Ahogy a demokrácia tőlünk nyugatra működik

Hadi Al-Wehaily most tanulja a német demokráciát. Apja iraki, anyja ukrán, ő maga már német állampolgár. Alig töltötte be a tizennyol­cat, máris képviselőjelölt lett a türingiai választásokon. A politikai tanulási folyamat részeként éli meg, hogy az utcán molesztálják, a közösségi portálokon megfenyegetik, jobb esetben csak a lába elé köpnek, rosszabb esetben lenácizzák. Egy náci migráns! Hadi bűne, hogy a liberális FDP színeiben politizál. Ilyenkor – a baloldal értékrendje szerint – a migrációs háttér sem felmentő körülmény. A liberális politikusokkal szemben felcsapott a gyűlölet, Németország-szerte atrocitások, fenyegetések, fizikai bántalmazások érik őket, mert jelöltjüket, Kemmerichet a nácinak minősített AfD-képviselők szavazataival választották meg Türingia miniszterelnökének. Kemmerich házát azóta biztonsági őrök védik, gyerekeit rendőrök kísérik az iskolába, feleségét mocskos módon szidalmazzák. Mostantól minden liberális szabaddemokrata persona non grata Németországban.

A választáson alulmaradt baloldal nem fogadja el a vereséget. Egyébként is csak egy szavazaton múlt, nem fogják átadni tartományukat a szélsőjobbnak! A nép igenis őket választotta, bizonyság erre az országos tüntetéshullám (amit a tüntetésben profi antifák gerjesztenek). Frakcióvezetőjük „Szégyellje magát!” felkiáltással Kemmerich lábához dobta a gratulációnak szánt virágcsokrot, pedig felvétel őrzi, hogy pukedlizott annak idején Honecker elvtársnak.

Folyik a szerecsenmosdatás és a felelősök keresése. Bűnbakot nem keresnek, az adva van, az az AfD. Hallgatom a Balpárt vörös blézeres agresszív politikusnőjét. A kommunizmus legsötétebb korszakát idézi nyelvezete és stílusa. Mellette nem lehet szóhoz jutni, levegővétel nélkül nyomatja a pártnarratívát: az AfD képében újjáéledt fasizmust! Aljas tervük, hogy szétbomlasszák a politikai rendszert, kiüresítsék a demokráciát! Micsoda skandalum, hogy a kereszténydemokraták és a liberálisok lepaktálnak egy nyíltan rasszista, antiszemita, náci párttal, hogy mindez hetvenöt évvel a felszabadulás és Auschwitz után! Micsoda skandalum, hogy ezek a pártok figyelmen kívül hagyva a német történelmi hátteret, egy kalap alá veszik őket, az antifasiszta harcos balosokat a szélsőjobbosokkal!

Ejtsünk néhány szót erről a szélsőjobbról! Az AfD-t 2013-ban alapította néhány, a CDU-ból kiábrándult értelmiségi. A kiábrándultságot a merkeli politika okozta, a kancellár hosszú regnálása alatt pártja egyre inkább balra tolódott. A megüresedett térfelet foglalta el politikai alternatívát kínálva az AfD. Magukat nemzeti konzervatív, jobboldali pártként határozták meg, követőik a középosztálybeli középkorú, felsőfokú végzettségű egykori CDU-szavazókból verbuválódott. Elég gyorsan tömegpárttá nőttek, és ez nem tett jót nekik. Veszélyessé váltak politika ellenfeleik számára, a felhígulás pedig lehetővé tette a szélsőjobbos, náci megbélyegzést. Az állandó fasisztázás a közvélemény előtt bebarnította őket, és egy demokratikus németnek kötelessége elhatárolódni egy ilyen párttól. Ennek ellenére vagy tízmillió választópolgár nem határolódik el, 89 mandátumával az AfD a Bundestag harmadik legerősebb pártja, a tartományi parlamentekben összesen 274 képviselői helyük van, az Európai Parlamentben tizenegyen ülnek az Identitás és demokrácia frakció­ban. Ezért úgy gondolom, csínján kellene bánni a politikai megbélyegzéssel és a kirekesztéssel. Mert az AfD nem az ok, hanem az okozat. A választók érzik ezt, minden második német szerint az AfD tíz éven belül a német politika meghatározó pártja lesz.

A politikai közép egyre zsugorodik Németországban, esély sincs arra, hogy Merkel pártja, a CDU egymaga kormányozzon. A szociál­demokraták, liberálisok, sőt még a zöldek is szalonképesnek számítanának, de attól jobbra vagy balra senki más. Ez pártkongresszusi határozat, különben Weimar szelleme kiszabadulna a palackból. Csakhogy Türingiában igen rossz a közép pozíciója, mert a zöldek ahogy érnek, úgy vörösödnek, az SPD színe meg alapból vörös. Így aztán a magát polgárinak tartó AfD is a liberális polgári jelöltre adta voksait, hogy megakadályozza a baloldali koalíció hatalomra kerülését. A jelölt pedig ahelyett, hogy zsigerből visszautasította volna a támogatást, elfogadta azt, szégyent hozva mindenkire, mert politikailag legitimálta a jogilag amúgy legitim pártot.

A türingiai botrány a demokráciába vetett bizalmat ingatta meg. Minden nyilatkozat, vitafórum, politikai talkshow, parlamenti vitanap ekörül forog. Ki a felelős? Természetesen az AfD, mert a többiek szerint „trükközött”, és megsértette a demokrácia alaprendjét. „A legtermészetesebb és legdemokratikusabb dolog a világon, ha egy demokratikus képviselőt a többi demokrata kormányfőnek választ” – mondta frakcióvezetőjük, a sokat megélt Gauland. Antidemokratikus volt a kancellár üzenete, hogy a választási eredményt meg kell semmisíteni. Gauland ironikusan hozzátette még, hogy a baloldal hatalomra kerülését meg tudták volna akadályozni úgy is, ha rájuk voksolnak. Mert a mostani íratlan kódex szerint az AfD szavazataival megválasztott jelöltnek kötelessége azonnal lemondani. Szép is lett volna látni, megteszi-e az NDK-s kommunisták utódpártjaiban, ma a Linkében politizáló Bodo Ramelow, hogy a „kormányozhatóság” érdekében elfogadja a náci voksokat? Mint nálunk a haladó balliberális pártok a Jobbikét.

A politikai földrengés mindenhova elért. A CDU elnöke, a kimondhatatlan nevű Annegret Kramp-Karrenbauer nem akar már kancellár lenni, pártelnök is csak addig, amíg meg nem találják az utódját. Jelöltek, önjelöltek vannak, de egyelőre még mindig Merkel osztja a lapokat. A „Középre tarts!” vonal önmagában nem tartható fenn, főleg ha most a harcos balosok szétzilálják az amúgy is gyenge liberálisokat. Valamerre nyitni kell, Merkel múltjából adódóan csak balra lehet. A németek különben is félnek a hangos, agresszív balosoktól, egészen pontosan attól, ha a náci múltat, a háborús elévülhetetlen felelősségüket emlegetik fel. Az „antifasiszta” baloldalt ezért nem lehet kiszorítani a politikai életből. A CDU egyelőre viszont még néppárt, és van egy konzervatív szárnya is, a WerteUnion, az értékek uniója. Kevesen vannak, de annál befolyásosabbak, és ők jobbra, az AfD felé nyitnának. A WerteUnion főnöke, Alexander Mitsch már anyagi támogatást is adott egyszer az AfD-nek, százhúsz eurót, azt is hat évvel ezelőtt, tehát elkötelezte magát jobbra. Így balról máris támadják a Werte­Uniont, hasonló eszközökkel, mint a liberálisokat. A repertoárt rágalmazás, fake news, lejáratás, személyre szabott erőszakos antifa tüntetések bővítik. A WerteUnion szóvivőjét, a neves ügyvédet és médiajogászt halálosan megfenyegették. Ralf Höcker sok verbális támadást megélt már életében, de a mostanitól megijedt. Viharos idők járnak, vigyázzatok magatokra, írta csütörtökön, amikor bejelentette, hogy az összes közéleti politikai szerepvállalásáról lemond. A CDU konzervatív szárnya is a balosok kereszttüzébe került. Addig féltek a németek a jobboldal térnyerésétől, hogy a végén az erőszakos baloldal fogja felfalni a demokráciát.

Eljátszottam a gondolattal, mi történt volna, ha például Orbán Viktor nem tetszőnek találva az enyhén szólva is furcsán összetákolt szivárványkoalíciót, alkalmatlannak a megválasztott zöld főpolgármestert, az önkormányzati választások eredményének megsemmisítését követelte volna. Ezzel szemben a magyar miniszterelnök azt mondta: „Nagy és nyílt politikai csata volt, olyan, amilyen egy pártok közötti demokráciában lenni kell. A mai napon a fővárosiak másképp döntöttek, és mi ezt tudomásul vesszük.” Németországban ez nem így van.

Egy pártnak, jelen esetben az AfD-nek előírnák, hogy szavazhat-e, egy másik pártnak azt, hogy ezt etikus-e elfogadni. Ha az eredmény nem tetszik, akkor az veszélyes a demokráciára, lenullázhatják, vagy addig szavazhatnak, amíg nem a számukra kedvező eredmény születik. Ezt már az Európai Parlamentben is megtapasztaltuk. Erfurtban egyelőre ügyvezető kormány van, amíg megtalálják a támadhatatlan alkotmányos megoldást. Ha nem találják, akkor törvényt módosítanak. Mindenesetre az AfD hivatali hatalommal való visszaélés miatt keresetet nyújt be a kancellár ellen. Tettek ők már ilyet még 2015-ben, amikor Merkel a Willkommenjével többszörösen megsértette a német törvényeket. Azóta sem hallottam, hogy ítéletet hirdettek volna az ügyben.

Most kíváncsian várom, mikor indítják el az EU-ban a 7. cikkely szerinti eljárást Németország ellen, mert ha valahol sérül a jogállamiság, akkor itt és most igen erősen.

(A szerző történész)