani arról, hogy egyik-másik cég vagy személy teljesítménye sikertörténet. Megbecsülés lengi körül, és szárnyalni kezd az élet kegyeltjeként

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom